Már éppen elkönyveltem volna, hogy az én gyermekem olyan típus, akinek nincs szeretett tárgya, mackója, nyuszija, akármilye, amihez tűzön-vízen ragaszkodik, amit egész nap szorongat és ami nélkül nem megy sehova, amikor belépett az életünkbe Monyó. Azaz a kispárnája, ami rendes kispárnaként funkcionált egy darabig, majd Dani egyre többet kezdte napközben is kihuzigálni az ágyából - ebből tudtam, hogy fáradt -, mostanában pedig gyakorlatilag egész nap Monyóval a kezében jár-kel. Sajnos az étkezéseket is beleértve, úgyhogy Monyó négy sarka már tiszta kaja, mert a száját is abba törli... De elvenni nem lehet, akkor üvöltés van. Neve egyébként onnan származik, hogy amikor még csak alváshoz kellett, sima mezei kispárnaként, akkor Dani egyik hüvelykujját szopizta, másik kezével a párnát fogta és "monyómonyómonyómonyó" hang kíséretében ringatta magát álomba. Na, ezért Monyó. A képen csak a csücske látszik, ami általában a szájában van. Hol is lenne máshol...?
5 Comments:
Nagggyon ééédes! :D
Lehet, hogy előbb-utóbb azt kívánod, hogy inkább ne lenne ilyen tárgya. :) Nálunk a Maciméz volt folyton kajás, nyálas, stb, és folyton mosni kellett, vizesen pedig ment a hiszti érte. :) (Most már nem legalább nem rágja.)
Jajjj Kata, nekem van egy tartozásom, bocsi!! BÉRES MgB6
Szió! Nekünk is volt egy Monyónk, bár nálunk a hivatalos neve nyálnyi volt. Egyszer elhagytuk a római parton, azóta nem kell. Ugyanígy jártunk a cumival is, bár egyik sem volt nélkülözhetetlen a számára! Tündéri!!
Puszi Casperanyu
Gyöngyi, köszi a tippet, még nem akutt a dolog, úgyhogy nem volt olyan sürgős. De már vettem egy dobozzal, remélem jó lesz. :-)
Casperanyu, mi is elhagytuk Monyót :-( Legalábbis az egyiket, merthogy kettő van. Ez a mi mázlink. Azért még megvan az esély, hogy valamelyik rokonnál hagytuk a múlt hétvégén...
Post a Comment