Énekek és versek

Most már biztos, hogy Dani előbb tanul meg énekelni, mint beszélni.

Eddig is egyértelmű jelei voltak a muzikalitásnak, de mostanában annyit dudorászik, hogy magam is meglepődöm.

Amikor lemegyünk az "énekkaros terembe", odaáll a kottaállvány elé, és dúdol.

Amikor levesz egy könyvet a polcról, kinyitja, és dúdolgat belőle.

Ha zenét hall, elkezd mozogni jobbra-balra, és a pelusozásnál meg fogmosásnál is kizárólag azzal csitítható el, ha énekelek közben neki.

Tegnap meg, amikor Apa orgonát gyakorolt a templomban, bement, leült középen a lépcsőre, és lalázott :-). De olyan igazi szép, tiszta hangon.

És persze az isitiszin is kizárólag az énekek alatt hajlandó lenyugodni, úgyhogy templomba járni nem nagyon tudunk :-).

Viszont most tudatosul bennem, hogy én Daninak csak nagyon ritkán mondok verseket, mivel többnyire énekelgetni szoktam. Gyermekdalt tudok egy csomót, verseket meg nem nagyon, de fejleszteni fogom magam, nekiállok magolni a Cini-cini muzsikából.

Szóval biztosan a verselés háttérbe szorulása miatt is érte múltkor kellemes meglepetésként a Kecsöp Benőről szóló költemény, ami akkor jutott eszembe, amikor lekecsöpözte magát, és amin hahotázott rendesen, valószínűleg a vicces ritmusa tetszett meg neki. Akkor idézném is Varró Danitól :-):

(Sajnos a Blogger szerkesztő felülete nem szerette volna, ha ez a vers versszakokba szedve jelenik meg, de talán így is élvezhető...)

Jöhet pogácsa, bableves,

veszedelem csak arra les,

ki melegszendvicset kajol -

figyelj te jól

reám:

Ha kérdik, kérsz-e szendvicset,

és azt mondod, hogy rendicsek,

soha ne kérj rá kecsöpöt,

mert lecsöpög,

le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,

a szendvicsen ő a bökkenő.

lecsöppen ott, lecsöppen itt,

csupa kecsöp a bőrdzsekid.

Majszolhatsz bármi egyebet,

veszély csak akkor fenyeget,

ha a fogad hotdogra fáj,

hát készen állj,

komám!

Ha kérdik, kérsz-e hotdogot,

jobb, hogyha ezt megfontolod,

sose tetess rá kecsöpöt,

mert lecsöpög,

le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,

a hotdogon ő a bökkenő.

Lecsöppen itt, lecsöppen ott,

csupa kecsöp a farmerod.

Mert ő a görcs, a bökkenő,

az új ruhádra csöppenő,

talajt csöpögve megkenő

(holott a hőség rekkenő),

nincs más veszély, csak ő, csak ő:

Lecsöppenő Kecsöp Benő.