Porontyok

Kár szépíteni a dolgot...

2010-01-29T12:56:00.001+01:00

... ez a blog ebben a mesélős-sztorizós formában nem működik tovább. Időm sincs nagyon a kölkökről való élménybeszámolóra, meg ihletem sincs az írásra. Viszont nem szeretném teljesen feladni a tervet, hogy valami módon dokumentáljam a gyermekkorukat, meg hát távoli Nagyszülők, Rokonok és Barátok igényt is tartanak a rendszeres fényképadagra, úgyhogy lesz Porontyblog, csak kicsit másképp. Kevesebb meséléssel, viszont több képpel (igazából azt határoztam el, hogy minden nap felrakok egy fotót, de ez titok :D), és persze a Daniduma rovat se marad el, sőt, reméljük, hogy hamarosan lesz egy másik kis csivitelő is a családban, akinek az első aranyköpéseit meg lehet örökíteni :o).

És hát ennek az újfajta blognak egy új hely kellett, az alábbi képre kattintva várlak Benneteket szeretettel:

Az egyik gyerek megvan...

2009-12-17T23:59:00.000+01:00

... na de hol a másik???

Tegnap volt az a nap...

2009-12-17T16:22:00.000+01:00

... amikor családom tagjai szó szerint egymás szájából ették ki a gofrit, valamint a láncdohányos kifejezés után szabadon bevezettem a láncgofris kifejezést is, ami mindkét kiskorúmra érvényes. Egymás után falták a gofriszivecskéket, és Zorka még valahol raktározott is magának néhányat a gyerekszobában rosszabb időkre, mert bár tegnap este elfogyott a Nagy Tálból az összes, Zorka azért még ma reggel is azt reggelizett. Meg tízóraizott. És az sem zavarta, hogy a gofri időközben kőkeménnyé száradt. És csak onnan tudom, hogy a zugadag is elfogyott, mert hatalmas hisztit csapott, hogy vegyem le a Nagy Tálat, és mutassam meg, hogy biztosan nincs-e benne semmi, mert különben nem hiszi el.

Amikor a tesó alszik...

2009-12-16T16:09:00.001+01:00

... akkor gyorsan ki lehet próbálni a szülinapjára kapott markolót.

Persze nem rendeltetésszerűen...

Szülinapos

2009-12-16T14:34:00.000+01:00

Szóval Dani betöltötte a 3. életévét. Volt buli, meg party, bár a 18-as karikát ki kellett tennünk az ajtó elé, mert még nem volt egészen egészséges azokban a napokban a gyereksereg, egészen pontosan a szülinapozás egy hatalmas hányással kezdődött Dani részéről, de ha azt vesszük, hogy tapasztaltabb gimis haverjaim annak idején azt mondták, hogy egy jó buli minimum hányással végződik, akkor mi még túl is teljesítettünk. A 18 éven aluli vendégeinket és a kísérőiket majd ezen a hétvégén várjuk (most már értem, hogy a mesékben miért tartott egy esküvő hét nap és hét éjjel: nyilván nem ért oda minden vendég egyidejűleg :D), ma hivatalosan is gyógyulttá lettek nyilvánítva a gyerekek, úgyhogy holnaptól ovi, meg gyerektársaság, és akkor Zokra is kicsit fellélegezhet a tesóterror után.

De visszatérve a szülinapra...

Ebben az évben biztosra mentünk: olyan játékot kapott Dani, ami az oviban a kedvence, nem követtük el még egyszer azt a hibát, hogy olyan ajándékot veszünk, amitől aztán sírógörcsöt kap (lsd. a tavaly karácsonyi beszélő távirányítós autót...). Bár ha ő nem is, mi azért kis híján sírógörcsöt kaptunk, amikor kicsomagoltuk az emeletes garázst, amit ezernyi pici darabból kellett összerakni... ismét egy tanulság: az ajándékokat már az átadás előtt varázsoljuk játszható állapotba, mert a két azonnal játszani akaró, hisztiző gyerek nem biztos, hogy előre viszi az építkezést... és hát elég nagy a csalódás, amikor a dobozból a képen látható csoda helyett egy halom műanyagdarabka esik ki.

Itt volt Áronkeresztapu...

... meg Balázskeresztapu (bár őt az első pillanatban kisajátította magának a Keresztlánya, úgyhogy ők ketten úgy egymással voltak elfoglalva :D)...

... meg Juditkeresztanyu is

... és Zorka megdöbbenéssel nyugtázta, hogy Keresztapunak SZAKÁLLA van...

Meg volt torta, meg 3 gyertya, ahogy az egy szülinaphoz illik...

És a reggel még hányó, és délután 3-ig kemény diétán tartott gyermek kétpofára falta a tortáját, én meg tördeltem a kezeimet, hogy mit fogok mondani a gyermekorvosnak - akinek a tanácsára csak párolt répát ehetett volna - ha este esetleg megint fel kell hívnom... De mondjuk nem kellett. De mondjuk ez csak mázli.

És nem csak Dani falta kétpofára a tortát, hanem Zorka, is, azzal a különbséggel, hogy neki senki nem tiltotta meg :D

Este, lefekvés előtt pedig még egy kis játékra is jutott idő...

És a szülinapozásnak ezzel ugye még nincs vége :o)...

Még mindig nem szeretjük...

2009-12-04T12:17:00.000+01:00

... a Mikulást.

Bár azt már fejlődésnek könyvelem el, hogy egy éves korában hisztérikus ordításban tört ki a Mikulás láttán, kétévesen csak sírt, most, három évesen pedig halálra vált arccal pityergett az ovis mikulásünnepségen, aminek következtében a Mikulásnak szánt versek és dalok is elmaradtak (mármint Dani részéről, mert a többiek azért énekeltek :D), pedig hajj, de készült rájuk itthon, napok óta harsogta a "Télapó itt van" című klasszikust.

Azért ő is kapott csomagot, egy anya, egy óvónő és egy dadus kíséretében odamerészkedett a Nagyszakállúhoz, és átvette az ajándékát.

És itt jön a Bezzegzorka :D, aki hercegkisasszonyos tartásban vonulgatott a Mikulás előtt, eszébe se jutott, hogy bármitől is tartania kellene, és lazán átvette a csomagját. Ahhoz pedig gyengét erőszakot kellett alkalmaznunk hogy hazahozzuk az oviból, annyira jól érezte magát...

Óvodai program

2009-10-30T08:05:00.000+01:00

- Na és, Dani, mit csináltatok az oviban?
- Ebédeltünk.
- És még?
- Meg ettünk is.
- És még mit csináltatok?
- Meg még sárgarépát is ettünk!

Pilla :o)

2009-10-25T15:12:00.000+01:00

Mérges lesz

2009-10-08T14:23:00.000+02:00

Az ebédhez előkészített tejfölből lakmározik, majd sürgős játszanivalója támad, és kirobog a konyhából, de még mielőtt eltűnne, közli velem a tejfölre mutatva, hogy "Ne vedd ej azt tőjem, mejt méjges jeszek!"

Ez történik akkor, amikor az ember a saját, fegyelmezés céljából használt szófordulatait visszahallja a gyereke szájából :D.

Bocs

2009-10-03T20:16:00.001+02:00

- Anya, bébi sííííj!
- Miért, mi történt?
- Ejjöktem!
- Akkor kérj tőle bocsánatot!
- (énekelve) Bocsááásd meg, ha vaja-vajaha véteeeettem...
- :DDD

Tesószeretgetős

2009-10-02T15:37:00.000+02:00

Daniduma

2009-09-28T12:42:00.001+02:00

Előzmény: Reggelinél megbeszéltük, hogy étkezés után mindenki szépen elpakolja maga után a tányérját, mert anya nem azért van, hogy egész nap mindenki után pakoljon :D.

Ebédelünk.

Apánk már végzett, viszont közben felébredt Zorka, úgyhogy elment a Hölgyeményt kihalászni az ágyból.

Mire Dani:

-Anya, apa nem lakta el a tányélját a mosógépbe (értsd: mosogatógép)

-...

-Apa, lakd el tányélodat a mosógépbe!

- :DDD

Dani, a palócgyerek

2009-09-27T22:01:00.001+02:00

Tegnap szüreti felvonulás volt kicsiny falunkban, egyben Dani első fellépése az óvodásokkal, most adták elő az "Ősszel érik babám...", meg az "Érik a szőlő..." kezdetű klasszikusokat, valamint még két szlovák éneket, amit sajnos nem tudok ide beidézni, mert én nem tudok szlovákul, ellenben a Gyermek ezerrel fújja ezeket a dalokat :D. Mondjuk ott, a falu nyilvánossága előtt azért nem fújta torka szakadtából, de hát nem csoda, hogy lámpalázas volt kicsit.

A képen is látható dizájnos viseletben vonultak végig a falun a beöltözött gyerekek és felnőttek, voltak lovasok, táncosok, menyasszony meg vőlegény, azt hiszem nem csak nekünk tetszett, hanem a Pali-Mary-Dávid-Anna négyesnek is, akik a hétvégét nálunk töltötték. A szombati napba még egy seholszigeti élményparkozás is belefért, nem mondhatom, hogy unatkoztunk, és a gyerekeket se kellett este biztatni a korai ágybabújásra.

A képre kattintva még több fotó látható a felvonulásról, és a kis palócgyerek Daniról :D.

Bizonyíték

2009-09-27T15:16:00.000+02:00

A hétvégén nagyon belendült... :D

Ovisok voltunk...

2009-09-25T16:30:00.001+02:00

Fodrászos

2009-09-25T15:45:00.001+02:00

Jellemző ez is, az első gyereket még fodrászhoz vittük az első szülinapján, hogy profi sérót kapjon, Ketteskének viszont most, hogy megnőtt a haja (ami nem is lett volna baj, csakhogy nem egyenletesen nőtt, és míg oldalt majdnem kopasz volt a Drága, a feje tetején 10 cm-es hajat növesztett) anyja vette kezelésbe a rakoncátlan fürtöket, egy sima konyhai ollóval, és míg az Elsőnek fényképekkel is megörökítettük a hajvágást, a Másodiknál egy fia fotó nem készült (mentségemre legyen szólva, hogy nem tudtam egyszerre nyírni és fotózni is), a végeredmény viszont egészen tűrhetőre sikerült, mert míg Apánk az én esetemben csak azért veszi észre, hogy fodrásznál voltam, mert neki kell hazaszállítania, addig Kicsilányt a hazaérkezése utáni első pillanatban kézbe vette a következő szózat kíséretében: "Hmmmm. De csinos lettél!"

És igen, ez egy mondat volt.

2009-09-24T18:38:00.000+02:00

Megnyugodhat a lelkem, mert ha Dani miatt nem is volt érdemes homokozót építeni az udvarban - ő ugyanis vajmi keveset használta - Zorka miatt már megérte, ma délután, életében először beszabadult, és el volt bűvölve a homokozás élményétől. Eddig nem nagyon engedtem őt a homokozó közelébe, mert azt gondoltam, hogy egy ilyen mindenevő, mint őhölgyesége, lapátszámra falja majd a kis szemcséket, de tévedtem, egyszer kóstolta csak meg, aztán konstatálta, hogy nem finom, és ezután már kezdődhetett az igazi móka, a homok morzsolgatása, csuklóig beletúrás a homokba, nem csak ő élvezte, hanem mi is a látványt :D.

Amúgy meg elindult, a múlt hét végén, Németországban történt az igencsak jelentős esemény, Krisztiéknél tette meg az első két lépést, Frau Gunst teaszán pedig már ötöt-hatot lépett egymás után, aztán nem kizárt, hogy a német levegő volt rá jó hatással, mert azóta itthon ismét a négykézlábazást részesíti előnyben, de azért a hivatalos elindulási idejének a múlt hét végét tekintem, bár ez a pár nap nem csak emiatt lesz emlékezetes, hanem azért is, mert olyan jól éreztük magunkat :o).

