Első húsvétom

Ma ünnepeltem életem első húsvétját! Tudom, csak nyugtával dícsérjük a napot, de azt hiszem, így késő délután már elmondhatom: nem is telt olyan rosszul!
Délelőtt részt vettem életem első istentiszteletén. Jövő héten lesz ugyanis a keresztelőm, és anyukám szerette volna, ha egy kicsit már előtte is szokom a helyet, hogy ne érjen teljesen sokkélményként a dolog. Így - nagyon ravaszul - már az istentisztelet kezdete előtt fél órával kivitt engem a babakocsival, és nagy erőkkel tologatott, hátha elszenderülök. Mondanom se kell, hogy ennek a ringatózásnak nem bírtam ellenállni, és elnyomott az álom. Egészen addig, amíg a HARANG meg nem szólalt, az istentisztelet kezdetét jelezve. Mint tudjuk, az nem éppen a leghalkabb jószág... Rögtön kipattantak a szemeim! Lesz, ami lesz - anyukám mégis becsempészett a bébihordozóval a hátsó sorokba. És olyan andalítóan szólt az orgona, na meg olyan kellemesen ringatott anyu, hogy nem is tartott sokáig az éberségem, és még az isitiszi uncsi része - apa prédikációja :-) - előtt ismét álomra hajtottam a fejem. Csak akkor ébredtem fel, amikor már ismét kint voltunk, a templom falain kívül, és ezernyi szempár szegeződött rám, mosolyogva. Azt mondták, jó voltam... :-)
Délután a szokásos sétámon vettem részt a tó körül, a szép napsütésben. De a legjobb az volt, hogy ezúttal apa is velünk tartott! Nem is aludtam olyan sokat, inkább nézelődtem erre-arra.
Ja, és még valami érdekes történt velem ma. Eddig nem nagyon tudott meghatni, hogyha anya fölém tette azt a bébitornázónak nevezett játékot, ahol csörgők lógnak a fejem fölé. Ma viszont rájöttem: nem is olyan rossz dolog. Úgy csapkodtam két kézzel a csörgöket, csak úgy zengett a ház! Jó kis muri volt! Asszem anya csinált fotót is rólam e művelet végzése közben, hogy ti is meg tudjátok nézni!