2007. június 24., vasárnap

Nyaralni mentem

Két nyaralás között csak annyit szeretnék gyorsan tudtul adni, hogy nem vesztem el, jól vagyok, élvezem a nyarat meg a sok pancsolást, és az iharosberényi nyaralásomból hazatérve most a Balcsihoz indulok süttetni a pocakom. Majd ha megjöttem, és ismét hozzáférek a számítógépünkhöz, akkor részletesebben is beszámolok nyári élményeimről. Addig is kívánjatok sok napsütést :-), mint ahogyan én is kívánok nektek!
Üdv, pá, puszi: kúszóésmármajdnemmászó Dani

2007. június 14., csütörtök

Fogasodás

Örömmel jelentem, hogy mégsem maradok kétfogú, a mai napon áttörte az ínyemet a harmadik szájlakó. Igaz, nem a megszokott helyen: vagyis a két alsó 1-es fog után nem a felső egyesek bújtak ki, hanem a bal felső 2-es, de sebaj. Legalábbis remélem, hogy ami kibújt, az a 2-es lesz, mert ha netán mégis ez az 1-es, akkor igencsak nagy hézag ígérkezik a felső fogaim között, ami esztikai szempontból nem túl előnyös...
Ezen kívül a mai napon megkezdtem kúszó életszakaszomat. Már eddig is kúsztam egy-egy "lépést" előre, de most már komolyabbra fordult a dolog. Rátámaszkodom a két alkaromra, és így húzom magam előre. Ha megfelelő a motiváció, nagyobb távolságokat is bejárok. Pl. ma anya koszos papucsa megfelelő motiváció volt. Kár, hogy három rövid harapás után kivették a számból...

2007. június 12., kedd

Fél éves lettem én

Igen, szívesen fogadom a virágcsokrokat és gratulációkat abból az alkalomból, hogy immár fél éve boldogítalak Benneteket!
A naiv. szuper :-) és persze szuperDoresz mintájára majd én is készítek egy félévi összesítést a "Mit tudok már" témakörében. Most csak úgy elkezdem néhány általános információval....
Fél évesen rendelkezem:
- két darab foggal
- szőkésbarna hajjal, a fejem tetetén pedig egy göndör tinccsel, aminek okán néha a "kakadu" becenévvel illetnek
- szemem színe véglegesedett: zöldesbarna
Ha minden igaz (ugyanis holnap fognak megmérni) 7600 grammot nyomok,
74-es ruhákat hordok és
4-es méretű a pelusom.
Naponta 5-ször szopizom, és egyszer (délben) már rendes kajcsit is eszem, az édes gyümölcsösöket előnyben részesítve.
Álatszom az éjszakát, általában fél 8-kor kelek.
Tudok már
- a hasamról a hátamra fordulni
- a hátamról a hasamra fordulni
- körbe forogni a pocakomon
- mindent megfogni
- mindent megrágni
- ágyról leesni
- székből kiesni
- játszószőnyeget darabjaira szedni és (természetesen) jól megrágni
- a zenélő Sárit felhúzni
- a lábujjaimat szopizni (kiegészítve az előkészítő művelettel, a zoknilehúzással)
Most csak ennyi, mert ebben a fárasztó naplóírásban megéheztem... Majd még jövök!

2007. június 11., hétfő

Nevelés

Lassan fél éves leszek, úgyhogy ideje volt elkezdenem a szüleim nevelését. Ez ugye végső soron annak a megértetése, hogy tulajdonképpen ÉN vagyok a főnök a családban, és lesszives ezt mindenki tudomásul venni. Pl. nehogy már letegyenek engem a földre / játszószőnyegre / járókába / pihenőszékbe / babakocsiba. Sokkal jobban szeretek karon ülni. De nemám kendőbe! Az nem jó! Abban nem tudom rendesen mozgatni a lábam, és anya se lesz elég izmos a cipelésemtől. Nem kérem, csak hurcoljanak ügyesen kézben, mindenféle segédeszköz nélkül. Ha pedig esetleg mégis bepróbálkoznak valami letevő-hadművelettel, akkor hatalmas hiszti a jutalom. Összeszorított szemekkel kiabálok, belefekszem a mindeközben kicsorgó nyálamba, és szétkenem az arcomon a náthámból még visszamaradt trutymót, ami az orromból származik. Van, amikor jó fej vagyok, és már a letevés mozdulatánál elkezdek hangosan tiltakozni, így megspórolok nekik egy csomó macerát - minek letenni, ha úgyis rögtön fel kell venniük :-)
Ezen kívül a kajálás témakörében is nevelést folytatok, nemárhogy vegyeszöldséget kelljen ennem... Azt kiköpöm, jó messzire. Ha mázlim van, még éppen tüsszentenem is kell, amikor tele van a zöldségpürével a szám. De ez sajna nem mindig jön össze. Ellenben az őszibarackos-banános-almából ma egy egész üvegnyi bébiételt bekajáltam, miután a répás pépet kiköpködtem. Jó lesz, ha megjegyzik, hogy EZT szeretem, AMAZT meg nem. És punktum. Most megyek egy délutánit aludni, mert ÉN úgy gondolom...