Ha már babanapló, vagy mi a szösz, akkor az is fontos esemény, hogy életem első szülői értekezletén vettem részt a héten, azt hiszem, ez a felnőtté válásnak már egy nagyon fontos állomása, végülis szülői értekezletre a felnőttek szoktak járni :o). Rögtön munkaközösségi tagságot is kaptam, az első esemény pedig, ami a tagságomat illeti holnap lesz, egy szülői nap, amikor együtt főzünk a gyerekekkel, együtt játszunk, együtt faragunk töklámpást, Dani már teljesen be van zsongva, hogy holnap együtt megyünk oviba, és MI IS ott maradunk Zorkával, hogy vele játsszunk.

Zorka, a féltékeny

2009-09-15T18:38:00.000+02:00

Szegény Dani, hazatérve az egész napos oviból, egy kis babusgatásra vágyik, Zorka pedig felháborodottan, visítva lökdösi ki az ölemből, majd saját maga helyezkedik el benne kényelmesen.

Nem, nem osztozkodik.

Hátmégilyet!

Játszótéri mozaik

2009-09-14T07:39:00.000+02:00

Mondtam már, hogy Vácon van egy szuper játszótér?

Még nyár elején fedeztük fel, és akkor megfogadtuk, hogy majd jó sokat járunk oda. Na, hát ahhoz képest elég ritkán voltunk, tegnap viszont fényképezőt is vittünk. Azért jó ez a játszi, mert van játék egészen piciknek, közepeseknek, és nagyoknak is. Bár nem is tudom, hogy a "nagyok" kategória mit jelenthet, ha az én fiam csak ezeken a játékokon érezte jól magát, a tizenévesek társaságában. Mindenesetre, amikor az apja elindította azon a lengő-csúszó akármicsodán, amire azt hittem, hogy együtt fognak felülni, én meg már csak annyit tudtam kiáltani, hogy "Ugye nem engeded el egyedül?", ő meg visszakiabált, hogy "DE!", akkor azért meghűlt bennem a vér.

Van jónéhány csúszda, meg mászós, meg függeszkedős játék, Zapu le is mérte, hogy Dani egészen 20 másodpercig bírja a függést, csak azt nem tudom, hogy a mellettünk álló szülők mit gondolhattak rólunk, amikor elindult a stopper :o).

És Dani azt is kipróbálta, hogy hogyan csúsznak le a tűzoltóbácsik azon a fém csövön, ami a tűzoltós könyvben is szerepel.

Zorka is élvezte a játszóterezést, kipróbálta a kiscsúszdát, meg a kishintát, és sétáltatta is magát jó sokat. Nem, egyedül még nem tud menni, de vezettetni nagyon szereti magát.

Illusztráció alant.

Játék 2.

2009-09-11T17:43:00.001+02:00

Itt még nem egyértelmű...

de ezen a képen talán már látszik, hogy kitalált magának egy játékot: kis fakarikákat rakosgat egy enyhén rágott WC-papír gurigába :o).

Én meg az ajtóban leskelődtem, hogy mi ez a nagy csend már percek óta...

Kirándulós

2009-09-10T14:15:00.001+02:00

A múlt héten itt voltak nálunk pár napot kedves német barátaink, és mivel ezúttal csak egy gyerekkel jöttek, meg a mi egyik gyerekünk is oviban volt napközben, egész jól meg tudtuk oldani, hogy Zorka és én velük menjünk kirándulgatni.

A legnagyobb élmény Selmecbánya volt, nem is gondoltam, hogy ilyen közel van hozzánk, azt meg pláne nem, hogy egy ennyire hangulatos kis városka. Felújítási szakaszban van, úgyhogy lesz még a mostani állapotánál jobb is, de így is a szívembe lopta magát, olyannyira, hogy megfogadtam, ide egyszer kettesben is elmegyünk Apacukával, mondjuk egy olyan szombati napon, amikor nagyszülők vigyáznak az unokákra (rejtett utalás :D).

A város fényét emelte egy rendkívül különleges kávéház mellett még egy hihetetlenül klassz bolt is, ahol kézművesek, iparművészek termékeit lehetett megvásárolni, na, az volt az a bolt, ahonnan három nőt nehezen lehetett kiráncigálni, a negyediket meg csak azért, mert ő babakocsiban volt megkötözve.

Jó sokat fényképeztem, de ahogy átnéztem őket, főleg épületeket, meg utcarészleteket, ami ezen a blogon nem annyira érdekes, de azért néhányat feltöltöttem, és a fenti képre kattintva lehet őket megnézni. Amin egyébként a két szőke hercegnő közül a nagyobbikat másfél és kétésfél éves kora között intenzíven bébiszitteltem, most meg ő vigyáz az én kis Egyévesemre...

Hiába, öregszem.

Játék

2009-09-10T11:37:00.004+02:00

Gyors vegyes

2009-09-09T21:30:00.000+02:00

Azt hiszem, esélytelen, hogy pótoljam az elmúlt időszak fontosabb és megörökítésre érdemes pillanatairól szóló beszámolót, úgyhogy csak néhány fontos dolgot próbálok feljegyezni, olyan sorrendben, ahogy éppen eszembe jut...

Szóval Zorkalány szókincsbővülésen esett át. Immáron három szót mond: anya, apa és hinta. Az anya-apát inkább csak olyan mantraszerűen, a hintát azt egyértelműen a hintára, és a hintázó mozdulatra, úgyhogy tuti, hogy képben van :o).

Kedvenc játéka a labda, eddig is voltak labdák a közelében, de valahogy csak most fedezte fel igazán, és öröm nézni azt az önfeledt játékot, amit a labdával művel. A labda az egyik megmentőm délelőttönként, ugyanis a Hölgy ilyenkor már nem alszik, viszont a nadrágszáramat húzogatja nyekergő hang kíséretében, hogy ugyanis vegyem fel. Na most, ha a labda előkerül, akkor egy ideig elfelejt nyekeregni...

És most jött el az az időszak, hogy nem könnyebb egy gyerekkel itthon, mint kettővel, mert ha Dani is itthon van, akkor eltűnnek a gyerekszoba mélyén, és csak néha kell rájuk néznem, így viszont, hogy Dani már ovis, Zorkának csak én maradok, mint játszótárs, és igényt is tart rám :o).

Pozitívum, hogy egy ideje már átalussza az éjszakát, persze van olyan éjjel, hogy még felébred, de többségében már alszik este 8-tól reggel 7-ig. Viszont hogy ne legyen azért olyan jó szülőpajtásoknak, Dani abszolút átszokott a mi ágyunkba, éjfél körül vonul át az összes takarójának, párnájának és egyéb alvókellékének kíséretében, közénk telepszik, és mondjuk az ellen még nem is lenne kifogásunk, hogy az ovi miatti anyahiányt így próbálja kompenzálni, de 5 percen belül elkezd helyezkedni, általában keresztbe rajtunk találja meg a számára legideálisabb alvópózt, közben hol az apját, hol engem vág képen, elorozza a takarónkat, de csak azért, hogy azon feküdhessen... szóval továbbra is szarkalábak a szemek alatt...

Dani a pelussal már teljesen leszámolt, nem mondom, hogy időnként a nagy játékba nem feledkezik bele, vagy a délutáni alvás alatt nem alszik el egyszer-egyszer túl mélyen, de ez most már egyre ritkább eset. Sőt, napok óta azt vettem észre, hogy az éjszakai pelus is száraz marad, úgyhogy lassan attól is elbúcsúzunk. Úgyhogy fiú létére, én személy szerint nagyon meg vagyok elégedve a szobatisztaságnak ezzel az időpontjával :o).

És, hogy ne felejtsem el, Zorka egyre többet járkál, még nem egyedül, de kapaszkodva, és kézen fogva különösen is szeret sétálgatni, ha valakinek elég strapabíró hozzá a dereka... Úgyhogy megkapta élete első kiscipőjét, "Claudi" néniéktől, rendkívül csajos, lila és virágos, úgyhogy most már az udvart is körbejárhatja, semmi nem állhat az útjába.

(A múlt heti Claudinénizésről meg majd egy másik postban, mert jó sokat kirándultunk, és van egy csomó kép is, amik majd még feltöltődnek, csak idő kérdése... )

Buliképek

2009-08-30T20:47:00.001+02:00

A fantasztikusszuperszónikus szülinapi party képei a torta fotójára kattintva érhetők el :o).

Készülünk

2009-08-29T17:40:00.004+02:00

Dani rettentően készül Zorka holnapi szülinapi partyjára.
Legalább annyira, mintha a saját szülinapjáról lenne szó.
Ma pl. tortát kellett rajzolnom, és tortát kellett gyurmázni, amin van egy gyertya, és amit ő segít majd elfújni a tesójának. Ezen kívül Zorka nagy örömére napjában többször is megrángatja a fülét "Bojdog szüjinapot!" felkiáltások közepette és legalább ennyiszer elmondja azt is, hogy "Nekem is jesz szüjinapom. Decembej tizenketten."
Még jó, hogy Zorka egyelőre nem fog megsértődni, ha tényleg Dani lesz a gyertyafújó, mint ahogy abból se csinált ügyet, hogy a múlt héten kapott, kifejezetten egyéves bébiknek való játékot egyelőre Dani bitorolja :o).

(És ha már a rajzoknál tartunk... Ma rajzolt két nagy kört, amik kicsit fedték egymást, közéjük meg egy vonalat. És elmesélte, hogy ez a medence, középen pedig a csúszda van, és holnap ott fognak Doresszel csúszdázni. Mellesleg a medencénk tényleg így néz ki, a rajzot meg csak azért nem tudom mellékelni, mert a rajzolás után a vagdosás volt a fő elfoglaltság.)

Kérsz?

2009-08-26T16:28:00.001+02:00

(Fotó: Szabó András)

2009-08-25T20:27:00.003+02:00

Szomorú, de az a helyzet, hogy meg kell tanítanom a fiamat bizalmatlannak lenni.
Kicsit ugyanis túlzásba viszi az utóbbi időben az idegenekkel való barátkozást. Ami persze természetes következménye annak, hogy falun élünk, viszonylag védett környezetben, ahol mindenki kedves vele, és mindenki szereti, és úgy gondolja, hogy az összes ember azért van, hogy őt szórakoztassa. (Pl. azt sem tudja elképzelni, hogy valaki más okból is jöhet hozzánk, mint vele játszani...)
És nem is az a baj, hogy nyitott, és barátkozó, és mindenkit leszólít az utcán, hanem az, hogy ez a barátkozósdi az utóbbi időben már félelmetes méreteket öltött, és néha már megijeszt vele...

Pl. szombaton, amikor a nagy sütős-főzős forgatagban egy teljesen idegen házaspárt elkísért egészen a tópartig, majd amikor a kedves házaspárnak feltűnt, hogy jön utánuk egy benemállaszája, felügyelet nélküli gyerekpalánta, visszakísérték az otthonához, még jó, hogy el tudta mondani, hogy a templom mellett lakik...
De ha kint vagyunk az udvaron, és valaki elmegy a kapu előtt, akkor is rögtön lelkesen kiabálja, hogy "Én is megyek veletek!" meg hogy "Várjatok!". És ha éppen nyitva lenne a kapu - amit mellesleg már ki tud nyitni - el is menne szó nélkül bárkivel...
Ma meg sétálni voltunk, és útközben egy bácsival találkoztunk, akit rögtön meginterjúvolt, hogy hova is megy, és amikor megtudta, hogy a buszhoz, szegény bácsi alig bírta magáról levakarni, amíg el nem tűnt a sarkon, kiabált utána, hogy várja meg, én meg húzhattam magam után, mint egy zsák krumplit...
Aztán egy sétáló kétgyermekes család után akart szegődni, mondván, hogy "Én is megyek veletek! Várjatok, felveszem a cipőmet! Addig itt maradjatok! Ne menjetek sehova! Mindjárt jövök!" Aztán amikor nem működtem együtt a cipőhúzásban, akkor egyszerűen mezítláb kezdett el utánuk rohanni, és a végén már nekem is szaladnom kellet, hogy valahogy megállítsam...

Csak valahogy rosszul esik kiábrándítanom, hogy nem minden ember kedves ezen a világon...

