Egyszer hopp, másszor...

...KOPP! Igen, a "kopp" egy új élményként jelentkezett az életemben az elmúlt héten. A "hopp" már megszokott, főleg apától, aki gyakorta a levegőbe dobál. A "koppal" azonban most találkoztam először... Úgy történt, hogy édes hármasban üldögéltünk a konyhában. Anya és apa az asztalnál, én pedig mellettük, a hintaszékemben. És akkor vettem egy nagy lendületet, és váraltanul a konyhakövön találtam magam. Szegény szüleim elsápadtak az ijedtségtől, én azonban csak vigyorogtam rájuk a főldről, végülis nem kis eredmény, hogy már a hintaszékből is ki tudom tornázni magam, és erre roppant büszke voltam! Azóta már megbántam, hogy megmutattam ezt az új tudományt, mert sajnos az eset óta mindig bekötik a biztonsági övet a hintán, úgy meg hiába kapálódzom :-(
Szerdán voltunk anyával babamasszázson. Nagyon kellemes volt, most a lábaim és a pocim masszírozását gyakoroltuk, a többi testrészem majd a következő órákon jön. Találkoztam egy csomó kisbabával, és jól szemügyre vettem őket. De egyelőre még közelebbi ismeretséget nem kötöttünk. Mindenesetre azóta anya minden pancsizás előtt megmasszíroz, amit én rendkívül élvezek.
Helyváltoztató képességem egyre jobb, a hasról-hátra-hátról-hasra gurulással hatalmas távokat meg lehet tenni. Ezen kívül még a sikítozást gyakorlom gőzerővel, különböző magas hangokon sikongatok egész nap. És nem unom meg, ellentétben családom többi tagjával...