Az esőnapos szobafogság után tegnap már kimerészkedtünk az udvarra játszani. A délelőtti játék közben viszont Dani olyan sáros lett, hogy délutánra előbányásztam neki a nemistudomkitőlörökölt kis gumicsizmát. Nem örült neki. Kezdetben csak álldogált benne az ajtóban és nyüszített, hogy segítsek, mert nem tud menni. (Én nem azért, mert kicsi lenne, vagy kényelmetlen, csak egyszerűen nem tartja úgy a lábát, mint a megszokott cipők.) Aztán belejött a mászkálásba, de a szokásos villámtempóból a gumicsizma miatt kénytelen volt visszavenni. Ezt nem egyszer sérelmezte.
Viszont az esti bemenetel tegnap kivételesen mindenféle hiszti és toporzékolás nélkül zajlott a következő varázsigére: "Gyere, bemegyünk és levetjük a csizmát!" :-)
0 Comments:
Post a Comment