Papost játszik

2009-08-24T19:25:00.003+02:00

Gyülekezetünk tagjai már elkönyvelték, hogy pap lesz ebből a gyerekből, amivel kapcsolatban nekem azért vannak kétségeim, de hát sose lehet tudni :o).
Szombaton, egy zenei fesztivál kapcsán nagy bográcsozás volt az udvarunkban, Dani persze minden (gulyás)lében két kanál volt, de nem is ez a mesélnivalóm, hanem az, hogy amikor Harangozóbácsi jött harangozni, bement vele a templomba, majd miután kiharangozták magukat, Andris bácsit letérdeltette az oltárhoz, ő bement a rácson belülre, majd kiosztotta az ostyát és a bort, és ezután megkérte Andris bácsit, hogy - helyi szokás szerint - az oltártól felállva a oltárt körbejárva távozzon.
Nem is hittem igazán el, hogy ennyire perfektül megy neki a szertartás, amíg be nem invitálta a templomba az összes főzős nénit - köztük engem is, úgyhogy szemtanú voltam - és ki nem osztotta nekünk is az úrvacsorát, majd a szokásos körbemenést is eljátszatta a lelkes statiszta gárdával :o).

Mondjuk a lelkészavatásomon már 15 hetes pocakbébi volt, úgyhogy lehet, hogy ez van a dolgok hátterében :o).

Ráró

2009-08-24T19:21:00.002+02:00

Mivel a "ráró" szó még nem érthető Dani számára, ezért a versike a következőképpen alakul:

"Gyí, te paci,
gyí, te ló,
gyí te járóka,
hóhahó!"

:o)

13 kép

2009-08-22T23:33:00.004+02:00

Az Egyéves a szülinapján...

... és hónapokra levetítve :o)...

Zorka 1 éves lett

2009-08-22T15:34:00.002+02:00

S mivel a szülinapi party egy héttel későbbre tolódott, s csak jövő vasárnap tartjuk, így kirándulni voltunk, és Dobogókőn ünnepeltünk, meg egy délutáni séta erejéig Esztergomba zarándokoltunk el.
Dani egész úton kérdezgette, hogy hova megyünk, mi pedig türelmesen válaszolgattunk, hogy Dobogókőre.
Aztán amikor megérkeztünk, akkor is megkérdezte, hogy hol vagyunk, mi pedig még mindig türelmesen válaszoltuk, hogy Dobogókőn.
Aztán ahogy sétáltunk, felvett az útról egy követ, és kijelentette, hogy "Ez dobogókő" :o).

Hegedűs

2009-08-20T20:32:00.003+02:00

Mostanában elég mozgalmas nálunk a zenei élet - néhány koncert meg egy CD-felvétel kapcsán - úgyhogy Dani kedvenc témájává is a muzsika lépett elő. Egyik nap trombitás bácsi akar lenni, másnap fuvolás, harmadnap hegedűs.
És akkor ezeket a zenészeket ugye utánozni se árt.
Trombita meg fuvola szerepére elég sok minden beválik a háztartásunkban, a fakanáltól kezdve a tölcséren át a távirányítóig (az anyja igazi fuvoláját még eddig sikerült eltitkolni :D), amikor azonban elővett két szál (nyers) spagettit, elkezdte őket egymáson húzogatni, és közölte, hogy akkor ő most "hegedűs bácsi", azt azért nem álltam meg nevetés nélkül :o).

Dani a konyhában

2009-08-17T20:46:00.001+02:00

Az alvásról...

2009-08-12T23:31:00.002+02:00

... annak apropóján, hogy ma először, igazi nagy ovisként, ott aludt Dani az óvodában.
És ügyes nagyfiúként viselkedett, szépen aludt, aztán szépen felkelt, amikor felébresztették, úgyhogy úgy látszik, csak itthon nyűgösködik, ha nem akkor ébredhet, amikor akar. Pedig eléggé stresszeltem emiatt az ottalvós buli miatt, ebéd után, egy óra körül még gyerekhangot is véltem hallani az udvarunkban, és kétségbeesetten rohantam az ablakhoz, hogy biztosan Danit hozzák haza óvónői kísérettel, mert nem hagyta aludni a csoportot... de erről szó sem volt, állítólag minden a legnagyobb rendben zajlott az első hosszúnapon.
Amúgy meg az egész nap a pelusmentesség jegyében telt, még a délutáni alváshoz sem kapott, úgyhogy én most egy rettentően büszke anyuka vagyok :o).

Különben meg hiányzik kicsit, sok nekem még ez a napi 8 óra, amit nélküle kell eltöltenem :o).

És ha már az alvásról esett szó, akkor meg kell említenem azt az örvendetes tényt is, hogy Zorka egyik napról a másikra úgy döntött, hogy már nem kel fel éjszaka. Keresem a hirtelen változás okát, de nem találom, úgyhogy valószínűleg benne történhetett valami csavar, hogy nagyhirtelen az egész éjszakás alvásra szavazott. Az első pár napban a megszokott időben nekem kipattant a szemem, és vártam-vártam a nyöszörgést, hogy mikor kell felugranom... hiába, azért ez alatt az egy év alatt hozzá lehetett szokni a rendszeres éjszakai kelésekhez. Talán a tegnapi volt az első éjjel, amit én is végigaludtam, de nagyon szeretném, ha erre most hosszútávon be lehetne rendezkedni.

És ha már az alvásról... akkor most én is megyek :o)

Tesóm eladó...

2009-08-11T18:16:00.002+02:00

... az árban megegyezünk - jutott eszembe ez a felirat, amit az egyik gyerekboltban egy pólón láttam, és jól megmosolyogtam.
Dani ugyanis ma felajánlotta elvitelre egy szem húgát. Látogatók jöttek hozzánk, csak úgy néhány percre, és viccből megkérdezték Danit, hogy elvihetik-e Zorkát. Mire Daninak felcsillant a szeme "Igen, vigyétek el nyugodtan!" válaszolta, még feléjük is fordított a babakocsit, és megigazította Zorka frufruját, hogy kellemesebb benyomást keltsen a Lány...

Könyvmolyok

2009-08-02T21:52:00.001+02:00

2007. szeptemberében...

... és 2009. augusztusában

Golyófej

2009-08-02T21:25:00.003+02:00

A történet a ködbe vesző múltba nyúlik vissza, amikor apumeganyu, még nem apumeganyuként ösztöndíjas volt Neuendettelsauban, és kis ösztöndíját sajnálta fodrászra költeni, így anyu hajat növesztett, amúgy meg beszerzésre került egy kis hajnyíró gép, amivel apu haját lehetett fodrászolni.
Fodrász pályafutásom ekkor kezdődött, és egyúttal itt véget is ért, amikor a 17 mm-re beállított hajnyíró észrevétlenül 3 mm-re állítódott át, és sikerült tarkopaszra nyírnom Életem Párját. Hajnyíró dobozba került, és a kis ösztöndíjból mégiscsak el lett különítve egy kisebb összeg hajvágás céljára.
A minap a spájzot takarítottam, amikor a sok kacat közül előkerült a vadiúj hajnyíró. És mivel Dani már komolyan izzadt a göndör fürtök alatt, úgy gondoltam, az életben még egyszer megpróbálom a hajnyírást, végülis Daninál nem nagyon lehet elrontani (amúgy közben rájöttem, hogy de igen, mondjuk ha a felénél tovább nem hagyja nyírni magát...), ha kopasz lesz, az se nagy gáz.
Nem volt egy sima ügy, de az akció sikerrel zárult. Többszöri nekifutásra, különböző igéretekkel, zsarolásokkal, praktikákkal sikerült Danit a hajnyíró közelében tartani, amíg végeztem a frizurájával. A leginkább az hatott rá, hogy "Emlékszel, nemrég Fickót is így nyírta a kutyafodrász néni, és milyen csinos lett!" :D

Közben percenként nézegette magát a tükörben, és megállapította, hogy "Nagyon cinosz leszek!"

Hát, mit mondjak, nekem fürtökkel jobban tetszik, de legalább nincs melege :o).

(Amúgy meg erőteljesen barnul a haja, ez az én nagy szívfájdalmam, de hát mitől lenne szőke, amikor senki nem szőke a családban...)

Bugyika

2009-08-02T21:08:00.003+02:00

Nálunk nem az a leggyakrabban elhangzó mondat, így a szobatisztaság küszöbén, hogy "Menj egyet pisilni!", hanem az, hogy "Vedd már fel a bugyikádat!" Én ugyanis minden reggel rendesen felöltöztetem fiúgyermekemet (is), aki fél órán belül anyaszült meztelen rohangál a lakásban (és az még a jobbik eset, ha csak a lakásban, ugyanis ma az istentiszteletre gyülekezők közé rontott be a templomba, na jó, végülis ez alkalommal bugyika azért volt rajta :D).
Ha mázlink van, legalább az étkezésekhez felveszi, ha nincs, akkor az asztalnál is bugyika nélkül üldögél, és így van még egy dolog, ami elvonja a figyelmét az étkezésről, és amit esetleg meg lehet próbálni felszúrni a villára.

Ja, és ha már a bugyikánál tartunk... A múltkor talán kedves keresztanyja utasította, hogy vegye fel a kisnadrágját, mire ő kikérte magának: "Nekem nem kisnadrágom van, hanem bugyikám."
Belátom már én is, hogy nem kéne mindent kicsinyítő képzővel ellátni... :D

Hétvégén...

2009-07-21T15:54:00.002+02:00

... nagy keresztszülőzést csaptunk, és bár készült még néhány jópofa fotó, a résztvevők hiányos öltözete miatt nem merem őket a nyilvánosság elé tárni ;o), úgyhogy íme egy konszolidált keresztanyuzós kép, Kishölggyel, aki éppen ma 11 hónapos, és nem is mindig ilyen bájoska, mint ezen a képen, sőt, mondhatni inkább egy kis Akaratoska, meg Hisztiske, határozott elképzelésekkel az életről, valamint arról, hogy darabokban, vagy egészben kéri a kenyérhéjat; és már most olyan színészi tehetséggel, hogy bármilyen színdarabban bátran eljátszhatná a kényeskedő hercegkisasszony szerepét, IGAZI NŐ, ettől féltem én... :o).

Alvás előtt...

2009-07-21T13:05:00.002+02:00

Mostanában legalább a lefekvéssel nincs gond, mennek az ágyba rendes gyerekekként, alvás előtti szertartások megtörténnek, villany lekapcs, ÉS AKKOR KEZDŐDIK A BULI!
Nem nekünk, nekik!
Dani kiugrik az ágyból, átköltözik Zorka kiságyába, mi meg csak a harsány hahotázást halljuk, ami a szobából kiszűrődik. Mert Dani persze bohóckodik, a húga meg tökéletes közönségnek bizonyul, és mire a szigorú szülő bemegy a szobájukba, fulladoznak a röhögéstől.
Nehéz így szigorúnak maradni...

Együtt

2009-07-14T15:16:00.003+02:00

Dokumentálnom kell, hogy 2009. július 13-án éjjel Dani és Zorka első közös-szobás éjszakájukat töltötték el.
Mi szeretjük a bonyolult dolgokat, úgyhogy nem Zorka költözött át Dani szobájába, hanem mi költöztünk át a régi gyerekszobába, ami most a hálónk lett, a mi régi hálónk pedig ezentúl hatalmas és tágas gyerekszobaként fog funkcionálni. A hirtelen költözés ötlete este 8-kor szállt meg minket, úgyhogy 11-ig pakoltunk, bútorokat húzogattunk, rendezgettünk, ma délután felkerülnek a polcok-képek-lámpák a falakra, úgyhogy ezzel lesz teljes a költözés.
Az éjszaka egész jól alakult, Zorka csak kétszer kelt, viszont Dani nem ébredt fel a sírásrívásra, most pedig együtt durmolnak, remélem hogy olyan kellemes alvós hangulatot kölcsönözve egymásnak a szobában, hogy még egy darabig nem is ébrednek fel :o).

Pletyka

2009-07-14T15:12:00.002+02:00

... amit ráadásul saját Elsőszülöttünk terjeszt. És a következőképpen hangzik:
- "Apa mondta: "Váljunk csendben el!"

