Amikor egyszer anya kiteszi a lábát...
Ma apukámmal pasinapot tartottunk, ugyanis először fordult elő életemben, hogy anya egyedül ment bevásárolni és kettesben hagyott minket. Na jó, hogy "nap", az túlzás, pontosan 4 órát töltöttünk így kettecskén. De ebbe sok minden belefért. Voltam például apával hittanórát tartani. Mondanom se kell, hogy én lettem a fő attrakció, az anyaggal nem nagyon haladtak, de ezt nem bánta senki. Viszont minden hittanos gyerek kistesót szeretne, legalább olyat, mint én :-) Már megérte elmennem, ha községünk és gyülekezetünk lélekszámának gyarapodását ezzel elősegíthetem... Az igazi kaland azonban csak az óra után következett, ugyanis a gépjárművünk, (nem tütü, nem autó, nem brrrr, hanem "C típusú 1.2-es opel Corsa") nem akart indulni. Apa hosszasan próbálkozott, miközben én nemteszésemnek adtam hangot az autósülésbe beszorítva. Végül egy jótevőnk értünk jött és hazaszállított mindket a saját autóján. Hát igen, ezért is kezdtem így a mai napról a beszámolót, hogy ha anya egyszer kiteszi a lábát... De végül minden jóra fordult, anya is megérkezett és végre ehettem egy nagyot.
Amúgy egyre többet beszélgetek, krrr, höe, kíííí, és egyéb hangokat adok, buborékokat fújok és mindent lenyálazok, meg kiabálok és sikongatok is, nagyon tetszik a hangom. És egyre kevesebbet alszom napközben, csak egy-egy félórára szunyálok el, nehogy lemaradjak valamiről. Már a babakocsi se ringat el, pedig ott régebben mindig nagyokat aludtam. Ági és Lana a tanúk rá :-) Viszont estére jól elfáradok, és hajnali 5-ig hangomat se hallják a szüleim. Akkor is csak gyorsan kortyolok néhányat a tejadagomból és már alszom is újra, egészen reggelig. Apukám csak azt sajnálja, hogy nem lettem iker, ha már ilyen jó fej vagyok. De így legalább annak örülhetek, hogy igazi különlegesség vagyok, mert belőlem csak egy van :-)
Ma apukámmal pasinapot tartottunk, ugyanis először fordult elő életemben, hogy anya egyedül ment bevásárolni és kettesben hagyott minket. Na jó, hogy "nap", az túlzás, pontosan 4 órát töltöttünk így kettecskén. De ebbe sok minden belefért. Voltam például apával hittanórát tartani. Mondanom se kell, hogy én lettem a fő attrakció, az anyaggal nem nagyon haladtak, de ezt nem bánta senki. Viszont minden hittanos gyerek kistesót szeretne, legalább olyat, mint én :-) Már megérte elmennem, ha községünk és gyülekezetünk lélekszámának gyarapodását ezzel elősegíthetem... Az igazi kaland azonban csak az óra után következett, ugyanis a gépjárművünk, (nem tütü, nem autó, nem brrrr, hanem "C típusú 1.2-es opel Corsa") nem akart indulni. Apa hosszasan próbálkozott, miközben én nemteszésemnek adtam hangot az autósülésbe beszorítva. Végül egy jótevőnk értünk jött és hazaszállított mindket a saját autóján. Hát igen, ezért is kezdtem így a mai napról a beszámolót, hogy ha anya egyszer kiteszi a lábát... De végül minden jóra fordult, anya is megérkezett és végre ehettem egy nagyot.
Amúgy egyre többet beszélgetek, krrr, höe, kíííí, és egyéb hangokat adok, buborékokat fújok és mindent lenyálazok, meg kiabálok és sikongatok is, nagyon tetszik a hangom. És egyre kevesebbet alszom napközben, csak egy-egy félórára szunyálok el, nehogy lemaradjak valamiről. Már a babakocsi se ringat el, pedig ott régebben mindig nagyokat aludtam. Ági és Lana a tanúk rá :-) Viszont estére jól elfáradok, és hajnali 5-ig hangomat se hallják a szüleim. Akkor is csak gyorsan kortyolok néhányat a tejadagomból és már alszom is újra, egészen reggelig. Apukám csak azt sajnálja, hogy nem lettem iker, ha már ilyen jó fej vagyok. De így legalább annak örülhetek, hogy igazi különlegesség vagyok, mert belőlem csak egy van :-)
0 Comments:
Post a Comment