Lépések

Jelentem, lassan - rendes lelkészgyerekhez méltóan - rendszeres templomlátogató leszek. Az elmúlt vasárnap után ma is ott voltam az isitiszin, és mondhatni igencsak jól éreztem magam. Az elején a kocsimban üldögélve rágtam szét most már felismerhetetlenségig az egyik keménylapos könyvemet, majd miután végeztem ezzel a nemes feladattal, kikéreszkedtem a kocsimból és egy rövidebb sétára indultam a padok között. Onnan hátulról, ahol anya lesátorozott velem, nem láttam egészen jól, hogy apa mit csinál ott elöl, így gondoltam, közelebb mászom, nehogy kimaradjak valamiből. Anya tett közben néhány tétova kísérletet a visszacsalogatásomra, de aztán végül csak karhatalommal sikerült neki eltávolítania a padsorok közül. Én is és a közönségem is rettentő jól szórakoztunk. Jó buli ez a templomosdi, máskor is megyek.

Az isitiszi után nálunk volt ebédelni újdonsült orgonistánk, akit ugyanúgy hívnak, mint a nagynénimet, vagyik Adélnak. Szemüveges, hosszú hajú, teljesen az esetem. Szemeztem is vele ezerrel, meg a legszebb vigyoromat vettem elő a totális hódításra. Cserébe megengedte, hogy kicsit rágjam az óraszíját.

Délután aztán Adéllal együtt Pestre utaztunk, ő ott lakik, mi meg ha már ott voltunk, meglátogattuk a Nagyszüleimet. Hatalmasat sétáltunk a városban, ezer autót láttam elsuhanni mellettünk, meg rengeteg bácsitnénit is. Annyira érdekes volt ez a nagy nyüzsgés, hogy el is feledkeztem a délutáni alvásomról... Eredetileg valami Tamásos isitiszire mentünk volna, de túl korán kezdődött, és nem vártak meg minket. Úgyhogy maradt a Váci utca.

Nagyi egyébként egy nagyon vicces dalt énekelt nekem. Valami Kisbence meg kemence van benne. És mutogatott is hozzá. Csomót nevettem rajta.

Ja, és majdnem el is felejtettem... A Nagyszüleimnél, a lifttől már majdnem teljesen a lakásajtóig a saját lábamon közlekedtem. Apa meg anya fogták a két kezem, én meg csak lépegettem előre. De Nagyi elénk jött, és felkapott, úgyhogy emiatt az ajtóig nem sikerült eljutnom.

Na, majd legközelebb :-)