Bújócska

Egyik kedvenc játékává a bújócska vált. Na nem a hagyományos értelemben vett "elbújsz és megkereslek" (bár így is játszottak egyszer Apájával, míg én órán voltam, és amikor hazajöttem meg kellett keresnem a Kismanót, aki a szennyestartóban ült boldogan és onnan sikongatott...), hanem a minden alá bebújunk és bemászunk variáció.
Kezdődött ez az ágyunkkal. Nagyon szeret alá bebújni és a másik oldalon kijönni. Az se tántorítja vissza, hogy időnként beüti a fejét, amikor kicsit hamarabb próbál felegyenesedni, mint azt az ágy engedné. Személy szerint nem találom annyira mókásnak ezt az új játékot, mert az "ágyalatt" pillanatnyilag lakásunk legporosabb négyzetméterei közé tartozik. És amikor kibújik a másik oldalon, akkor ezt porcicákkal felszerelkezve teszi...

Aztán szívesen bemászik a konyhában a székek alá. Ez csak első hallásra tűnik egyszerűnek, pedig ne is annyira az. Ugyanis a lábak között lent áthidalók vannak (vagy mittudomén hogy nevezik a széklábak közötti fadarabot, amivel a lábak összeköttetésben vannak egymással...). Szóval azokon először át kell mászni, majd hogy a másik oldalon ki tudjon jönni, szintén meg kell küzdenie egy ilyennel. De töretlenül veszi az akadályokat :-)