Kenyérhéj

Nem fogjátok elhinni.... Ma megkóstoltam a kenyérhéjat!

Anyával ugyanis (apa hiányát enyhítendő) Klári néniékhez mentünk ebédelni, aki nemcsak egy olyan sima Kedvesnéni a gyülekezetből, mint a többiek, hanem egyben a védőnénim is. Szóval, miközben ők jobbnál jobb pizza-szeleteken osztoztak, bevallom, nekem kicsit unalmas lett ez az együttlét. A zongorájukat is már agyon püföltem, meg rá is esett a kezemre a fedele (tudjátok, pont úgy mint a Tom és Jerry-ben) úgyhogy kiábrándultam már ebből a zeneszerszámból is, ezen kívül pedig semmi izgit nem tudtak már nekem prezentálni, úgyhogy sajtkukac módjára kezdtem izegni-mozogni mindenkinek az ölében, megzavarva ezzel az étkezés békés voltát...

Ám ekkor Klári néninek mentő ötlete támadt! Egy darab kenyérhéjat nyomott a kezembe. Soha jobbkor! Anyukám is örült az ötletnek, otthon egyedül még nem merte velem kipróbálni a kenyerezést fulladásveszély miatt, de Klári néniéknél, megfelelő egészségügyi személyzet jelenlétében azért mindjárt más. Na, ezzel el voltam foglalva egy darabig. Egészen pontosan egészen addig rágódtam rajta, szopogattam és cuppogtam, amig haza nem indultunk. Tetszett! Eddig még sose volt a kezemben olyan játék, amit nem baj, ha lenyelek...