Süni

Daninak pillanatnyilag a kedvenc plüssállata egy süni.

Valóban nagyon bájos darab, csak azért nem tanácsos túl sokáig a kezei között hagyni, mert nagyon hullik a szőre (bocs, tüskéi), és ugye nálunk az ilyesmi hamar a pocakban végzi. Ezért, amikor pl. magunkkal visszük Sünit autózni, akkor mindig a hátsó ülés két fejtámlája között foglal helyet, és innen néz le Danira, aki élénk kommunikációt folytat vele.

Már az autóban is feltűnt, hogy amikor azt kérdem "Hol van Süni?", akkor Dani mindig fölnéz a fejtámlák közé szorított plüssre.

Ma reggel azonban Süni a többi játékkal együtt egy műanyag dobozban volt, épp csak a lába látszott ki. Daninak pedig feltettem az ominózus kérdést: "Hol van Süni?". Hochintelligent fiam ekkor odamászott a dobozhoz, és a lábánál fogva kirángatta a sünt. Majd sikongatással és kurjongatással köszönt neki jó reggelt. Ezt aztán még egyszer eljátszottuk, több játék közül Dani a "Hol a Süni?" kérdésre Sünit választotta ki.

Nem mintha eddig nem lettem volna büszke rá.... :-)