Hogy a versike eme fél mondata előtt az szerepel, hogy "Szervusz paplan, szervusz párna", az teljességgel lényegtelen :o).

Apaszáj

2009-07-14T15:09:00.001+02:00

- És képzeld apa, ma délelőtt Dani kétszer a WC-be pisilt, és háromszor a bilibe!
- Te jó ég, fiam, mit ittál???
- :o)

Dani-magyar szótár 1.

2009-07-11T20:51:00.002+02:00

babapiskóta = BABAPISTÓKA
katicabogár = TACIKABOGÁJ
tücsök koma hegedül = tücsök HOMAK hededül

Medvelesen

2009-07-11T20:30:00.003+02:00

Lassan átalakulunk fotógalériává, de most ennyire telik a fantáziámból, lesz ez még máshogy is, remélem :o).

Szóval a verőfényes szombati napra való tekintettel meglátogattuk a mackókat Veresegyházán. Sajnos olyan képet nem tudok mutatni, amin gyermek + medve együtt szerepelne, mert ilyet nem sikerült csinálnom, viszont Dani szívesen fényképezkedett Coccolino medvebocsként...

... megcsodálta a faragott macifejet, aminek be lehetett volna nyúlni a szájába, ha nem lett volna túl nyúl...

... Zorkának is tetszettek a macik...

... ám sajnos, miután felfedezte Dani az ötféle csúszdát, meg négy hintát...

... teljesen el lett feledve, hogy mi ide tulajdonképpen és igazából a MEDVÉK miatt jöttünk...
(akiknek van ám orruk, csak erről a fényképről maradt le)

... és miután Dani kipróbálta az összes játékot...

... még a kiszuperált kisvasúton is mászkált kicsit...

És ha megkérdezzük tőle, hogy ma délután hol voltunk, akkor csak azért válaszolja azt, hogy a maciknál, mert jól megtanítottam rá :o)))

Egy forró nyári nap képekben

2009-07-06T17:09:00.001+02:00

2009-06-30T16:32:00.002+02:00

Bocsánat, hogy mostanában folyton kaki-pisi sztorikkal feszegetem a jóízlés határát, de ezt most muszáj... :o).
Tegnap délután kint voltunk az udvaron, helyesebben a kölköket kiraktam, miközben én a konyhában molyoltam, és az ablakon keresztül figyelgettem őket. Danin pelus volt, egyszer csak látom, hogy leguggol, és gyötrődő arckifejezést vág. Gyakorlott anyuka tudja, hogy ilyenkor illik kicserélni a pelenkát. Megyek is le, mire a következő látvány fogad: Dani pelus nélkül, pelus sehol. Kérdezem, hogy hol a pelenkája: mire mutatja, hogy szépen, összehajtogatva betette a kukába.

A szobatisztává válás rögös útján egy újabb mérföldkő: a gyermek tisztába teszi magát :o).

És ami lemaradt...

2009-06-28T22:56:00.003+02:00

... ebben az évben is voltunk ovis kiránduláson a nőtincsi Seholsziget Élményparkban, és ebben az évben is élmény volt, talán még nagyobb, mint tavaly, mert most már Dani teljes bedobással tudta élvezni a csúszdázást, ugrálást, rohangálást, lokomotivozást.
Én meg nosztalgiázom ilyenkor, hogy amikor legutóbb voltunk, akkor Zorka még pocakban volt, most meg már egy huncut mosolygós nagylány, pedig csak egy év telt el.
A fotók egyúttal bizonyítékai annak, hogy ezen a nyáron már volt néhány meleg, nyári nap :o).

2009-06-28T22:43:00.003+02:00

Nem is tudom, hogy le merjem-e írni - mert amikor ugye azt írom, hogy már milyen régen voltak betegek, akkor másnapra biztosan belázasodik valamelyik, amikor meg azt írom, hogy alszanak éjjel mint a bunda, akkor biztos, hogy másnaptól virrasztunk - de azért megkockáztatom, hogy szóval a mai nap folyamán egyetlen egy pelust használtunk el, azt is csak azért, mert rajta volt a fiatalúron egész nap, biztos ami biztos alapon.
Ügyesen szólt, amikor pisilnie kellett, ráült a bilire, és pisilt. Nem kérdezgettem - én még mindig nem álltam rá agyilag erre a bilizés dologra -, magától ment az egész.
Lehet, hogy csak véletlen, vagy éppen egy kivételesen jó nap volt, de az is lehet, hogy sikerült éppen jókorra időzíteni a szoktatás elkezdését, akkorra, amikor már ő is érett rá, és együttműködik.
Bár ez különösen is nagy mázli lenne...
De legyünk optimisták :o).

Csípős

2009-06-28T17:23:00.001+02:00

- Jajj, cípősz a banán!!!
- Csípős ám a fejed lágya!
- Nem, a banán cípősz!!!
- :D

2009-06-28T16:54:00.002+02:00

A fiam tud élni: miután kikászálódik a MI ágyunkból, lefekszik a földre, éppen Zorka ölébe, és hagyja magát cirógatni, miközben Törpapától próbál némi bölcsességet ellesni.

Az uzsonnás banánt pedig először odahozta nekem, "Anyám, bontsd fel!" felkiáltással, majd miután 10 másodpercen belül nem teljesült a kívánsága, Zorkához is odavitte, azzal, hogy "Bébim, bontsd fel!"
Miért van az a érzésem, hogy meg van róla győződve: a nők azért vannak, hogy őt kiszolgálják :o)?

Első sikerek

2009-06-22T23:03:00.003+02:00

A szobatisztaságra szoktatásra ez a nyár lett kijelölve Kétésfélévesnek. Aztán amikor a múlt héten megkérdezték tőlem, hogy mikor kezdjük, én meg mondtam, hogy a nyáron, akkor felhívták a figyelmemet rá, hogy az éppen most van :o).
Ja, tényleg.
Szóval nem lehet tovább halogatni a dolgot. Be is szereztem néhány aprócska alsónadrágot, Verdákosat, meg motorosat, és az elmúlt hét két darab szép, napsütéses, meleg napján azokat adtam a fiatalúrra, lelkére kötve, hogy a gyönyörű kék motort, és a szép piros autót, ami a kisnadrágját díszíti, igazán nem kéne lepisilni.
Mondanom se kell, hogy így elsőre nem jött össze a dolog, cserélgethettem szorgosan az alsókat. Aztán mióta ilyen vacak idő van, nem próbálkozunk, bár időnként szól, hogy menjünk pisilni, de általában csak kamu a dolog. És az az igazság, hogy annyira el vagyunk foglalva napközben, hogy nekem eszembe se jut fél óránként bilire parancsolni, nem igazán téma ez még nálunk.
Ma este beültettem a kádba fürdés céljából. Zorkát már pelusoztam, öltöztettem a pizsijébe, amikor hallom, hogy Dani trappol ki a fürdőszobából. Máskor is előfordult már, hogy kimászott a kádból, nem szoktam érte megdicsérni, most viszont fennhangon újságolta, hogy pisilt. Rendben, gondoltam, belepisilt a vízbe, majd zuhanyzunk. Aztán kísérem vissza a fürdőszobába, és mutatja a bilit, amiben egy nagy adag ka.. volt. Ami azt jelenti, hogy amikor elérkezettnek látta az időt, szó nélkül kiszállt a fürdőkádból, ráült a bilire és annak rendje és módja szerint elvégezte dolgát :o).
Kicsit féltem ettől a szoktatástól, mert tapasztalatlan anyuka vagyok én, még egyetlen gyereket se sikerült szobatisztává nevelnem, és valahogy olyan reménytelen vállalkozásnak tűnik nekem ez az egész, de aztán lehet, hogy mégsem az... :o).

Zorka vigyorka

2009-06-19T22:29:00.001+02:00

Biciklista

2009-06-13T16:35:00.003+02:00

A legutóbbi Porontyhíradás óta az alábbi változások történtek:

néhány ezer kilométerrel gyarapodott az életünkben eddig megtett kilométerek száma
Zorka ül
Zorka 8 fogat növesztett
Daninak egész nap be nem áll a szája (álmában is beszél)
Dani a múlt heti mamalátogatáson szert tett élete első biciklijére (én meg a meghatottságtól alig tudok fényképezni, hogy a fiam azon az úton tanul bicajozni, ahol valamikor régen én is)
háztartásunkban Dani jóvoltából javításra szorul 1 db DVD lejátszó, és 1 db fényképezőgép (ez utóbbi miatt még annál is mérgesebb vagyok...) a számítógép pedig éppen hazajött a szervizből.

Amúgy pedig jól vagyunk, csak anyának a blogíráshoz ihlet kell, az meg mostanában nem akar jönni.

Napszemüveg

2009-05-27T15:54:00.003+02:00

Dani a nyaralás alatt kapott egy napszemüveget. Ma előkerült a bőröndből, felvette (nem baj, hogy fordítva...), odaállt a tükör elé, nézegette kicsit magát benne, majd közölte: "Nagyon bagány vagyok!" :o)))

Daniduma

2009-05-17T14:02:00.002+02:00

- Dani, ahova most megyünk, ott a köszönöm helyett azt kell mondani, hogy Danke schön!
- Eső! Kint esik eső!
- :D

Bébi

2009-05-15T10:30:00.003+02:00

Vannak ugye az Öcsi bácsik, és a Hugi nénik, akik kisgyermek koruktól hordozzák a család legkisebb tagjának járó elnevezést.
Szent fogadalmat tettem, hogy Zorka soha nem lesz Hugi.
Nem is lett.
Ellenben a "Bébi" megszólítás kezd általánossá válni az esetében.
Dani persze tudja a tesója rendes nevét is (Zóóta), ám a Bébi sokkal jobban tetszik neki, és én is már egyre inkább azon kapom magam, hogy ha Danival Zorkáról beszélünk, akkor rendszeresen a Bébi megszólítást használom.
Küzdeni fogok ellene, hogy a lányom Bébi néni legyen!

És ha már itt tartunk, Dani komoly nevelő munkát végez Zorka esetében.
Zorkának semmi veszélyeset nem szabad a kezébe venni, különben jön Dani "Add azt ide Béébim!" vagy "Gyere onnan Béébim!" felszólítással.
Mert igen, azok után, hogy az apját "Apám"-nak, engem "Anyám"-nak nevez, a tesója a "Béébim".

Állatkerti kollázs

2009-05-02T20:49:00.003+02:00

Hagyományainkhoz híven idén is keresztszülős program volt az állatkert meglátogatása.
Tavaly pont a szavannaház felújításának idején voltunk, így lemaradtunk a zsiráfról és zebráról, nos, idén sikerült bepótolni. Különösen is a zebra volt Danira nagy hatással, akiről egy ott ácsorgó kisfiútól megtudtuk, hogy a ló és a kerítés keresztezéséből jött létre :o).
Ettünkláttunkjólmulattunk :o).

Mondókázunk

2009-04-24T20:37:00.004+02:00

Pár hete még álmomban se gondoltam volna, hogy hamarosan együtt mondókázunk: (katt a képre)

Aki nem ismerte volna fel, ez a "Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet" című klasszikus volt Zs. Dániel előadásában (némi anyai segítséggel).
És nem csak ezt a mondókát tudja, hanem egy csomót, szerintem az óvodai személyzet a tettes a mondókakincs ilyen hirtelen növekedésében, mert azért itthon nem verselünk egész nap, mégis néha előrukkol egy-egy mondókarészlettel, vagy valamelyik gyerekdallal, amit aztán örömmel gyakorlunk, sőt megpróbáljuk megörökíteni is, ami időnként sikerül is :o).

A kínok kínja

2009-04-23T10:11:00.003+02:00

Amikor éjjel felébred a Kisebbik, és enne egy picinyt, a Nagyot - aki közben melléd települt az összes hálófelszerelésével együtt - pedig minél kevesebb mozgatással megpróbálod visszavinni a szobájába, és akkor mezítláb belelépsz az elöl maradt duplo darabokra, és nem ordíthatsz.

