Húúúú, ebben a nagy melegben írni sincs kedve az embernek.... Hogy mégis megteszem, ennek oka a komoly lelkiismeretfurdalás, hogy már olyan rég nem írtam semmi érdemlegeset magamról, és mondjuk ki: kissé elhanyagoltalak benneteket. Szóval a hőség ellenére most...
Na, de kezdjük a végén. Hiszen a szárszói nyaralásunk legizgalmasabb része azért csak a vége volt. Vasárnap ebéd után, egy kellemesen hűsítő fürdővel a hátunk mögött elindultunk megpakolt Opel Corsánkkal hazafelé. Boldogan integettünk a még utánunk indulóknak, aztán engem el is nyomott az álom az autó ringatózására - szokás szerint. Arra ébredtem fel, hogy mami erőnek erejével ráncigál ki a kocsiból... Azt se tudtam, hol vagyok, a meglepetéstől szólni se bírtam. Történt ugyanis, hogy szeretett Opel Corsánk az autópályán úgy döntött, ő bizony nem megy tovább juszt se. Még szerencse, hogy éppen szembe jött egy benzinkút, így apa lekanyarodott oda, és sikerült begurulnunk egy parkoló-félébe, amikor elkezdett hátul füstölni a kocsi. Na, ekkor következett az a rész, hogy anya minden erejét összeszedve megpróbált kiráncigálni a biztonsági gyermekülésből, és ennél biztonságosabb helyre menekíteni... Sajnos nagyrabecsült autónk ezután már egyáltalán nem akart kötélnek állni, így hosszas telefonálgatás és két óra várakozás után egy autómentő platóján végezte. Mi meg az autómentőben. Igaz, csak három hely volt, mi meg négyen voltuk ugye... De sebaj, mami ölében utaztam végig azt a 90 km-t, ami még hazáig hátra volt. Kicsit meleg helyzet volt, de ugye lehetett volna melegebb is, ha nincs ott az a benzinkút... Igen, azt hiszem, akkor nagyon meleg lett volna az autópálya közepén... Corsánk azóta szervízben csücsül, még pár nap, és elkészül. Mindenesetre, ha autót akarnátok venni, akkor van egy tippem, hogy mit ne :-)
A nyaralás egyébként nagyon jól telt, amint a képek is tanusítják. Remélem, már megnéztétek őket! Volt pár nap, amikor kicsit hűvösebb volt, de sétáláshoz az is éppen megfelelő. A jóidős napokon meg egész álló nap kint ültünk a parton, és alvással, evéssel, pancsizással, játékkal töltöttük az időt, ahogyan az egy nyaraláshoz illik. Az ülés azóta már tökéletesen megy, kúszom is lelkesen, a mászás azonban még hátra van. De sebaj, kúszva is el lehet jutni mindenhova. Elkezdődött a polclepakolásos időszak az életemben. Rendkívül izgalmas dolgokat ismerek meg, pl. hogy milyen íze van aCD-lemeznek, meg hogy mekkora sikolyt vált ki egy-egy művészeti album szájjal való bevizsgálása. Mit szájjal... FOGGAL! Ugyanis jelenleg már 5 és fél foggal büszkélkedhetek, és mindenhol igyekszem megörökíteni a fogaim lenyomatát. Így, 5 és fél fognál megkaptam az első fogkefémet is, és nagyon szeretem, amikor mami mossa a fogaimat az esti pancsinál.
Az evéssel is jól állok, már kétszer eszem naponta szilárd ételt, ebédre és uzsira. A zöldségeknél továbbra is jobban szeretem a gyümölcsöket, de mindenek felett a Sinlac-pép a kedvencem, ebből bármikor bármennyit...
Lassan ebédidő lesz, úgyhogy megyek is, nehogy lemaradjak valami finomságról.. Jövő héten egyébként ismét nyaralok, ezúttal gyerektáborban leszek Szegeden. Nem kizárt, hogy csak akkor találkozunk ismét, ha hazajöttünk. De addig is hűsöljetek sokat :-)
Na, de kezdjük a végén. Hiszen a szárszói nyaralásunk legizgalmasabb része azért csak a vége volt. Vasárnap ebéd után, egy kellemesen hűsítő fürdővel a hátunk mögött elindultunk megpakolt Opel Corsánkkal hazafelé. Boldogan integettünk a még utánunk indulóknak, aztán engem el is nyomott az álom az autó ringatózására - szokás szerint. Arra ébredtem fel, hogy mami erőnek erejével ráncigál ki a kocsiból... Azt se tudtam, hol vagyok, a meglepetéstől szólni se bírtam. Történt ugyanis, hogy szeretett Opel Corsánk az autópályán úgy döntött, ő bizony nem megy tovább juszt se. Még szerencse, hogy éppen szembe jött egy benzinkút, így apa lekanyarodott oda, és sikerült begurulnunk egy parkoló-félébe, amikor elkezdett hátul füstölni a kocsi. Na, ekkor következett az a rész, hogy anya minden erejét összeszedve megpróbált kiráncigálni a biztonsági gyermekülésből, és ennél biztonságosabb helyre menekíteni... Sajnos nagyrabecsült autónk ezután már egyáltalán nem akart kötélnek állni, így hosszas telefonálgatás és két óra várakozás után egy autómentő platóján végezte. Mi meg az autómentőben. Igaz, csak három hely volt, mi meg négyen voltuk ugye... De sebaj, mami ölében utaztam végig azt a 90 km-t, ami még hazáig hátra volt. Kicsit meleg helyzet volt, de ugye lehetett volna melegebb is, ha nincs ott az a benzinkút... Igen, azt hiszem, akkor nagyon meleg lett volna az autópálya közepén... Corsánk azóta szervízben csücsül, még pár nap, és elkészül. Mindenesetre, ha autót akarnátok venni, akkor van egy tippem, hogy mit ne :-)
A nyaralás egyébként nagyon jól telt, amint a képek is tanusítják. Remélem, már megnéztétek őket! Volt pár nap, amikor kicsit hűvösebb volt, de sétáláshoz az is éppen megfelelő. A jóidős napokon meg egész álló nap kint ültünk a parton, és alvással, evéssel, pancsizással, játékkal töltöttük az időt, ahogyan az egy nyaraláshoz illik. Az ülés azóta már tökéletesen megy, kúszom is lelkesen, a mászás azonban még hátra van. De sebaj, kúszva is el lehet jutni mindenhova. Elkezdődött a polclepakolásos időszak az életemben. Rendkívül izgalmas dolgokat ismerek meg, pl. hogy milyen íze van aCD-lemeznek, meg hogy mekkora sikolyt vált ki egy-egy művészeti album szájjal való bevizsgálása. Mit szájjal... FOGGAL! Ugyanis jelenleg már 5 és fél foggal büszkélkedhetek, és mindenhol igyekszem megörökíteni a fogaim lenyomatát. Így, 5 és fél fognál megkaptam az első fogkefémet is, és nagyon szeretem, amikor mami mossa a fogaimat az esti pancsinál.
Az evéssel is jól állok, már kétszer eszem naponta szilárd ételt, ebédre és uzsira. A zöldségeknél továbbra is jobban szeretem a gyümölcsöket, de mindenek felett a Sinlac-pép a kedvencem, ebből bármikor bármennyit...
Lassan ebédidő lesz, úgyhogy megyek is, nehogy lemaradjak valami finomságról.. Jövő héten egyébként ismét nyaralok, ezúttal gyerektáborban leszek Szegeden. Nem kizárt, hogy csak akkor találkozunk ismét, ha hazajöttünk. De addig is hűsöljetek sokat :-)
0 Comments:
Post a Comment