Talán megúszom...

Most már bevallhatom - bár még mindig hármat kell kopognom a kiságyamon - hogy három hete veszélyeztetett vagyok egyfajta gyerekbetegséggel, amit egy gyapjas állatról neveztek el... Az úgy történt, hogy a barátnőm, Lana valami rejtélyes módon megkapta ezt a kellemetlen kórt. És egy pár nappal azelőtt, mielőtt teljesen bepöttyöspannásodott volna, váltottunk néhány baráti puszit... Anya izgult is rendesen, hogy elkaptam. De úgy tűnik, a jó öreg anyatej itt is közbelépett, a három hét lappangási idő letelt, és én még mindig egészséges vagyok! Remélem, hogy ez így is fog maradni! Azért még drukkolhattok :-)
Amúgy lassan nagyfiús napirendre váltok: az eddigi napi többszöri rövid alvásomat felváltja a délelőtti kicsi és a délutáni nagy szunya. Meg persze az éjszakai alvás, de az eddig is rendben ment. A babakocsizás közben már nem alszom, inkább nézelődöm: csupa érdekes dolgot látok, meg sok-sok új arcot vizsgálgathatok meg alaposan.
A másik, amiről még ma be szeretnék számolni nektek, az az átfordulás-sztorim. Történt ugyanis, hogy három hónapos korom után pár nappal sikeresen átfordultam a hasamról a hátamra. Iharosberényben történt ez a történelmi esemény, volt is nagy öröm. Nem is egyszer mutattam be az új mutatványt, nem foghatták rám, hogy csak véletlen volt. Amikor hazajöttünk, itthon is átfordultam néhányszor, és aztán úgy döntöttem, szüneteltetem kicsit ezt a produkciót. Hiába várták, hiába kérték, én maradtam úgy, ahogy letettek, senki kedvéért nem fordultam sehova. Volt ez egészen tegnapig, amikor úgy döntöttem, megörvendeztetem kicsit a szüleimet, és átfordulok ismét. Most már sokkal könnyebben megy a dolog, mint egy hónappal ezelőtt. Már a hátamról is majdnem át tudok fordulni a hasamra! Egy hajszál választ el tőle! Szerintem a napokban meglesz, és akkor értesítelek benneteket!
Na, megyek, a pancsimancsiig játszom még kicsit a kedvenc játékaimmal: Lotty katicával és Pempi vizilóval. Jól megrágom őket a két fogammal!