Dédivel

2009-04-22T17:27:00.003+02:00

Nézegetem a hétvégi fényképkupacot, szégyen és gyalázat, de Daniról nem készült egy darab fotó sem, ellenben Zorka szinte minden képen főszereplő, ezeken pl. a dédijével pózol:

Ezen meg szépen mosolyog:

A hétvégéről...

2009-04-22T16:45:00.005+02:00

Még nem is meséltem a elmúlt hétvégéről, pedig történelmi jelentőségű eseményeknek lehettünk tanúi: Dani élete első éjszakáját töltötte szüleitől távol, Zorka pedig élete első lagzijában vett részt, ami történetesen a keresztszüleinek a lakodalma volt (ahol a Zanyja életében először esketett), úgyhogy több szempontból is felejthetetlen az alkalom :o).

Dani igazán hősiesen viselte a szülőnélküliséget, mondjuk nem is volt nehéz abban a környezetben, ahol két nő napi 24 órában az óhaját leste. Néha ugyan hiányolta az apját (!), de aztán sikerült vele elhitetni, hogy "Apa hittant tart", és egyszer-egyszer azt is megkérdezte, hogy "Hol van anyám?", de végül ezt a kérdést is sikerült rövidre zárni azzal, hogy anyád apáddal van. Zorkát nem hiányolta, lehet, hogy mégis valamit elrontok a nevelésükben...
Vasárnap Katimama megkísérelte fiatalurat elvinni a templomba, de aztán annyira felzaklatta őt a látvány, hogy a fekete ruhás bácsi ezúttal nem az apja, hogy jobbnak látták hazamenni.
Mindenesetre a jövőben már nem azért nem fogom huzamosabb ideig a Nagyanyjára bízni, mert hiányolna minket, hanem mert a Nagyanyja nem bírja izomlázzal a Danival töltött időt :o).

Zorka eközben mulatott, köszöni jól érezte magát, legközelebb is szeretne esküvőre menni, ott ugyanis csomó kedves ember van, akiknek mind van két szabad kezük arra, hogy őt dajkálják, neki gügyögjenek, őt fotózzák. Azért a menyasszonyról is készült néhány kép :o).
Azt pedig senki nem vitatja, hogy a menyasszonyok legizgalmasabb alkatrésze a nyaklánc.

Amúgy nem csak nyakláncot evett... :

Így állunk

2009-04-22T16:05:00.003+02:00

Éppen 8 hónaposan, azaz tegnap kísérelte meg először az állást, akkor még csak úgy háromnegyedig sikerült felhúznia magát, amint azt az első kép bizonyítja. Ma már tökélyre fejlesztette a mutatványt, ez látható a második fotón.
Hadd tegyem hozzá, hogy ülni még nem ül, és ha meg is próbálom felültetni, eldől azonnal, nem támasztja meg magát a kezével sem. Az álldogálás viszont mindig vonzotta, már elég régóta edz rá, pl. ha ölbe vesszük, akkor is kinyomja magát álló helyzetbe, úgyhogy várható volt, hogy előbb-utóbb megpróbálkozik ölbe vétel nélkül is önmaga feltornászásával.
A cselekménysor fordított sorrendben sajnos elég nehézkesen megy, úgyhogy legtöbbször komoly segélykérő hangzavart kelt, ha már elfáradt az állásban és szívesebben lenne inkább fekvő pozícióban.

A nagykönyvben meghatározott sorrendet nem csak ebben az esetben rúgja fel, a fogai is fura rendben jönnek, az alsó kettő egyes után most a két felső egyesnek kéne jönnie, erre Zorka a két alsó kettest növeszti... nem egy szabálykövető a gyerek :o).

Esti aranyköpés

2009-04-20T20:28:00.001+02:00

Hajszárítás folyamatban, persze végig hiszti, majd amikor elhallgat a hajszárító, Dani is elhallgat.
És megjegyzi: "Végeztem a szálításszal. Gyönyölűűűszép lettem." :o)

Kezében az irányítás

2009-04-16T08:43:00.001+02:00

Figyeljünk kérem a részletekre :o).

Csúszda

2009-04-16T08:21:00.003+02:00

Már egy ideje a pincében állt szépen becsomagolva a Lilitől örökölt sárga csúszda, aminek a használatba vételéhez csak egy állványról kellett volna gondoskodni.

Aztán támadt egy ötletünk: minek nekünk állvány, amikor az udvarunk olyan szerencsés adottságokkal rendelkezik, hogy nem csak a téli szánkózást lehet kerítésen belül elintézni, hanem a házat körülvevő meredek partnak köszönhetően még a csúszda is megfelelő szögben felállítható :o). Ráadásul így nincsen honnan leesni, és még az a probléma is megoldódott, hogy ha Dani felmegy a parton (márpedig felmegy), akkor nem kell azon izgulni, hogy a lejövetel milyen formáját választja (lerohanás orraeséssel, esetleg fűbencsúszás), mert csak egyszerűen lecsúszik a csúszdán.

Persze van a csúszdának hátránya is...
A minap éppen útra készen voltunk, Zorka már az autóban, Apánk már menne, én Danit teljes díszben leküldtem az udvarra ( a teljes díszhez még az is hozzá tartozik, hogy az előző nap átvizesedett cipőjét ezen a reggelen kb. fél órát hajszárítóztam), én még cipőt veszek, amikor hallom, hogy Apánk messziről figyelmeztet, hogy ne kapjak szívrohamot: Dani még indulás előtt gyorsan célbavette a csúszdát, amiben az előző napi eső maradéka állt, úgyhogy a cipőjét is beleértve, minden ruhadarabból facsarni lehetett a vizet...
Nem kaptam szívrohamot, de nem sokon múlt.

Hogy el ne hervadjunk

2009-04-13T08:15:00.002+02:00

Ennek érdekében ma a fiúk még a szokásosnál is korábban keltek. Apánk kiokította fiúutódot a locsolás mibenlétéről. Állítólag Dani elég szkeptikus volt, már ami azt illeti, hogy anyát ezek a reggelen le szabad-e önteni egy pohár vízzel. Aztán engedett az apai szigornak, és mindketten vízzel teli pohárral közelítettek az ágyunk felé, ahol én éppen Zorka sírásának frekvenciájához próbáltam hozzászokni, hogy csak egy negyed órát még alhassak. Aztán amikor ott álltak az ágy mellett a vizespoharakkal, már tudtam, hogy alvásról itt szó sem lesz.
A népi hagyományok szerint ekkor elkezdtem sikítozni "Jaj, ne!" felkiáltásokkal, amikor Dani ismét kicsit megingott, hogy Apája biztos nem csapta-e be, és tényleg szabad-e "jocsojni". Aztán amikor a teljes kétségbeesés kiült az arcára, erőt vettem magamon: nem rontom el az örömét (azért az anyák komoly áldozatokra képesek ám, ha a gyerekükről van szó), és még kicsit meg is hajtottam a fejem, hogy a hideg víz megfelelő szögben érjen.
Zorkával sokkal könnyebb dolguk volt: ebben az évben még nem tudott elmenekülni, a meglepetésől még a sírást is abbahagyta, persze csak néhány másodpercre.
Aztán útrakeltek, hogy lehetőleg az óvónénik se hervadjanak el a jövő évben, és ők már a sokkal humánusabb módszerrel, kölnivel locsoltatnak, persze csak ha igennel válaszolnak a kérdésre: "Sabad-e jocsojni?" :o).

Húsvéti séta

2009-04-13T07:53:00.003+02:00

Persze mi vagyunk a hibásak: eső után nem kellett volna kivinni őket sétálni, még akkor sem, ha hétágra sütött a nap, mondván, hogy úgyis majd a járdán megyünk.
Mert persze a Gyermek mindenhol megy, csak a járdán nem. Azt kínosan kerüli. Kizárólag abban az esetben lép le a sáros-vizes-füves útpadkáról a járdára, ha ott egy méretes pocsolya tátong. Mert abba bele kell lépni, nem is egyszer. Sőt, ugrálni is kell benne kicsit.
Ez a sétánk első 5 percében megtörtént, ezután , mivel térdig már csurom vizes volt, lényegében fölösleges volt tiltani a további vizezést-sarazást.
Egyszer tettem kísérletet, amikor a füves részen sorozatban voltak vakondtúrások, hogy megkérjem, esetleg kerülje ki őket, de nem járt sikerrel a próbálkozásom.
Ha éppen nem volt füves rész a környéken, a lefolyómeder volt a favorit. A benne való sétálástól még az sem tántorította el, hogy minden második lépésnél elesett.
Hazafelé már eléggé sok sár gyűlt össze a cipőjén, úgyhogy gondoltam, minden mindegy alapon megengedem neki, hogy az egyik méretes pocsolyában tapicskoljon kicsit, ne a lakásban hullassa le a sárdarabokat. Először nagyot nézett, hogy most ezt tényleg szabad-e, aztán boldogan ugrált a pocsolya közepén, mígnem próbáltam elráncigálni onnan, hogy most már rendben van a cipője, de ekkor, az utolsó pillanatban még fenékre ült benne.
Húsvét délutáni séta után húsvéti esti nagymosás következett.

Játék

2009-04-09T18:30:00.001+02:00

... még jó, hogy van olyan játékunk, amivel egyszerre ketten is játszhatnak... :o)

Kalapbitorló

2009-04-06T07:16:00.003+02:00

Most, hogy hirtelen ilyen szép idő lett, előkerült anyahajó kis kalapja, amit Zorkának horgolt.
Mondanom se kell, hogy nem sokáig ékesítette a Lányka fejét, Nagyfiú könyörtelenül lecsapott rá, és elégedetten nézegette magát a tükörben.
Persze csak egy aprócska kis szünetet iktatott be a nappali felseprése közben, aztán ment is tovább dolgozni.

Variációk egy témára

2009-04-06T07:00:00.003+02:00

Van ugye a Hülye Járások Minisztériuma (a bejegyzést megkülönböztetett szeretettel ajánljuk Keresztapu figyelmébe :D), mi pedig lassan megnyithatjuk a Hülye Alvások Minisztériumát, pályázni a Daniról készült alvófotó-sorozattal fogunk, biztos vagyok benne, hogy megkapjuk a működési engedélyt.
Ezúttal a kanapérólféliglelógó alvásvariációt mutatjuk be, hasonfekvésben. Mert ugye háton mindenki tud félig lelógva aludni (pl. ha a buszon elnyomja az álom), de a hason alvás ezen módozata komoly koncentrációt kíván.
Figyeljünk a testrészek által bezárt szögekre, és a fej kanapéhoz való nyomásának megfelelő erősségére. A legjobb hatásfokot akkor érhetjük el, ha a takarónkat már a testhelyzet felvétele előtt magunkra tekerjük, de csak kicsit.
Kellemes pihenést!

Délutáni alvás a la Dani

2009-04-02T12:57:00.004+02:00

Megebédelt, felállt az asztaltól, berobogott a nappaliba a takarójáért, majd a szobája felé vette az irányt... de odáig már nem jutott el :o))).

Zavarok

2009-04-01T22:44:00.003+02:00

Dani ma bemászott a járókába - ami mellesleg pont úgy körben rácsos, mint a templomban az oltártér - kezébe vette az egyik kallódó receptkönyvemet, amiről közölte, hogy ez "Bibla" majd felcsapta valahol és elkezdett belőle énekelgetni, a szöveg nélküli dallamot néha megfűszerezve "Jészu" és "Ámen" szavakkal.
Az az igazság, hogy Dani magatartásbeli és Zorka alvásbeli problémái miatt (tudniillik az istentisztelet idején rendszerint alszik...) nem nagyon járunk templomba, de úgy tűnik, az a néhány alkalom, amikor voltunk, nagy hatással volt rá :o).
Ha meglát egy bármilyen tornyos épületet, kijelenti, hogy "tempo", és hozzáteszi, hogy "Apa dolg". Nos, igen. Ha erre megkérdezem, hogy és anya mit dolgozik, akkor gondolkodás nélkül rávágja, hogy "vall", ami ebben az esetben nem függ össze a vallással, csupán az "r" betűt nem ejti még egészen tisztán.
Szóval majd ha az oviban tanulják, hogy mi a szülők foglalkozása, akkor elég nehéz lesz meggyőzni, hogy apja lelkész, anyja pedig nem varrónő :o).

