Egy mozgalmas nap

A mai napom nem indult valami rózsásan, de végül csomó jó dolog sült ki belőle. Íme:
A reggelemről inkább csak címszavakban: üvöltöttem, sírtam, pityeregtem, bömböltem és ezt mindenféle variációban... Egy szóval nem volt valami jó kedvem. Asszem jön a fogam. (Legalábbis az őseim erre gyanakszanak.) Namármost, mivel ilyen csapnivaló kedvem volt a délelőtt folyamán, lemaradtam Zsanna barátnőm keresztelőjének megtekintéséről is. Sajnos. De apa mesélt róla, hogy ő is legalább olyan jó volt, mint én a múlt héten. Anya a keresztelői ebédre nem is akart elvinni, mert csak sírtam meg ríttam, de aztán végül mégis ott kötöttünk ki, és a csini pincérnők ringatásának hatására végül elnyomott az álom. Aludtam egy jót, amíg mindenki megebédelt a jobbnál jobb falatokból, és szinte kicserélve ébredtem fel. A rosszkedvemet mintha a szél fújta volna el! De ekkor már mentünk is haza a nagy ebédelésből.
Ezután a szokásos közös vasárnapi sétánkat ejtettük meg apával meg anyával. Most azonban nem a tó köré mentünk, hanem András bácsit és Klári nénit látogattuk meg. (Klári néni amúgy a védőnénim és nagyon bírom.) Jó nagy embertömeg fogadott minket náluk: épp a kisebbik András szülinapját ünnepelték. Mi is csatlakoztunk a vendégsereghez. Ismét egy csomó új embert ismertem meg. Ez aztán annyira elálmosított, hogy itt is aludtam egy sort... Amikor felébredtem, anyáék már készülődtek lassan hazafelé, és nem olyan régen haza is érkeztünk. Most hamarosan, perceken belül elmerülhetek egy lazító habos fürdőben... Utána pedig a jól megérdemelt vacsiadagom vár rám... Hmmm... Már alig várom...