Küzdünk

Tegnap este is, meg ma délelőtt is legalább 2 órán keresztül ment a hiszti.

A tegnapi ráadásul komolyabb közönség előtt zajlott, mert a nénik épp a templomot takarították amikor Fiatalembernek hisztizni támadt kedve. A műsort egy templomi vázának a földhöz vágásával koronázta meg, úgyhogy nem aprózza el. Kicsit furán vette ki magát, amikor az egyik néni még ezek után "kis tündérkének" szólította. Én inkább kis krampusznak nevezném.

A tombolás egyébként általában úgy kezdődik, hogy valami apróságon felhúzza magát (pl. hogy nem engedem neki szétkenni a meggyet az egész lakásban, vagy nem rángathatja le a gáztűzhely tetejéről a rácsot, vagy nem mehet ki a kapun, mert épp nem tudok vagy nincs kedvem faluszerte utána rohangálni) és innentől kezdve nem bír megnyugodni, már azt sem tudja, miért visít, semmi se jó, ha végül pl. mégis kimegyünk a kapun kívülre, akkor lefekszik a földre és úgy kiabál tovább, tehát azzal se lehet lenyugtatni, ha engedek neki.

Anyai bohóckodásra aztán némi vigyorral reagál, de csak erőt gyűjt ilyenkor, és hamar észbe kap hogy neki most fontos hisztiznivalója van, és ott folytatja, ahol abbahagyta.

Mindeközben én próbálom megőrizni a hidegvéremet, nyugodt maradni, és amennyire lehet nem tudomást venni a cirkuszról.

Mert amikor aztán megnyugszik, akkor tényleg egy kis mosolygós, bújós tündérke lesz belőle (már ha lehet egyáltalán egy fiút ilyesminek nevezni).

Csak ugye azt ki kell várni, tenni érte nem nagyon lehet.