Röntgen

Már nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is néz ki egy igazi röntgengép, pláne működés közben, így ma délután a szüleim elvittek a váci kórházba, hogy megmutassák nekem.

Volt némi előzménye ennek a kisebb kirándulásnak, tudniilik az, hogy leestem az ágyról. Persze ez nem nagy ügy, történt már máskor is. Ezúttal azonban az arcomra estem, aminek következtében vérfolyamok ömlöttek (na jó, csordogáltak) ki az arcomon található nyílásokon. Már-már horrorisztikus volt az eset. A szüleim persze rögtön berohantak velem a kórházba, ahol nagyon kedves Doktorbácsi és még kedvesebb Asszisztens nénik megállapították, hogy kutya bajom. Azért egy röntgenfelvételre még futotta, biztos, ami biztos. Persze, az ember már attól jobban lesz, ha ezzel a felkiáltással fogadja a Doktorbácsi: " De gyönyörű vagy, te jó ég!" Ezután már csak a "Gyönyörűség" melléknéven emlegettek :-) Ott is akartak tartani (na nem a betegségem miatt, hanem mert annyira megtetszettem nekik), de a Szüleim inkább haza hoztak, bár anyukám kicsit vacilált, mondván, hogy mostanában úgyis mindig balesetek érnek, így rögtön kéznél lenne a kórház...

Szóval kalandos napuk volt, és még nincs vége...

Anyukám mindenesetre osztja Adél nénikém véleményét, miszerint inkább elmegy smasszernek, vagy harci kutyák kiképzésébe fog, az sem lehet nehezebb, mint rám vigyázni...