Elkezdtük Danival a darabosabb ételek kóstoltatását. Mert ugye egy normális 8 hónapos gyerek ilyenkor már rég kenyérhéjat / kiflicsücsköt / babapiskótát rágcsál, ezekívül egyedül majszolja a banánt, meg boldogan csámcsog az őszibarack-darabokon, miután jól belakmározott a csülkös bablevesből... Ezzel szemben a mi fiunk mind a mai napig - igen, lehet szörnyűlködni, hogy már nyolc foga van, és ennek ellenére... - csak teljesen pépeset eszik. Szóval elkezdtük a darabosabb ételt próbálgatni. Nem volt nehéz dolgunk, mert Dani ebédre bébiételt eszik, és a 8 hónapos bébiételek már darabosak, tehát csak fel kellett bontanom egyet. Utálja. És már nem az első eset, hogy öklendezik tőle, fuldoklik, kiköpdösi és nagyjelenetet rendez.
Pedig... És itt jön a pedig. Pedig pl. a papírdarabokat minden zokszó nélkül lenyeli. Ma is, a kórházban (lsd. előző bejegyzés) amíg vártunk a lelet elkészülésére az asszisztensnő egy adag papírtörlőt nyomott a kezembe, hogy megakadályozzam Dani nyálcsorgatását és a rendelő eláztatását. Teljesen egyszerű mozdulattal letöröltem a száját, és abban a szempillantásban... Dani bekapta a papírt, ahogy próbáltam elvenni tőle leharapott egy darabot, és mire kiszedtem volna a szájából, lenyelte. És ezek után még böfizett is egy hatalmasat mindenki nagy derültségére. De hasonló sorsra jutnak a véletlenül elöl hagyott egyéb papír-dolgok, füzetek, könyvek is... A legutóbb egy kis asztali naptár volt rossz időben, rossz helyen. Egy jelentős darab hiányzik belőle. Azt le tudta nyelni, akármekkora darab volt is...
Nem értem egyszerűen, hogy akkor mi a gond a darabos kajával?!
0 Comments:
Post a Comment