Kis vegyes

2009-04-01T21:30:00.003+02:00

Most kezdem elhinni, hogy a későn beszélő gyerekeknek egyszer csak megered a nyelvük, és onnantól nem lehet lelőni őket. Mert hogy mi Danival kapcsolatban valami egészen hasonlót tapasztalunk. Hirtelen mindent kommentál, amikor csinál valamit, elmondja hogy éppen mit ("megjöttem", "leszállok", "elestem" stb.), rohamosan bővül a szókincse és az új szavakat érthetően, szépen ejti, és olyan szavakat tud, amik nem nagyon tartoznak az aktív szókincsünkbe, mégis egyszer csak előáll velük.

Pl. a minap, amikor feladtam rá az egyik örökölt naciját, közölte, hogy ezt "Jicsitőj taptam" azaz hogy Ricsitől kapta. Pedig talán csak egyszer mondtam neki, amikor legelőször felpróbáltuk.
Aztán van egy naptárunk, még tavalyi, Doresz fényképe van rajta, talán az egy éves szülinapján készült. Szerintem nem nagyon esett még arról szó, hogy az a fotó az unokatesóját ábrázolja, ma mégis rámutatva közölte, hogy "Dojesz".
A harmadik dolog, amin pedig végképp meglepődtem, hogy ma behozta a nappaliba a Mikulásra kapott hintalovat, és közölte, hogy "Téjapó taptam". Pedig a Télapó komolyan nem került elő december óta, hogy honnan tudta mégis, sejtelmem sincs. Szerintem eddig csak figyelt, mindent elraktározott a kis fejében, most meg előáll itt olyan dolgokkal, hogy leesik az állunk.
És múltkor a Budapest-Bánk autóutat végigdumálta, csak úgy, egymás után rakosgatta a szavakat, értelme nem sok volt, de szógyakorlásnak remek. Akkor jutott először eszembe a régi szép idő, amikor a kocsiban még lehetett rádiót hallgatni :o).

Amúgy éppen munkálatok folynak a lakásunkban, úgyhogy az elmúlt két délelőttöt az oviban töltötte, és már megnyitottak neki egy mappát, ahova a rajzait, és ragasztásait teheti, és most éppen virágokat ragasztottak, hát nagyon büszke voltam, hogy milyen szép lett :o). És az a meglepetés is ért az elmúlt napokban, hogy észrevettem: teljesen szabályosan fogja a ceruzát, nem csak véletlenül, hanem következetesen a három ujja közé csippenti, úgyhogy kénytelen voltam elnézni neki az asztalra való pingálást, inkább megdicsértem, hogy milyen szépen fogja a filctollat... :o).

Mostanában egyre gyakrabban rájön a telefonálhatnék, legtöbbször Mamát akarja felhívni, tárcsáz is rendesen, aztán a múltkor, amikor Mártonnal beszéltem, kikuncsorogta a kezemből a telefont és érthetően felelgetett miután sziával köszönt, ezen kívül ha megcsörren a vonalas telefonunk, rohanhatok, hogy én vegyem fel előbb, különben gyülekezetünk tagjai kénytelenek legalább három percig vele társalogni. Az még nem egészen világos neki, hogy ha bólogat, akkor azt a vonal másik végén nem mindig értik, de ez az apróság nem zavarja :o).

Zorkának meg szerintem jön a foga, most éppen olyan napokat élünk, hogy minden reggel (hajnalban), amikor zombiként kelek, elmondom neki, hogy ha ő lett volna az első gyerekünk, akkor most nem lenne második :o).

A képen látható délelőtti csendélet pedig egy olyan éjszakának a következménye, amikor négyen szoroskodtunk egy ágyban, ami egyénként mostanában nem ritkaság...

Mászós

2009-03-24T16:24:00.001+01:00

Az eset, amikor Paránylány megpróbálkozik a mászással, de végül aztán mégis a kúszásnál marad, amikor pedig rátalál a "cetlire", nem is megy már sehova se...

Hét hónapos infók

2009-03-22T09:26:00.005+01:00

Most kezdem érezni, hogy mennyivel könnyebb vele az élet, mint pár hónappal ezelőtt, amikor napjai nagy részét a sírás tette ki. Nem mondom, hogy most nem szokott panaszkodni, de legalább már vigasztalható, a hurcolás általában megoldja minden gondját.
Viszonylag sokáig eljátszik már magában is, leginkább a plüssökön levő cédula (az a márkajelző izé, amire rá van írva, hogy hány fokon mosható, meg egyéb ilyen információk) köti le a figyelmét, valamint a papírt szereti rágni, ezt a szokását már Daninak egy egész pakli kártyája bánta.

Helyváltoztató képessége is egyre jobb, már a szobából is kikússza magát, a mászásra még mindig csak edz, de azt szorgalmasan. Amúgy meg olyan kis izgőmozgó, én nem emlékszem, hogy Danit ennyi idős korában ilyen nehezen tudtam volna tisztába tenni, Kisasszony forgolódik a pelenkázón, emelgeti magát, és olyan ereje van, hogy tényleg vigyázni kell, mert egy pillanat, és kirántja magát a kezeim közül. Óvatosságból most már leginkább a földön cserélem a pelusát, onnan nem eshet nagyot :o).

A babakocsizást továbbra se kedveli túlságosan, jobban tetszik neki, ha kendőben szállítom, úgyhogy a babakocsit csak nagy ritkán vesszük elő. Még jó, hogy a kocsija már megvolt Dani idejéből, különben ez egy fölösleges kiadás lett volna...
Amit a fürdőkádban művel, azt a lubickolást már sikerült egyszer videóra is venni, csak feltöltenem nem sikerül, de még majd próbálkozom, mert azt látni kell, hogy mennyire élvezi a vizet, a fürdést.
Danival egyre jobb haverok, hangosan kacagnak együtt, nagyon tetszik neki, ha Dani bohóckodik. Dani pedig azt a szót, hogy "szeretlek" (heetek) először Zorkával kapcsolatban alkalmazta, azóta se mondja másnak, de a tesóját ölelgeti, szeretgeti, (néha túlzásba is viszi), és megállapítja róla, hogy "pici", meg hogy "ééééédi". És egyre többször szólítja már "Béééébi" helyett "Zótá"- nak :o).
Na, de térjünk vissza a Héthónaposhoz még néhány szó erejéig ...
A szopik mellett naponta kétszer kap már rendes ételt is, délben és este, szeret enni, szívesen megkóstol mindent, bár a borsófőzelékkel először nagyon küzdöttünk, de mostanára már azt is megeszi.
A napközbeni alvásokkal nincs gond, délelőtt is alszik 2-3 órát, délután is, este is a megszokott időben szívesen lefekszik, éjjel viszont még mindig 4-5 alkalommal ébred, és csak szoptatás hatására hajlandó visszaaludni.
Egyébként pedig ő lesz a főnök a családba, ez már most látszik :o).

Első éjjel

2009-03-18T22:58:00.003+01:00

Ma délután nekiveselkedtem, és átalakítottam Dani kiságyát rendes, becsületes gyerekággyá. Fiatalúr tevékenyen közreműködött, fogta és cipelte a kiszedett rácsokat, ezen kívül tesztelte az ágy stabilitását, így még az éjszakai nyugovóra térés előtt kiderült, hogy melyik csavart kell erősebben meghúzni.
Jelentem, az esti lefekvés probléma nélkül lezajlott, és szinte hihetetlen, hogy ilyen egyszerűen átállt a rácsoságyról, ahol ugye kénytelen volt aludni, a rácsok nélkülire, ahova saját szabad akaratából fekszik le. Nem gondoltam, hogy ez ennyire simán fog menni, de ha jól emlékszem, akkor én abban is kételkedtem valamikor másfél évvel ezelőtt, hogy megtanul majd darabos ételeket enni, meg pohárból inni.
Ez a fotó, ezzel az édes kis huncut Manóval az első, rendes ágyban töltött estét hivatott megörökíteni, történelmi jelentőségű, kérem :o).

A helyzet fokozódik

2009-03-18T14:55:00.002+01:00

Tényleg jó, hogy Dani ilyen ügyesen megtanult egyedül elaludni rácstalanított ágyában.
Ebéd után is, és este is bevonul a szobájába, felkapcsolja a kisvillanyt (akkor is, ha történetesen nappal van...), bemászik a lyukon a kiságyba, és hamarosan elnyomja az álom.
A másik verzió, hogy a kis kanapén alszik el, ahonnan aztán a kisvillany lekapcsolásával együtt áthelyezem. Nincs hiszti, kimászkálás, úgy tűnik beletanul az új rendszerbe.
Egészen valamikor hajnali 4-ig rendben is van ez a dolog. Ekkor azonban átsomfordál hozzánk, befurakszik közénk, és ott próbálja meg eltölteni az éjszaka hátralevő részét.
Namost, ez nem is lenne baj, ha a köztünk levő keskeny sáv már nem lenne foglalt Szopósmalac Zs. Hanna Zorka által. De sajnos foglalt. Jobb esetben ilyenkor Zorkát átviszem az ágyába, és így, ha szűkösen is, de folytatódhat az éjszakai nyugalom. Rosszabb esetben Zorka leesik az ágyról, amitől mi mindannyian úgy felébredünk, hogy nem folytatódik az éjszakai nyugalom. Főleg, mert a két gyerek, miután kibömbölte magát (egyik az eséstől, másik az ijedtségtől), elkezdi nagyon viccesnek tartani, hogy most ők ketten, és egy ágyban, és viháncolnak a sötétben vagy fél órát, amikoris én, a Könyörtelen, Zorkát elviszem az ágyába, Danit pedig lecsillapítom, és megpróbálkozunk az alvás folytatásával.
Újfent elcserélném az ágyunkat valami minimum 2 méter széles verzióra...

27.

2009-03-12T09:23:00.005+01:00

Nagy változások történtek az utóbbi időben. Legalábbis ami Dani alvási szokásait illeti.
Kezdődött ugye azzal, hogy megtanult kimászni a kiságyból, valamikor néhány hónapja. Akkor visszatartó erőként bebugyoláltam a hálózsákba, így nem sikerült a szökési kísérlet, bele is nyugodott abba, hogy ha berakom az ágyba, akkor alvás van.
Tartott ez a jóvilág múlt hétig, amikoris Dani megtanult hálózsákban is kimászni a kiságyból. Két estét/éjszakát töltöttünk úgy, hogy fél 1-ig szórakoztatott minket: kimászott az ágyból, visszatettük, kimászott, visszatettük, mellénk vettük a nagyágyba, ugrált-sikítozott, nem aludt semmi pénzért, aztán amikor elnyomta az álom valahol a sötét lakásban, betettük az ágyába.
A harmadik este, beletörődve sorsunkba kivettünk a kiságyából két rácsot, hogy önállóan tudjon közlekedni. Meg is lepődtem, amikor fürdés után elköszönt, bemászott, majd elaludt. Reggel meg jött hatalmas sziákat zengedezve a szobánkba.
Azóta is rács nélkül alszik, bár nem minden este volt ilyen zökkenőmentes, volt, hogy nem akart lefeküdni, de az általában megoldás, ha a kisvillany mellett könyvet nézegethet az ágyban. Volt, hogy az éjszaka közepén megjelent, odafeküdt a lábunkhoz, és csak akkor jöttünk rá, hogy ő az, amikor néhány perces rugdosás után (én rugdostam) fennhangon is megkértem Apánkat, hogy legyen kedves, és ne keresztbe feküdjön az ágyon, mert ez esetben én nem férek el. Ja, hogy nem is ő feküdt keresztben...
Úgyhogy eljött a rendes gyerekágy ideje, igen, ilyen nagyfiú a mi Huszonhéthónaposunk :o)!

