Egy kis művészet

Nagggyon koncentrál...

... és íme, a Mű:

Az Első "Rajz" :-)

A képen látható törökbasa-forma közös alkotás, de a többi vonal egyedül Dani rajztehetségét dicséri. Néhol hullámos a papír, mert ugye amit az ember rajzol, azt utána gyorsan meg is kell nyalni, biztos, ami biztos. Meg a nagy odafigyelésben el is cseppen olykor egy kis nyál. Viszont a színes ceruzát meglátva már nem az volt az első gondolata, hogy milyen jó is lenne megenni, és ez már valami! Nem mondom, hogy egyszer-egyszer nem közelítette a színest a szájához, szép lassan, hogy észre se vegyem, de sikerült minden alkalommal ész érvekkel lebeszélnem őt a ceruzarágásról. Nagyfiú már, na.

És az a helyzet, hogy első szava akárhogy is nézzük, az "anya". Úgy, mint "anyaanyaanya". És az a legszebb benne, hogy ezt rám érti :-). Általában hívószóként használja, amikor keres, vagy amikor ő már Apával lent vár az autónál, hogy én is menjek már. Na jó, már valami olyasmi is elhagyta a száját egyszer, hogy "ava", de szerintem ez csak véletlen volt :-). A beszédben kb. itt tartunk, még nem mond verset a Gyermek. Vagyis lehet, hogy mond, csak mi nem értjük.