2007. június 10., vasárnap

Tereske +

Húúú, már megint jó régen jelentkeztem.... Egészen pontosan egy hete, múlt vasárnap. Ennek az az oka, hogy általában hétvégén történnek velem az érdekes dolgok, a hétköznapok csak a megszokott napirendben folynak, így azokról sok mindent nem tudok mondani. Viszont a hétvége... a hétvége az ismét mozgalmasnak bizonyult.
DE! Mindenekelőtt szeretnék megnyugtatni minden kedves aggódó Családtagot, Barátot és Ismerőst, hogy a náthám múlóban. Nem mondom, szipogok még kicsit, de már egyébként kutya bajom. Ennek következtében kevesebbet szívják az orrom azzal az átok orrszívóval, és kevesebbszer hallatszik a paplakból Bánk utcái felé, hogy éppen gyermekkínzás folyik...
Naszóval, a hétvége rendkívül izgalmasra sikerdett. Először is azért, mert gyülekezeti családi napon voltam Tereskén. Apa, meg jó sok fiatal és idősebb Vállalkozó Szellem bicajjal közelítette meg a tereskei tó melletti tisztást, mi anyával (meg még jó sok fiatal és idősebb kevésbé Vállalkozó Szellem) autóval mentünk. Mire odaértünk, késő délelőtt, már javában rotyogott a finom gulyás, és olyan sok érdekesség volt ott amúgy is, hogy el is feledkeztem a délelőtti alvásomról, és csak délután szundítottam egyet az árnyékban. Addig pedig a hittanos csajoktól bezsebeltem egy csomó bókot, jól elraktározom arra az időre, amikor a lányok már majd nem fognak ilyen lelkesen bókolni nekem :-) Szóval nagyon kellemesen telt a szombatom. Ez volt a címben szereplő "Tereske".
De a címben a "Tereske" mellett még egy + jel is van, ami azt hivatott jelezni, hogy még egy + jó dolog is történt velem szombaton és vasárnap. Mégpedig az, hogy meglátogatott a Nagybácsim, a Márton és a leendő nagynénim, Réka. Nagyon odavoltam értük, Márton bácsit képes voltam percekig folyamatosan stírolni, széles mosollyal a számon. Azt mondják, biztos azért ilyen hiperszimpi nekem, mert ő volt az, aki először meglátogatott a kórházban, amikor megszülettem. Jól megjegyzem ám magamnak az ilyen fazonokat :-) Ma rájuk is lettem bízva, amíg apa meg anya isitiszin voltak.
A hétvégéről készültek fényképek is ám, amint kézhez kapom őket, máris megosztom Veletek!
Nos, remélem, hogy nem egy hát múlva hallotok rólam legközelebb, hanem már korábban is, de ha mégis csak egy hét múlva lesz belőle, akkor szép hetet Mindannyiótoknak és Viszontolvasásra :-)

2007. június 3., vasárnap

Dáthásvagyok :-(

Hát ez is megtörtént. Életemben először beszereztem egy kiadós náthát. Tüsszögök, szörcsögök, szívják az orrom, rosszul alszom, szörnyen nyűgös vagyok. Ez még annál is rosszabb, mint amikor tegnapelőtt leestem a szüleim ágyáról...
Az orrszívó-porszívó régebben még tetszett, de most már egyáltalán nem buli, nagyon utálom, amikor az orromba dugdossák. Akkor ezek szerint mégiscsak normális gyerek vagyok :-)
Ez a buta nátha beárnyékolja a tegnapi napról szóló beszámolómat is, sokkal lelkesebben újságolnám el különben, hogy tegnap lagziban voltunk. Akkor még jó egészségnek örvendtem, és élveztem a menyasszonyéval vetekedő népszerűséget. Pedig nekem nem is volt olyan szép ruhám.
Aztán éjjel jött a krahh.
Ezért most nem is írok többet, megyek, kúrálom magam.
Dáthás puszi mindenkinek!