Történt néhány aranyos dolog az elmúlt héten, amit szeretnék megosztani veletek, de amit nem igazán tudok Dani szájába adni, úgyhogy inkább a saját nevemben írom:
Az egyik jópofa dolog az étkezéssel kapcsolatos. A vacsorámat általában Dani mellett, a játszószőnyegén ülve szoktam elfogyasztani. MIndig elbűvölten nézi ezt a műveletet. Tényleg, annyira figyel, hogy meg se moccan, még pislogni is elfelejt, teljesen le van nyűgözve attól, hogy mozog a szám, és hogy beleteszek valamit. Ezt a megfigyelést már régóta végzi, pár napja viszont, miután egy percig figyelte a számat, ő is elkezdte mozgatni a sajátját. Először azt hittem, hogy véletlen, vagy hogy éppen valamit igazgat a szájában, de most már rendszeressé vált, hogy miközben eszem, ő is rágó mozdulatokat végez, és leutánozza, amit csinálok. Ennivalóan édes!
A másik vicces dolog fürdés közben történt. Dani felfedezte a fütyijét :-)! És mint mindent mostanában, ezt a szerkezetet is erőteljesen megmarkolta. Sajnos nem fényképeztem le azt a savanyú arcot, amit ekkor vágott. Nem győztem vigasztalni... (Na jó, ez csak nekem volt vicces, neki nem...)
A hét termése az is, hogy Dani elkezdett kúszó mozdulatokat végezni. Nem kúszik még rendesen, szóval nem halad előre látványosan, de felhúzza maga alá a lábait, és löki magát előre. Néhány centit már sikerült is megtennie. Az lesz majd a szép világ, amikor valóban elkezd kúszni... :-)
Ja, és még a plüssállatok iránti rajongása a hét újdonsága. Eddig Dani nem mutatott különösebb érdeklődést a plüssállatok iránt, inkább csak dísznek állítottuk őket a játszószőnyeg szélére. Pár napja viszont, amikor Dani a hátán feküdt, fölé tartottam Dudu kutyust. Azt az örömködést, amit akkor rendezett! Dobálta magát, lihegett az örömtől nagy vigyorral a száján, és feltétlenül meg akarta kaparintani a kutyust. Én meg nem szívesen adom neki, mert olyan szőrös, és semmi kedvem szőrcsomókat halászni Dani szájából... Na mindegy, annyira nyúlkált érte, (itt jegyzem meg, hogy már tökéletesen be tudja mérni, hogy hova is kell nyúlni) hogy odaadtam neki kicsit szeretgetni, persze az állat szájba kerülésének megakadályozása reménytelen kísérlet volt... Na de azóta minden plüssállattal ezt csinálja, a macival is, meg az új sünijével is, annyira örül nekik, majd kibújik a bőréből. Olyan édes ilyenkor, hogy hihetetlen. (Persze mindig olyan édes... :-)
Nos, azt hiszem be is pótoltuk a heti lemaradást élménybeszámoló terén...:-)
Dani nevében is jó éjszakát kívánva: Kata
Az egyik jópofa dolog az étkezéssel kapcsolatos. A vacsorámat általában Dani mellett, a játszószőnyegén ülve szoktam elfogyasztani. MIndig elbűvölten nézi ezt a műveletet. Tényleg, annyira figyel, hogy meg se moccan, még pislogni is elfelejt, teljesen le van nyűgözve attól, hogy mozog a szám, és hogy beleteszek valamit. Ezt a megfigyelést már régóta végzi, pár napja viszont, miután egy percig figyelte a számat, ő is elkezdte mozgatni a sajátját. Először azt hittem, hogy véletlen, vagy hogy éppen valamit igazgat a szájában, de most már rendszeressé vált, hogy miközben eszem, ő is rágó mozdulatokat végez, és leutánozza, amit csinálok. Ennivalóan édes!
A másik vicces dolog fürdés közben történt. Dani felfedezte a fütyijét :-)! És mint mindent mostanában, ezt a szerkezetet is erőteljesen megmarkolta. Sajnos nem fényképeztem le azt a savanyú arcot, amit ekkor vágott. Nem győztem vigasztalni... (Na jó, ez csak nekem volt vicces, neki nem...)
A hét termése az is, hogy Dani elkezdett kúszó mozdulatokat végezni. Nem kúszik még rendesen, szóval nem halad előre látványosan, de felhúzza maga alá a lábait, és löki magát előre. Néhány centit már sikerült is megtennie. Az lesz majd a szép világ, amikor valóban elkezd kúszni... :-)
Ja, és még a plüssállatok iránti rajongása a hét újdonsága. Eddig Dani nem mutatott különösebb érdeklődést a plüssállatok iránt, inkább csak dísznek állítottuk őket a játszószőnyeg szélére. Pár napja viszont, amikor Dani a hátán feküdt, fölé tartottam Dudu kutyust. Azt az örömködést, amit akkor rendezett! Dobálta magát, lihegett az örömtől nagy vigyorral a száján, és feltétlenül meg akarta kaparintani a kutyust. Én meg nem szívesen adom neki, mert olyan szőrös, és semmi kedvem szőrcsomókat halászni Dani szájából... Na mindegy, annyira nyúlkált érte, (itt jegyzem meg, hogy már tökéletesen be tudja mérni, hogy hova is kell nyúlni) hogy odaadtam neki kicsit szeretgetni, persze az állat szájba kerülésének megakadályozása reménytelen kísérlet volt... Na de azóta minden plüssállattal ezt csinálja, a macival is, meg az új sünijével is, annyira örül nekik, majd kibújik a bőréből. Olyan édes ilyenkor, hogy hihetetlen. (Persze mindig olyan édes... :-)
Nos, azt hiszem be is pótoltuk a heti lemaradást élménybeszámoló terén...:-)
Dani nevében is jó éjszakát kívánva: Kata
0 Comments:
Post a Comment