Szülinapos

Szóval Dani betöltötte a 3. életévét. Volt buli, meg party, bár a 18-as karikát ki kellett tennünk az ajtó elé, mert még nem volt egészen egészséges azokban a napokban a gyereksereg, egészen pontosan a szülinapozás egy hatalmas hányással kezdődött Dani részéről, de ha azt vesszük, hogy tapasztaltabb gimis haverjaim annak idején azt mondták, hogy egy jó buli minimum hányással végződik, akkor mi még túl is teljesítettünk. A 18 éven aluli vendégeinket és a kísérőiket majd ezen a hétvégén várjuk (most már értem, hogy a mesékben miért tartott egy esküvő hét nap és hét éjjel: nyilván nem ért oda minden vendég egyidejűleg :D), ma hivatalosan is gyógyulttá lettek nyilvánítva a gyerekek, úgyhogy holnaptól ovi, meg gyerektársaság, és akkor Zokra is kicsit fellélegezhet a tesóterror után.

De visszatérve a szülinapra...

Ebben az évben biztosra mentünk: olyan játékot kapott Dani, ami az oviban a kedvence, nem követtük el még egyszer azt a hibát, hogy olyan ajándékot veszünk, amitől aztán sírógörcsöt kap (lsd. a tavaly karácsonyi beszélő távirányítós autót...). Bár ha ő nem is, mi azért kis híján sírógörcsöt kaptunk, amikor kicsomagoltuk az emeletes garázst, amit ezernyi pici darabból kellett összerakni... ismét egy tanulság: az ajándékokat már az átadás előtt varázsoljuk játszható állapotba, mert a két azonnal játszani akaró, hisztiző gyerek nem biztos, hogy előre viszi az építkezést... és hát elég nagy a csalódás, amikor a dobozból a képen látható csoda helyett egy halom műanyagdarabka esik ki.

Itt volt Áronkeresztapu...

... meg Balázskeresztapu (bár őt az első pillanatban kisajátította magának a Keresztlánya, úgyhogy ők ketten úgy egymással voltak elfoglalva :D)...

... meg Juditkeresztanyu is

... és Zorka megdöbbenéssel nyugtázta, hogy Keresztapunak SZAKÁLLA van...

Meg volt torta, meg 3 gyertya, ahogy az egy szülinaphoz illik...

És a reggel még hányó, és délután 3-ig kemény diétán tartott gyermek kétpofára falta a tortáját, én meg tördeltem a kezeimet, hogy mit fogok mondani a gyermekorvosnak - akinek a tanácsára csak párolt répát ehetett volna - ha este esetleg megint fel kell hívnom... De mondjuk nem kellett. De mondjuk ez csak mázli.

És nem csak Dani falta kétpofára a tortát, hanem Zorka, is, azzal a különbséggel, hogy neki senki nem tiltotta meg :D

Este, lefekvés előtt pedig még egy kis játékra is jutott idő...

És a szülinapozásnak ezzel ugye még nincs vége :o)...