A hosszú hétvége nagy kaland volt: itt volt ugyanis nálunk első számú Unokatesóm, Doresz. Sajna játszani még nem nagyon tudtunk együtt, de ő többször is felém mutogatva hangoztatta, hogy "baba", böködött is a kezével, meg bemászott a járókámba, amikoris én testi épségem megőrzése érdekében kimásztam... Meg is simizett, meg szerette volna kiszedni az én szemeimet is, mint ahogyan a játszószőnyeg állatkáinak a szemét is kibányászta (pedig anya direkt leragasztotta őket :-). Na mindegy, ma reggelre meglett az utolsó hiányzó szem is :-). Voltunk együtt sétálni Vácon, a Duna-parton (ugye, akinek már uncsi, hogy egy tó van a kert végében...).
A hétvégének két újdonsága van: az egyik, hogy megkóstoltam a lámabat, a másik, hogy megkóstoltama sütőtök-pürét. Mindkettő nagyon ízlett. A lábam azóta is egyfolytában a számban, zoknit lerángatni, és jöhet a lábujjszopi. Már két lábbal is tudom egyszerre!
A hétvégi élmények után még a tegnapi nap is különösen eseménydús volt: Levit és Andrist látogattuk meg. Levi támadásai elől (amit persze csak a szeretet vezérelt) itt is a járókába menekültem. Az a biztonságos hely nekem.
0 Comments:
Post a Comment