Egyre inkább nyilvánvaló lesz számomra, hogy Daninak teljesen más elképzelése van a darabos ételekről, mint nekem.
Én már megfogadtam, hogy feladom a próbálkozást, ugyanis az én eddig jó étvágyú gyerekem, aki 3 perc alatt bepuszilt egy nagyadag pépes bébikaját, most a darabos bébiételnek eleve csak a felét hajlandó bevenni a szájába, és azt is rögtön kiköpi...
Szóval részemről ennyi volt, egyen pépet, ha ragaszkodik hozzá, végülis van turmixgép a világon, legkésőbb 18 éves korában, amikor meghívja a barátnőjét vacsorázni, úgyis kínos lesz neki.
Egészen két perccel ezelöttig ezen dühöngtem. Két perce azonban észrevettem, hogy Dani mégiscsak eszik darabosat. Ezúttal nem naptárt, nem is könyvet. Egy döglött legyet talált a földön...
0 Comments:
Post a Comment