Modell

Tegnap az oviban fényképezkedés volt, amire mi is beneveztünk, mint lassan már tiszteletbeli óvodások, akik a délelőttjeiket most már rendszeresen az intézmény közelében sertepertélve töltik.

Felöltöztettem Danit "szépruhába" (abba a nadrágba, ami iszonyú édes, csak az a baj, hogy világos színű, és kb. addig tiszta, amíg fel nem veszi, így meggondolom, hogy hova adom rá, de fényképezkezéshez a legmegfelelőbb volt), és mentünk modellt állni.

Aranyos hátteret hozott a fényképész csajszi, díszlet is volt, csupa virágból. Nekem voltak kétségeim, hogy Danit hogyan fogom leültetni a fényképezkedős-székre, de aztán szó nélkül helyet foglalt az említett helyen, és üldögélt is vagy másfél percet, mialatt azt se tudta, hova nézzen, annyi felől jöttek az instrukciók, hogy mit is kéne csinálnia. Elsősorban nem kellett volna a szájában turkálni, a kezét magasra emelni, valamint a nyálát folyatni, de azt én törölgettem 3 másodpercenként szorgalmasan. Szóval egész jól modellt ült, ahhoz képest, hogy azt hittem, el fog rohanni a fotógép elől. A három standard képből végül kettőt sikerült is elkészítenie a fényképésznek, a harmadikat csak azért nem, mert elment az idő a szöszöléssel, aztán Dani felfedezte, hogy a díszlet pakolható-fogdosható, úgyhogy itt lett vége a fényképezkedésnek. Viszont ha már rajta volt a "szépruha", itthon is csináltam néhány képet, mellékelek is egy kis ízelítőt. Fiatalúr nagyon komoly...