Képek még

2009-02-27T15:37:00.004+01:00

Amikor végre ilyen szép napsütéses az idő, mint ma délután, akkor gyorsan készítek pár fotót, és ha már készítettem, akkor meg is mutatom itt a Lányt nagyszülők örömére :o).
Szerintem fotómodell lesz, annyira tetszik neki, ha fotózom (vagy csak az érdekli, hogy a fényképezőgép világít... ?) :o)

Már pakol...

2009-02-27T15:26:00.003+01:00

... úgyhogy előre kétségbe vagyok esve, hogy mi lesz itt később. És eszembe ötlik az az időszak, amikor Dani kezdte a rámolást, és a képen látható asztal fakkjaiból minden el lett pakolva előle. Azóta aztán visszaszivárogtak az újságok, de úgy látszik, nem úszom meg, és ismét el kell tennem őket biztonságosabb helyre. Nem mintha különösebb értéket képviselnének, inkább azért, mert a Zébetűs apró cafatokra rág szét minden papírdarabot, ami a keze ügyébe kerül, utána pedig halálhörgések közepette öklendezik, én meg nem szeretem kitenni magam ilyen izgalmaknak.
Egyébként is eljött az az idő, amikor már egy pillanatra sem lehet magára hagyni, olyannyira fejlett a helyváltoztató képessége. Kúszásból jeles, és a mászásra edz, azzal a bizonyos 'négykézlábra emelkedem és hintáztatom magam' pozitúrával, ami még így, a második gyereknél is olyan vicces, hogy könnyesre nevetjük magunkat.

Fogas kérdések

2009-02-24T11:43:00.002+01:00

Nem, sajnos nem arról fog szólni ez a post, hogy Zorka fogakat növeszt, pedig növeszt.

Ennél sokkal lehangolóbb dolgot vettem észre tegnap este Dani fiamnál, mégpedig azt, hogy az egyik kis fogacskájából le van törve egy darab. Az egyik sarka. Ráadásul az egyik első fogának, úgyhogy ez csak mélyíti a depressziómat. Mert én úgy örültem neki, hogy Daninak olyan helyes kis fogsora van. Még idegenek is mindig megdicsérték a hófehér gyöngy-fogait. Erre tessék. Két évesen tönkreteszi magát, most ezt nézegethetjük, amíg ki nem hullik a többi tejfoggal együtt. Mondjuk Apánk szerint csak csókközelből látható, arra meg még most ne pályázzon a közeljövőben, de az én szemem folyton ott van a kis törésnél, és rögtön rossz kedvem lesz, ha meglátom.
És a legszebb az egészben, hogy fogalmam sincs, mikor történt a dolog. A múlt héten, a szájfelszakadós esésnél direkt ellenőriztem, akkor még rendben volt minden foga. Azóta meg szerintem nem történt olyan baleset, hogy letörhetett volna. Vagy esetleg az esésnél megrepedt, és később esett le az a kis csücsök?
Anyuszomorú :o(.

29 és fél

2009-02-21T18:03:00.003+01:00

Zorka a fél :o).
Kisebb betegséggel ünnepelünk, a két gyerek köhécsel, torkuk hólyagos, orruk folyik. Lázuk nincs, úgyhogy nem kínozza meg őket annyira ez a vírus, de az éjszakai nyugalmunkra azért kihat.
6 hónaposságának tiszteletére ma kibújt a második fogacska is, a bal alsó 1-es, valamint elkezdett kúszni a Lány, és Dani sajnálatára már nem csak érdeklődik a játékai iránt, hanem birtokba is veszi őket. Egészen pontosan a szájába tömködi. Úgyhogy komoly testvérkonfliktusok vannak a "kié a játék" témakörében, és attól félek, ez még csak a kezdet.

Beszélgetnek

2009-02-16T17:12:00.002+01:00

Fekszenek a gyerekszobában a szőnyegen, és Dani lelkesen magyarázza, hogy azt a duplóházat tegnap papával építették. Ezért Zorkának nem szabad hozzá nyúlni.
A zajokból arra következtetek, hogy ezt Zorka nem értette meg teljesen... :o)

Fogasodik a Lyány

2009-02-15T10:02:00.003+01:00

Rájöttem Zorka boldogságának titkára: le kell őt tenni kb. fél köbméter színes duplókocka közé, és legalább fél óráig csend lesz.
Egyébként pedig a jobb alsó egyes lett a befutó, ma reggelre áttörte az ínyét, úgyhogy akkor ennek tudom be, hogy az utóbbi napokban még a megszokott kevésnél is kevesebbet aludt éjszaka. A bal alsó egyes is úton van, napok kérdése hogy előbukkanjon.
Én meg vigyorgok, mint a tejbetök, hogy ennek a gyerekemnek is lesznek fogai :o).

Zé

2009-02-13T18:10:00.001+01:00

26 hónapos...

2009-02-13T11:29:00.002+01:00

... lett tegnap Dani.
Ildomos ilyenkor fotóval is illusztrálni az Ünnepeltet, én most mégse teszem, az olvasók saját érdekében.
Az utóbbi időben ugyanis balesetet balesetre halmoz, most a szája van hatalmasra feldagadva, pedig már tegnap este történt, hogy szinte álló helyből esett el olyan szerencsétlenül, hogy rendesen megütötte a száját. Mondjuk így utólag nem olyan vészes, de először ömlött belőle a vér, én meg ilyenkor elgyengülök és nem tudok értelmesen cselekedni, még jó, hogy apánk éppen itthon volt, úgyhogy a csap alatt megvizsgáltuk, hogy tényleg csak a szája, és nem a foga törött ki...
Na, szóval mindig van valami.
Előtte az ikeás mindenkinekolyanvan fotelben hintázott, és a jóslat beteljesült: felborult vele, neki az üveges szekrénynek. Ez meg mondjuk olyan szerencsés esés volt, hogy éppen csak súrolta a feje a szekrényt, sokkal rosszabb lett volna, ha üvegszilánkok közül kell kioperálni, és ugye a szekrényért is kár lett volna. Azóta nem hintázik a fotelben, legalább ennyi haszna volt a nagy ijedtségnek.
Alakul a beszéd is, már olyan sok mindent mond, hogy nem is tudom felsorolni, de még csak egyes szavakat, mondatokba nem fűzi őket. Nem baj, nem vagyunk elégedetlenek, ez is már nagy eredmény.
Nagyon szeret segíteni a háztartásban, mosogatót kipakolni, ruhákat adogatni a szárítóra, sőt, a játékok összepakolásában is hasznos segítség, arról nem is beszélve, hogy ha megjövünk a vásárlásból erőnek erejével cipeli a csomagot, és ha pelust veszünk neki, akkor azt természetesen ő viszi a pénztárhoz.
Köszönésként és elköszönésként már kevesebbet használja a pá-pát, rendesen sziát mond. Azaz hiát :o).
És hát mostanában elég sok vitánk van, de ugye ez hozzá tartozik az élethez egy 26 hónapossal...

Zorka eszik

2009-02-05T13:08:00.004+01:00

Zorka belépett a szilárd étellel táplálkozók klubjába.

Kóstolgatja az almás-krumplis pépet, meg a sütőtököt, már három kiskanállal elfogyaszt délidőben is, meg vacsira is, úgyhogy nála ez is egyszerűbben megy, mint a Bátyusnál, akivel két hét megfeszített munkájával jutottam el a nullától az egy kiskanálig.
Egyelőre még úgy eszik, mintha szopizna, leszopogatja a kanálról és csámcsog rettenetesen, és ma már azt is megállapítottam, hogy az evéshez nem csak őt kell beöltöztetni talpig előkébe, hanem nekem se árt a védőfelszerelés, mert evés közben szeret beszélgetni (hiába, nőből van), és az se zavarja, ha ezzel a pép nagy részét rám fröcskölni.
Persze a fő kaja még mindig a tej, és ez még valószínűleg így is lesz egy darabig.
Az összes olyan babagondozós könyvet pedig kidobom, ami arról beszél, hogy a bébik ebben a korban már nem táplálkoznak éjjelente. Mert az én lányom négyszer is. Arra meg egyik könyv se ad választ, hogy meddig lesz ez így. Pedig én nagyon szeretném megtudni.

A Vágás

2009-02-05T11:59:00.002+01:00

Dani borotválkozik. Ez ugye nem újdonság, minden este eljátssza a kádban, hogy ő apa, behabozza az arcát, és aztán nagyívű mozdulatokkal leborotválja az arcát, egyik ujját borotvaként használva.
Tegnap azzal a különbséggel játszódott a szertartás, hogy kezébe kaparintotta apánk igazi borotváját, ami rendkívül hanyag módon a mosdókagylón lett hagyva. Úgyhogy miközben Dani a fürdőkádban matatott, én meg a kiskádban Zorkát lötyköltem, egyszer csak arra a látványra kaptam fel a fejem, hogy Dani szája szélén élénkpiros vércsík kígyózik lefelé. Szívbaj rögtön, majdnem kiejtettem kezeim közül a Lányt, aztán észbe kaptam, és csak apánknak üvöltöttem, hogy rendezze el a helyzetet, végülis ez a borotválkozás olyan férfidolog.
Kiderült, hogy csak egy egészen vékonyka kis vágást ejtett a szája sarkában, a látvány sokkal ijesztőbb volt, mint a sérülés maga, vagy csak én nézek mostanában túl sok akciófilmet (?).

Zorka-képek

2009-01-29T12:11:00.002+01:00

Elkapom a lábát...

Megvan!

Tesóm elvette.

Mit mondasz? Hogy még mosolyogjak is?

Kór-túra

2009-01-29T09:44:00.003+01:00

Ha az Elsőnek megjárt a röntgen, akkor a Második se legyen elhanyagolva, úgyhogy hosszas töprengés után - mert Kislány semmiféle jelét nem mutatta annak, hogy ne lenne teljesen jól - az esti énekkar után Apánkkal felkerekedtek, hogy meglátogassák a közeli kórház sürgősségi osztályát - ahol annak idején már Danival is jártunk az ágyról-esés kapcsán - persze szigorúan titkolva, hogy az eset tulajdonképpen a kora reggeli órákban történt, öööhm.
A továbbiakról csak másodkézből tudok tájékoztatást adni, én ugyanis Fiúgyermekkel itthon maradtam, mégse cipeljünk két gyereket éjnek évadján a kórházba, akik közül az egyiknek ráadásul pillanatnyilag (hál' Istennek) semmi köze nincs az egészségügyhöz.
Az első kérdés és a megrökönyödés legfőbb tárgya nem az volt, hogy leesett, mi baja lett, hova és hány méterről, hanem hogy "Na és hol a gyermek anyja??". Az szinte kizárt, hogy egy gyereket az Apja vigyen orvosi vizsgálatra, ilyen a praxisban még nem fordult elő.
Azért megröntgenezték a kis Anyátlant, nem találtak semmi kórosat.
És akkor elkezdődött az a tortúra, amit kaján vigyorral az arcukon direkt azért csináltatnak végig a szülőkkel, hogy többé ne legyen kedvük egy olyan pitiáner üggyel zavarni az ügyeletet, mint hogy egy gyerek leesik az ágyról.
Röntgen után felirányították őket a gyermekosztályra, vizsgálatra. Gyermeket húzták-vonták-öltöztették-vetkőztették-vizsgálgatták. Gyermek ordított. Ismét felmerült a kérdés, hogy "Na és az anyuka??" Valamint, hogy "Apuka, nem hozott magával semmi inni/ennivalót a gyereknek???" Mert biztosan azért sír, mert éhes, nem azért, mert huszonötször öltöztetik... Csúnya, gondatlan szülők, ejnye. Persze olyat, hogy az Öthónapos még csak szopizik, ráadásul indulás előtt lakott pocra, nehezen lehet elképzelni.
Közben egy nővérke hangos "Dicsértessék"-kel köszöntötte Apánkat - az ember sehol sem lehet biztonságban :o)) - és a "plébános úr" múlt vasárnapi prédikációját méltatta, ami történetesen a katolikus templomban esett meg, az ökumenikus imahét apropóján.
Na, és akkor elkezdtem sajnálni, hogy nem voltam ott, és nem láttam a személyzet arckifejezését a tény felett, hogy plébános úr az éj leple alatt gyermekével a kórházba siet, és amikor megkérdezik tőle, hogy "Na és hol a gyermek anyja??", akkor azt válaszolja, hogy ő otthon van a MÁSIK GYEREKKEL.
Mindenesetre a vizsgálatok is rendben találták Zorkát, úgyhogy a szokásos jótanácsokkal és egy cetli aláíratásával -amelyben vállaltuk, hogy saját felelősségre hazahozzuk Pöttyzorkát, mert nekik ugye hivatalból fel kellett volna venniük őt az osztályra - útjukra bocsátották őket.
11-re haza is értek.
Mindegy, ha az első gyereknek megjárt a röntgen, akkor a Másodiknak is.

