Sáribaba

Ma este egy nagyon vicces dolog történt. Letettük Danit aludni, és ilyenkor mindig felhúzzuk neki a zenélő babáját, a Sárit, aminek a hangjára kicsi fiunk rendszerint álomba szenderül. Ma este azonban nem nagyon akart elaludni. Ezt azonban nem vettük észre, mert teljes csend volt a szobájában, csak úgy negyed óra múlva lettünk figyelmesek arra, hogy a Sári ismét zenél. Nagyon meglepődtünk, mert Sárit elég nehéz felhúzni, erő kell hozzá, a megszólaltatása inkább szülői feladat. Bementünk a szobájába, és Dani bele volt kapaszkodva a Sári felhúzójába, és teljes erejével húzta, így biztosítva a zenét magának... Hát, jót nevettünk! Meg persze neki is fülig ért a szája.
Ehhez kapcsolódva új fejlemény az alvásban, hogy már nem csak teljesen átfordul a kiságyban (vagyis a feje van a lába helyén a lába meg a feje helyén...), hanem újabban a kispárnáját is cipeli magával... Tegnap éjjel az ágy másik végében találtuk, mint ahova letettük, és békésen pihegett a kispárnáját szorongatva. Egy igazi kis Édes ez a gyerek :-)