Riporter

Amikor a Nagyszülei elhozták neki azt a régi kis műanyag magnót, amin színes gombok vannak, és olyan jól lehet őket nyomkodni, ezen kívül pedig egy kis mikrofon is kapcsolódik hozzá; valami miatt rögtön tudta, hogy mire való a mikrofon. A szájához tartotta és halandzsázott bele egy jót. Aztán odatartotta az én számhoz is, hogy én is mondjak valamit. Mint egy kis riporter. Azóta is jó játék ez, ő mond valamit a mikrofonba, nekem pedig válaszolnom kell rá. Nem is nagyon tűnt fel ez a dolog - mármint hogy honnan tudja, hogy mire való a mikrofon-, egészen addig, amíg a napokban nem kapott egy kis műanyag öntözőkannát ajándékba. Aranyos kis rózsa van a végén (mármint nem a virág rózsa, hanem az öntözőkanna rózsája :D), és Dani első dolga volt kézhezvétel után, hogy belebeszélt, majd felém tartotta, hogy én is mondjak bele néhány szót. Vagyis az öntözőkanna is a mikrofont jutatta eszébe. Nem, ... öhm ..., nem azért, mert nem látja az anyját eleget virágot locsolni, hanem rájöttem én, hogy túl sok híradót nézetünk szegény gyerekkel. Ez az egyetlen műsor a tv-ben, amit nézünk, mármint úgy együtt, hogy én nézem, ő meg játszik mellettem, de úgy látszik, a riporterkedés már ettől is ráragadt, amúgy nincs más ötletem, hogy honnan tudhatja a mikrofon rendeltetésszerű használatát.

Persze aztán az is lehet, hogy teljesen véletlen...