Szombat dióhéjban

Az előző posztban említett "eseménydús hétvége" kifejezés azt takarja, hogy szombaton egész napos kiránduláson voltunk gyülekezetileg. Így, egész napra most vittük először Danit kirándulni. Hajnali 5-kor indultunk busszal. Amikor a sofőr látta, hogy viszem fel a bébihordozót, azért a biztonág kedvéért megkérdezte, hogy komolyan jön-e a hordozóban üldögélő kisember is, de megnyugtattam, hogy igen, ő is jön velünk. Mire megjegyezte, hogy "hát aztán nagyon sokra fog emlékezni Pécsből". Ja - mondom - gondolja, hogy azért viszem, hogy majd 90 évesen a visszaemlékezéseiben erről írjon... Nem, kérem, azért viszem, mert egyedül mégsem hagyhatom itthon. Úgyhogy ha én menni akarok, értelemszerűen ő is jön. A sofőrön kívül is volt néhány kétkedő az út elején, de a végére, mire éjjel hazaértünk, sikerült mindenkit meggyőzni arról, hogy Dani még egy ilyen (tor)túrára is alkalmas, és kiválóan viseli. A buszban vagy aludt, vagy élénken kommunikált a többi utassal; az "elődjével", Bendegúzzal, megszerelték a pécsi templom mikrofonját; a városnézés alatt is vagy szunyókált, vagy nézelődött, vidám volt és kedves, mint általában, szóval tényleg nem volt vele semmi gond.
A dómban is végigaludta az idegenvezetést, de amikor a végén a pincészethez értünk, és borkóstoló volt kilátásban, rögtön felébredt. A nedüből azonban ennek ellenére nem kapott, max. egy kis kóstolót az anyatejen keresztül :-)
Fáradtan, de vidáman érünk haza...
Talán még fényképek is kerülnek ide az eseményről, ha eljutok odáig.