Nagyon gagyog

Az utóbbi időben van, hogy rájön, és akkor be nem áll a szája. Kedvence a "tyetyetyetye", a hangsor mindig ugyanaz, a hanglejtés azonban számtalan variációban fellelhető, a sikítozóstól a mély és komoly tyetyetyetyéig. Néha már mást is gagyog, az előbb például a pelusozásnál tökéletes magyar kiejtéssel közölte velem , hogy "dada". Meg már valami cica-féle is el szokta hagyni a száját, bár magát a négylábút még nem hiszem, hogy felismeri. De azt gondolom, nagyon érdekli a beszéd, mert amikor pl. nyűgösködik az etetőszékben, mi meg Apájával elkezdünk beszélgetni az asztalnál valami akármilyen témáról, akkor nyűg abbamarad, és feszülten figyeli a beszélgetést. Múltkor, amikor vendégek voltak nálunk, akkor is így történt.
Amikor pedig mondjuk a földön ülök vele, ő meg odamászik, és az arcát az én arcomhoz nyomja, és a fülembe suttogja, hogy "tyetyetye" azt az én anyai szívem komoly szerelmi vallomásként értelmezi.