A nagy nyaralás-hadművelet után tegnap óta ismét a megszokott ágyacskámban alszom. Ennek örömére - mármint hogy újra itthon vagyunk egy teljes hétig - fel is ültem. De ez nem ám az a felülés volt, mint amikor az ember a babakocsiban félig ülő helyzetből teljesen felül és úgy marad, mert azt már régóta csinálom. Olyankor csakazértse dőlök hátra, hiába állítja a Mami ülősre a babakocsit. Szóval ez NEM az a felülés, ez a IGAZI! Amikor hason fekvésből négykézlábra állok, oldalra dőlök és végül egyenesbe egyensúlyozom magam. Ma épp itt volt a Nagypapa, amikor először bemutattam a mutatványt. Aztán amikor Mami elment nekem fürdővizet készíteni, és szokás szerint ezalatt a játszószőnyegre tett, mire visszajött nagy vigyorogva ÜLVE fogadtam. Nos, ez a nap híre :-)
Amúgy nagyon jól telt a nyaralás, bár hideg volt rendesen, és így nem nagyon pancsizhattam. De ezt én nem is bántam annyira, mint a sok nagy gyerek a táborban. (Ugyanis kéremszépen én egy ifjúsági táborban voltam Révfülöpön.) Sokat udvaroltam a táborban a csajoknak, mindegyiküket levettem a lábáról, és a Mentsorsinak meg is ígértem, hogy majd feleségül veszem. De a korosztályom is képviseltette magát a táborban, egy fővel (vagyis velem együtt kettővel), név szerint Sebestyénnel, akivel jól összebarátkoztunk, és csomót sétáltunk együtt. Meg bevizsgáltam a játékait is rághatóság szempontjából, nehogy valami selejtet adjanak szegény kis Mukinak. Amikor összekeverték a Mamáink a játékainkat, százból is kiválasztottam, hogy melyik NEM az enyém, és rögtön azt kezdtem el behatóbban tanulmányozni. Hiába, a szomszéd játéka mindig... Sebestyénről és rólam képeket is láthattok a kezdőlapon, a legújabb képeim között.
A kúszás már nagyon profin megy, most a mászásra edzek még, a négykézlábon való vad előre-hátra rugózással. Nem értem, miért röhögik ilyenkor könnyesre magukat, akik látnak... Amikor aztán egy nagyobb lendülettel megpróbálok ebből a helyzetből elindulni, még egyelőre nagy orra bukás lesz az eredmény, de bízom benne, hogy már nem sokáig, és elindulhatok szűkebb lakókörnyezetem meghódítására. De addig még biztos találkozunk, legalábbis így a neten keresztül :-)
Amúgy nagyon jól telt a nyaralás, bár hideg volt rendesen, és így nem nagyon pancsizhattam. De ezt én nem is bántam annyira, mint a sok nagy gyerek a táborban. (Ugyanis kéremszépen én egy ifjúsági táborban voltam Révfülöpön.) Sokat udvaroltam a táborban a csajoknak, mindegyiküket levettem a lábáról, és a Mentsorsinak meg is ígértem, hogy majd feleségül veszem. De a korosztályom is képviseltette magát a táborban, egy fővel (vagyis velem együtt kettővel), név szerint Sebestyénnel, akivel jól összebarátkoztunk, és csomót sétáltunk együtt. Meg bevizsgáltam a játékait is rághatóság szempontjából, nehogy valami selejtet adjanak szegény kis Mukinak. Amikor összekeverték a Mamáink a játékainkat, százból is kiválasztottam, hogy melyik NEM az enyém, és rögtön azt kezdtem el behatóbban tanulmányozni. Hiába, a szomszéd játéka mindig... Sebestyénről és rólam képeket is láthattok a kezdőlapon, a legújabb képeim között.
A kúszás már nagyon profin megy, most a mászásra edzek még, a négykézlábon való vad előre-hátra rugózással. Nem értem, miért röhögik ilyenkor könnyesre magukat, akik látnak... Amikor aztán egy nagyobb lendülettel megpróbálok ebből a helyzetből elindulni, még egyelőre nagy orra bukás lesz az eredmény, de bízom benne, hogy már nem sokáig, és elindulhatok szűkebb lakókörnyezetem meghódítására. De addig még biztos találkozunk, legalábbis így a neten keresztül :-)
0 Comments:
Post a Comment