A Banán

Ma este, vacsi után Dani elfogyasztott egy egész banánt. Ebben a mondatban - Danit ismerve - semmi különös nincsen. De ha azt mondom, hogy az a bizonyos banán a maga természetes állapotában, azaz nem turmixolt változatban került elfogyasztásra, akkor az kérem történelmi jelentőségű esemény :-). És akkor hurráhurráhurrá!

Valahol olvastam nemrég - amikor még azon lelkiztem, hogy vajon az én gyerekem miért nem hajlandó darabosat enni - szóval akkoriban olvastam, hogy a darabos kaját nem kell erőltetni, majd ha elég érett lesz rá, úgyis megeszi. Úgyhogy ezen felbuzdulva nem is erőltettem neki többet, mindent szépen pépesítettem. A napokban azonban feltűnt valami a kajával kapcsolatban. A történetnek az a háttere, hogy egy ideje már én főzök a Mókusnak (tehát már nem bébiételezünk) és a husit úgy készítettem el előre, hogy megfőztem egy nagyobb darab csirkemellfilét, ezt összeturmixoltam, majd jégkockatartóban lefagyasztottam. A husi turmixolása azonban nem sikerült tökéletesre, és maradtak benne ilyen szálféleségek. Először ezt Dani mindig kilökdöste a nyelvével, néhány napja azonban már nem zavarta, ette a husit szálkásan is.

Aztán ma lusta voltam neki még vacsi elött összeturmixolni a banánadagját, amit desszertként kap, gondoltam, majd ha megeszi a főzeléket, utána turmixolok. Aztán úgy döntöttem, teszek egy próbát. A banánból letörtem egy picike darabot, a szájába adtam, és ....... és örömmel megette :D. Semmi öklendezés, semmi fulladozás, szépen forgatta a szájában, majd lenyelte és kérte a következő falatot. A fél banán így szájbaadogatós módszerrel ment, aztán már szerette volna saját kézbe venni az ügyet, kikapta a kezemből, és egyedül kezdett belőle falatozni. Néha ugyan kellett segítség, mert volt, hogy túl nagyra sikeredett a falat, de alapvetően már egyedül is tudta enni, és ami a lényeg: a turmixgép közreműködése nélkül :-)

Úgyhogy most ennek örülünk :-)!