"Amúgy Danibébivel semmi nem történik mostanában?"

Hát, az az igazság, hogy újdonság nem sok.

Ami történik, arról már mind írtam egyszer vagy kétszer, és nem akarom többedik ismétléssel untatni az olvasókat.

Az egyetlen komolyabb változás talán az Dani életében, hogy tegnaptól a dolgozó nők táborát gyarapítom (legalábbis heti 5 hittanóra, 1 GYBK, és havi egy családi istentisztelet erejéig) és így Dani többet van apájával. Tegnap pl. ebéddel vártak haza... Én meg egész este a konyhát takarítottam a kifröcsögött olajtól, amit ráadásul Dani szétkent az egész lakásban... És ha már a kajáról van szó, a darabos evése egyszeri eset volt, és kizárólag a Nestle bolognai spagettire vonatkozott. Más darabosat nem hajlandó elfogadni. És amit még ezen kívül nem eszik meg, az az én "főztöm", pedig csak sima párolt zöldség, kis párolt hússal, semmi extra. Miért nem jön ez be neki, nem értem... Tegnapelőtt este 11-ig főztem a pépeket, ment a fagyasztóba is néhány tégely, Danibébi pedig csak húzza a száját...

A napirendünk még mindig a szokásos, délelötti és délutáni valamint egész éjszakás szunya, esténként sétálunk, találkozunk Lanával, a nagy barátnővel, aki Doresz után Dani 2. számú nevelőnőjévé vált. Ő azt próbálja beadagolni a kissrácnak, hogy nem szabad lepakolni a könyvespolcot, pláne nem kitépni a könyvekből a lapokat. (Történt ugyanis tegnap, hogy az egyik könyvünk első oldala Dani szájában végezte. Bár most már nem is a szájba vétel a poén, hanem a tépés.) Szóval Lana "Nem szabad!" felkiáltásokkal próbálja meg őt a könyvespolctól távol tartani, több-kevesebb sikerrel. Ezután pedig ölelgeti és puszilgatja, amit Dani hasonlóképpen értékel, mint Doresz esetében.

Ja, és mégiscsak eszembe jutott egy aranyos dolog a múlt hétről. Vasárnap tanévkezdő családi volt, Dani apájával az első sorokban foglalt helyet. Egész jól viselte, hogy anya beszél ott elöl, csak néha fűzött megjegyzést az elhangzottakhoz. Amikor a gyerekek megáldására kerül sor, "hagyományainknak" megfelelően kapnak valami kis barkácsolt igéslapot is. Miközben én az áldással vagyok elfoglalva, az igéslapokat Zsuzsióvónéni szokta osztani, akit ezúttal elfelejtettünk megkérni erre a nemes feladatra. Úgyhogy az utolsó pillanatban Kornél lépett közbe, természetesen Danival a kezében. És mivel Kornélnak mindkét kezére szüksége volt, Danit letette az oltártérbe. Dani rögtön otthon érezte magát, hiszen ez a bekerített rész hasonlatos egy járókához. Úgyhogy a gyerekek kívülről térdeltek, Dani belülről álldogált a "kerítésnél" és hatalmas kurjongatásokkal kommentálta az eseményeket. Az "áldás" menüpont komoly voltáról most inkább nem írnék...

És ha már eszembe jutott ez az istentisztelet... Dani természetesen apája kezében az újonnan alakult kórusunk népszerűségét is növelte, erősítve a férfi-szólamot...

Na, hát mégiscsak történik velünk egy-két dolog...

A 9 hónapos Dani egyébként terveim szerint este még jelentkezik!

De most szaladok, mert várnak az elsőseim :-)