A 4 hónapos "szülinapom" után nem sokkal megtörtént a nagy eset: megöntöztek a keresztvízzel. Felettébb izgalmas nap volt ez számomra, sőt, nem csak ez, hanem a megelőző nap is nagy sürgésforgásban telt, hiszem már a keresztelőm előtti napon megérkezett a Keresztanyu, Keresztapu, Reni nagynénim és Adélék is az unokatesómmal, Doresszel. Jó sok ember vett körül így hirtelen, de én különösebben nem zavartattam magam, talán csak kicsit meglepődtem a nagy felfordulás láttán.
Mindenkit elbűvöltem angyali mosolyommal :-)!
A templomban is egész jól éreztem magam, nem hiába szoktatott anyu a környezethez. A szertartás alatt jól szemügyre vettem mindent és mindenkit, amikor pedig nagyon untam magam, hangos ááásítással jeleztem... Aztán elszenderedtem. És ekkor történt valami katasztrofális: anyu átadott a keresztanyunak (na jó, ez még nem a katasztrofális része a történetnek :-), és Karcsi bácsi MEGLOCSOLT vízzel. Nem is egyszer! Hideg is volt, meg aludtam is volna inkább... Így aztán hangot adtam nemtetszésemnek. Szerencsére anyu ekkor visszavett magához, és pár perc múlva már nyugodtan alhattam tovább az ölében, egészen az istentisztelet végéig.
A nap további része a táplálkozás jegyében telt. Mármint nem nekem (én csak a szokásos adagomat kaptam), hanem a vendégeinknek. Én a babakocsimban ülve, meg néha egy-egy jószámdékú családtag ölében nézhettem végig a jobbnál-jobb falatok elfogyasztását a Tengerszem étteremben. A desszert pedig otthon várt ránk, a bánki nénik ugyanis rengeteg finom sütivel örvendeztettek meg minket. Igaz, én csak az anyatejen keresztül részesültem mindezekből a javakból, de így is megnyaltam mind a 10 ujjamat :-) ... sőt, az egész öklömet.
0 Comments:
Post a Comment