Fa(latozás)

Dani mostanában ráérzett a fajátékok ízére. Ezt vehetjük szó szerint is, mert kóstolgatni is igencsak szereti őket, de vehetjük abban az értelemben is, hogy kezdik nagyon jól lekötni őt a kacskaringós fémsíneken húzogatható fagolyócskák. Eddig ezeket a játékokat csak szigorú szülői felügyelet mellett használhatta, mert minden játékot ugye kipróbált falhozveregetés meg padlóhozpüfölés szempontjából is, és gondoltam, jobb, ha a fejét nem találja el a nem éppen pillekönnyű szerkezetekkel, meg ugye azt se bántam, hogy nem a tükörnek vagy a tálalószekrény üvegajtajának ütögeti őket. De mostanában a falhozütögetés-mánia alább hagyott, így Dani kézbe kaphatta a fajátékait.

(Egyébként a megmentőim pillanatnyilag ezek a játékok, mert Dani már kinőtt a csörgős időszakból, pedig az rengeteg volt neki, korosztályának megfelelő játékokat pedig még nem szereztünk be, úgyhogy egész álló nap rajtam lógott, nem tudtam tőle egy lépést se tenni. De a húzogatós fajátékok most megoldották ezt a problémát, ezekkel elbabrál, amíg én szusszanok egyet, jövő héten meg úgyis tervezünk beruházni egy-két neki való játékra. Mert hogy az oviban - pl. ma is - tökéletesen jól elvolt a dömperekkel és építőkockákkal, beállt a játék-elárusítópult mögé, és leszedegette a játékgyümölcsöket, szóval prímán elszórakozik, ha van mivel.)

Na, de ott tartottam, hogy Dani újabban nagyon szereti a fajátékokat, és többek között meg is rágcsálja őket. Aztán tegnap mit látok: áll az ajtónál, valami fura, kicsavarodott pózban, és az ajtófélfát rágcsálja. Lehet, hogy tényleg ráérzett a fa ízére...