Lili, a példakép

2009-01-28T13:21:00.003+01:00

Dani példaképet váltott, a kutyáról ezúttal egy falubeli kislány-barátnőre, Lilire szállt a megtisztelő cím. Lili amúgy is emlegetve van naphosszat, mert Dani mostanában minden játékánál elmondja, hogy kitől kapta, és hát elég sok játékunk származik Lilitől (Jiíí, ahogy Fiatalúr emlegeti).
Szóval próbáljuk Danit mostanában, készülve az ovira, bevezetni a szobatisztaságba. Egyelőre még csak verbálisan, vagyis minden peluscserénél elmondom, hogy a Nagyfiúk a WC-be kakilnak és pisilnek. Mire ő rendszerint rákérdez, hogy "Kokó?". Mire én válaszolom, hogy igen, apa is. Majd a biztonság kedvéért megkérdezi azt is, hogy "Tata?" Mire megnyugtatom, hogy igen, én is a WC-be pisilek (nem mintha nem jönne be minden egyes alkalommal megnézni...). És a harmadik, akit már nem is kérdez, hanem nagy vigyorral kijelent: "Jiííí!" És tényleg, Lili is.
Úgyhogy rá is ült az új vécészűkítőre, és kicsit dudorászott.
Mert hát ha már a Lili is... :o)

Korán keltünk...

2009-01-28T08:44:00.002+01:00

... és én speciel egy hatalmas csattanásra a bal oldalam felől. Dani a tesója eszeveszett üvöltésére, Zorka meg arra, hogy egy kisebb repülés után a parkettába csapódott. Apánk az ébresztőórára, neki volt a legszebb reggele ma. (Ebből is látszik, hogy az ébresztőórára való kelés szörnyűsége is relatív.)
Szóval a Másodszülöttnél sem úsztuk meg. Mellettünk éjszakázik ugye, és ha az apja éppenséggel korábban kel, akkor törvényszerűen az egyik oldalon nincs senki, aki megakadályozná az ágy szélére történő forgásban.
Így is történt, a pocakjára landolt, rögtön visított vadul, én azt se tudtam, hol vagyok, felugrottam, felkaptam, rohantam vele a nappaliba Apánknak panaszkodni, hogy Zé leesett az ágyról. Apánk aztán vigasztalta (mindkettőnket) kb. két percig, amikor is Zé felfedezte a tv-ben az Australian Opent, és mintha elfújták volna minden gondját.
Ezt majd figyelembe fogom venni, ha arról lesz szó, hogy mit sportoljon a Lány.
Egy jó asztalos jelentkezését várom, aki körberácsozza az ágyunkat, azt ugyanis nem tudom garantálni, hogy mától kiköltözik hitvesi fészkünkből, viszont nyugodtan nem fogok aludni többet, az biztos.

Képek

2009-01-24T16:01:00.002+01:00

Büszkén feszít a tükör előtt az új hátizsákjával :o)

Merengő

Látszik, hogy fiútesója van :o)

Esti fények

Lényeg

2009-01-24T15:56:00.002+01:00

Végül a zacskóban maradt nyomok alapján sikerült elvégezni a vizelettesztet, ami nem mutatott ki semmi kórosat, úgyhogy megnyugodtunk. Valami kitudjamilyen vírus lehet, vagy a fogzás, mindenesetre nappal már nem lázas, és remélhetőleg ezt hamarosan az éjszakákra is kiterjeszti.

Mégújabb

2009-01-23T14:50:00.002+01:00

A védőnénink hathatós segítségével feltettük az újabb zacskót. Résbiztosan. Nem is öltöztettem fel a Lányt, itt ültem mellette, hogy rögtön lecsaphassak a zacsira, ha tele lesz. Aztán kimentem hozni neki egy zoknit, hogy legalább a lába ne fázzon. És eközben.... PISILT, igen, KI a zacskóból. Szerintem anatómiailag alkalmatlan a vizeletvételre, én legalábbis feladom.
Ha valaki céget szeretne alapítani vizeletgyűjtő zacskók gyártására, ránk számíthat, belőlünk fog meggazdagodni, az biztos.

Újabb

2009-01-23T14:22:00.001+01:00

Még jó, hogy a jelenlegi zacsinak lejárt a szavatossága, KAKISAN úgyse vihettük volna... No comment.

Mintavétel

2009-01-23T13:18:00.003+01:00

Menten elsírom magam, komolyan.
Zorka tegnap óta lázas, - már ez is elég komoly ok a sírásra, pedig ott még nem is tartok - éjjel hűtőfürdőztük, kapja a szirupot, most reggel óta minta jobb lenne a helyzet, de mindenképpen elvittük a Dokinénihez. Mivel a lázon kívül más tünete nincs, kaptunk felragasztható kis zacskókat, hogy abba vegyünk vizeletet.
És most kezdődik történetünknek az a része, amit ha más anyukák blogján olvasok, biztos azt gondolom, hogy kicsit kiszínezték a történetet, mert ilyen csak egy rosszabb filmvígjátékban esik meg... Szóval hazajöttünk az orvostól, Zorka vetkőztet, megfelelő testrész alapos letisztogatása, miközben... miért is ne pisilte volna el magát. Nem, sajnos nem tudtam már odatenni a zacskót, ezzel az első pisi ugrott. Testrész ismételt tisztogatása, zacskó felragaszt, pelus, harisnya, naci, Zorka ismét teljes pompában. Várakozunk. Negyed óra múlva valami fura szagot érzek: Zorka bekakilt. Három naponta szokott, hát most, hogy rajta van a steril zacskó, elérkezettnek látta az időt. Pisit megint nem fogtunk, de a zacskónk odalett, Lány újabb tisztítása következett. Újabb zacskó (még jó, hogy kaptunk egy bónuszt) feltesz. Várakozunk, várakozunk... semmi. Közben alszik is kicsit, én nézegetem negyed óránként a pelust, semmi. Megebédelünk a család egyéb tagjaival, hallom, felébredt a Nő, megyek, nézem... PISILT, csak... csak kifolyt a zacskóból. Éppen csak a nyoma látszik, hogy a folyadék kezdetben oda landolt, mielőtt felfogta az ultramag. Kezdem a hajam tépni, nincs több zacskónk... Vagy mégis, a gyógyszeresfiókban találtam egy dugit, még Daniról maradt ránk. Ismételt tisztítás után felteszem, igyekszem minden rést befedni a ragasztós résszel, miközben családunk beszélni tudó férfitagja azon röhög, hogy én nem tudom, hol pisilnek a lányok. Közben felhívtam a védőnéninket, aki köztudottan egy angyal, és minden ilyen zűrben kisegít minket, hogy hozzon a gyógyszertárból másik zacskókat, és segítse már feltenni, mert nekem nem megy. De azért ez utóbbi zacskót szerintem már elég résbiztosan helyeztem fel. Visszahív, hogy hamarosan jön, és hogy azért nézzem meg, hogy a pillanatnyilag odaragasztott zacsi minőségmegőrzési ideje nem járt-e még le. Mert akkortól már nem garantáltan steril, és álpozitív eredményt adhat. És ki gondolta volna, TERMÉSZETESEN 2008. novemberében lejárt a dugizacskó szavatossága. Mert ilyen a mi formánk. Most megnyugszom (nem sírom el magam menten), leveszem róla, és várom a védőnőt. Talán ma még sikerül némi kis vizeletet produkálni.
Arról már nem is beszélek, hogy remélem, nem találnak benne semmit...

5 hónapos lett...

2009-01-21T14:04:00.002+01:00

... ez a kis Mosolymanó :-).
Én, aki mindig úgy képzeltem el magam, mint kizárólag fiúgyermekek anyukája, már nem is tudom, hogy élhetnék anélkül, hogy egy lányom is legyen, annyi pluszt ad az ő kislány volta az életünkhöz. Igazi Hölgy, a mozdulatai, a hangja, a csábos nézése, meg kell zabálni :-).
Mozgásban sokat fejlődött az elmúlt időben, a forgás mellett már próbálkozik kúszómozdulatokkal is, annyi hibádzik a műveletben, hogy a fejét általában lent hagyja a földön, miközben a fenekével nyomakszik előre, úgyhogy el lehet képzelni, hogy sírásba fullad a mutatvány. De amilyen kis kitartó (a sírásban is, mellesleg...) szerintem hamarosan rájön, hogy hogyan segíthet magán.
A lelógó játékok nagyon lekötik, hosszú percekig babrál velük, megfogja őket, rángatja, szájba veszi. Illetve szereti a kihívásokat, amikor Dani nem messze tőle lepotyogtatja valamelyik játékát, addig küzd, míg el nem éri. Ehhez beveti az átfordulótudományán kívül azt a módszert is, mellyel háton fekve nagyszerűen tudja magát tolni felfelé.
A fürdés továbbra is a nap fénypontja számára, már amikor hozzákészülődünk, majd' kibújik a bőréből, a vízben meg úgy lubickol és fröcsköl, mint egy kis halacska. Dani annak idején éppen csak elviselte, hogy fürdetem, úgyhogy most örülök, hogy a Lány értékeli a fáradozásaimat.
Még mindig csak anyatejezik, bár a súlya nem veri az eget (6470 gramm volt legutóbb), de szerintem pont jól néz ki, nem egy pufibaba, de nem is sovány, olyan normális. Napközben általában 5-ször szopizik, este 9 felé kerül ágyba, és aztán éjfél körül jelentkezik az első nassolás-adagért, majd kb. fél2-kor, aztán 4 óra körül, aztán... Igen aktívak az éjszakáink :-). Általában fél8-kor gondolja úgy, hogy keljünk fel, így akkor felkelünk.
Danit nagyon bírja, ha bohóckodik neki a bátyja, hangosan nevet rá, és egyébként is megnyugszik, ha Dani kezelésbe veszi. Egyedül maradni nem nagyon szeret (na de ki szeretne), úgyhogy étkezések közben is valamelyikünk ölében ücsörög, Danival ilyenkor is kiválóan elszórakoztatják egymást. Most kezdem látni, hogy mennyi mókából maradtam ki, hogy nekem nincs tesóm :-).

Ja, és azt hiszem elkezdődött a fogzásos időszak, sokat nyálzik a drágám, keze mindig a szájában, meg úgy egyébként is minden kézbe kerülő dolgot megrág, és rettentően szereti, ha masszírozom a fogínyét, úgyhogy bár még nem látszik semmi, szerintem hamarosan fogak tűnnek majd fel a láthatáron.
De arról persze majd külön postban értesítünk mindenkit :-).

Szék

2009-01-13T20:57:00.004+01:00

Dani új etetőszéket kapott, amolyan nagyfiúsat, ami igazából már egy rendes szék, csak magasított. Azért váltottunk, mert egyrészt már nehezen fért be az eteőszékébe hosszú lábainak köszönhetően, másrészt nem akart beleülni, ha meg mégis beleerőltettem, akkor csak dohogott, és nem evett egy falatot sem. Mondjuk ebben nem jutottunk előbbre, mert most se eszik, csak most nem azért, mert bosszantja, hogy beültettem, hanem mert minden falat után szalad két kört a lakásban, és a harmadik falat után megunja az egész étkezés-szertartást.
Úgyhogy nem alszik, nem eszik, mi jöhet még :-)?

(Na jó, az alulról záródó hálózsák most segítségünkre van az alvásnál, a következő varróprojektem meg egy HÁTUL záródó hálózsák lesz, minden méretben úgy kb. 14 éves koráig :D)