... azaz ApaAnya tervez, Dani végez.
Vasárnap délután, a meglehetősen eseménydús hétvége után a hétfői szabadnapunkra felutaztunk a fővárosba. Terveztük ugyanis, hogy egy év kényszerszünet után végre elmegyünk moziba, végülis mi nagyonlaza szülők vagyunk, miért ne mozizhatnánk egy jót. A terv tartalmazta, hogy megérkezünk Pestre, Danit megfürdetjük, megestiszopizik, letesszük aludni, és mialatt ő jóízűen durmol, Nagypapa pedig éberen figyeli álmát, mi megnézünk valamit - gyakorlatilag mindegy is volt, hogy mit -, a közeli multiplexben.
Végére is értünk az esti rituálénak, Danit letettük az utazóágyba, kiosontunk a szobából... ...csakhogy ezúttal másképpen alakult a forgatókönyv, mint általában, meg mint ahogy azt mi szerettük volna. Két perc csend után kétségbeesett sírás hallatszott a szobából. Jó, igaz, elfelejtettük elvinni Sárit, a felhúzható zenélőt, amire el szokott aludni, de ez a sírás akkor sem jellemző rá. Bementünk, csitítgattuk, kivettük, játszottunk, szopizott még egyszer, sötétben szórakoztattuk az ágyunkon, szóval próbálkoztunk mindenféle módszerrel, de Fiúnk csak nem akart elaludni. Nagypapára meg ordító gyereket természetesen nem hagyunk. Úgyhogy az este 9-es mozinak lőttek, de még reménykedtünk a fél 11-esben. Gondoltuk, addig tutira kidől. De meghiúsította minden reményünket. Komolyan, ilyet már emberemlékezet óta nem csinált. Hiába volt minden erőfeszítés, éberen őrködött felettünk. Aztán úgy 11 óra felé elnyomta végül az álom, de addigra minket is. Viszont hajnali fél 6-kor kelt! Amikor máskor 8-kor fekszik, 8-kor ébred. Úgyhogy most megtudhattuk, milyen azoknak a szülőknek, akiknek nem szeret aludni a gyerekük. Rettentően sajnálom őket, és őszinte részvétem.
A délelőttünk ezek után enyhe nyűglődéssel telt, de aztán az autóban aludt, amíg ide-oda utaztunk a városban, úgyhogy végülis nem volt vele baj.
Moziba meg azt hiszem mostanában nem lesz kedvünk menni...
Vasárnap délután, a meglehetősen eseménydús hétvége után a hétfői szabadnapunkra felutaztunk a fővárosba. Terveztük ugyanis, hogy egy év kényszerszünet után végre elmegyünk moziba, végülis mi nagyonlaza szülők vagyunk, miért ne mozizhatnánk egy jót. A terv tartalmazta, hogy megérkezünk Pestre, Danit megfürdetjük, megestiszopizik, letesszük aludni, és mialatt ő jóízűen durmol, Nagypapa pedig éberen figyeli álmát, mi megnézünk valamit - gyakorlatilag mindegy is volt, hogy mit -, a közeli multiplexben.
Végére is értünk az esti rituálénak, Danit letettük az utazóágyba, kiosontunk a szobából... ...csakhogy ezúttal másképpen alakult a forgatókönyv, mint általában, meg mint ahogy azt mi szerettük volna. Két perc csend után kétségbeesett sírás hallatszott a szobából. Jó, igaz, elfelejtettük elvinni Sárit, a felhúzható zenélőt, amire el szokott aludni, de ez a sírás akkor sem jellemző rá. Bementünk, csitítgattuk, kivettük, játszottunk, szopizott még egyszer, sötétben szórakoztattuk az ágyunkon, szóval próbálkoztunk mindenféle módszerrel, de Fiúnk csak nem akart elaludni. Nagypapára meg ordító gyereket természetesen nem hagyunk. Úgyhogy az este 9-es mozinak lőttek, de még reménykedtünk a fél 11-esben. Gondoltuk, addig tutira kidől. De meghiúsította minden reményünket. Komolyan, ilyet már emberemlékezet óta nem csinált. Hiába volt minden erőfeszítés, éberen őrködött felettünk. Aztán úgy 11 óra felé elnyomta végül az álom, de addigra minket is. Viszont hajnali fél 6-kor kelt! Amikor máskor 8-kor fekszik, 8-kor ébred. Úgyhogy most megtudhattuk, milyen azoknak a szülőknek, akiknek nem szeret aludni a gyerekük. Rettentően sajnálom őket, és őszinte részvétem.
A délelőttünk ezek után enyhe nyűglődéssel telt, de aztán az autóban aludt, amíg ide-oda utaztunk a városban, úgyhogy végülis nem volt vele baj.
Moziba meg azt hiszem mostanában nem lesz kedvünk menni...
6 Comments:
nálunk két éve és két hete volt az utolsó mozi, onnan is a kórházba mentünk fenyegető koraszüléssel. Na, mondjuk a filmért nem kár, amit félbehagytunk. Még jó, hogy dvd, meg modern technika. Csak már nehezen tudom megmondani, mi a kedvenc filmem :)
félő, hogy ránk is ez a sors vár :-) Sajnos nálunk az otthoni dvd-zés nem igazán működik, alvásba vagy érdektelenségbe fullad, külön meg kell erőltetni magunkat, hogy végignézzünk egy filmet, akkor meg minek... A moziban meg az ember kénytelen ott ülni, és aztán hátha nem bánja meg :D
Sajnálom, hogy meg kellett tapasztalni, remélem, hogy egyszeri eset lesz.
Azt én is remélem :D Máskor majd nem kötjük az orrára, hogy elmegyünk...
Jaja, azt nem szabad! Meg azt sem, hogy jól eltervezed, aznap hova-merre viszed a gyermeket, mert akkor fog máshogy aludni, nyűglődni vagy valami egyebet kitalálni, és vége a szép terveknek! :) (amúgy a freeblogon megtalálod sweatpeat... :D "egy szem borsó" a bizonyos írás címe)
Utánanézek feltétlenül :D
Post a Comment