... annak apropóján, hogy ma először, igazi nagy ovisként, ott aludt Dani az óvodában.
És ügyes nagyfiúként viselkedett, szépen aludt, aztán szépen felkelt, amikor felébresztették, úgyhogy úgy látszik, csak itthon nyűgösködik, ha nem akkor ébredhet, amikor akar. Pedig eléggé stresszeltem emiatt az ottalvós buli miatt, ebéd után, egy óra körül még gyerekhangot is véltem hallani az udvarunkban, és kétségbeesetten rohantam az ablakhoz, hogy biztosan Danit hozzák haza óvónői kísérettel, mert nem hagyta aludni a csoportot... de erről szó sem volt, állítólag minden a legnagyobb rendben zajlott az első hosszúnapon.
Amúgy meg az egész nap a pelusmentesség jegyében telt, még a délutáni alváshoz sem kapott, úgyhogy én most egy rettentően büszke anyuka vagyok :o).
Különben meg hiányzik kicsit, sok nekem még ez a napi 8 óra, amit nélküle kell eltöltenem :o).
És ha már az alvásról esett szó, akkor meg kell említenem azt az örvendetes tényt is, hogy Zorka egyik napról a másikra úgy döntött, hogy már nem kel fel éjszaka. Keresem a hirtelen változás okát, de nem találom, úgyhogy valószínűleg benne történhetett valami csavar, hogy nagyhirtelen az egész éjszakás alvásra szavazott. Az első pár napban a megszokott időben nekem kipattant a szemem, és vártam-vártam a nyöszörgést, hogy mikor kell felugranom... hiába, azért ez alatt az egy év alatt hozzá lehetett szokni a rendszeres éjszakai kelésekhez. Talán a tegnapi volt az első éjjel, amit én is végigaludtam, de nagyon szeretném, ha erre most hosszútávon be lehetne rendezkedni.
És ha már az alvásról... akkor most én is megyek :o)
És ügyes nagyfiúként viselkedett, szépen aludt, aztán szépen felkelt, amikor felébresztették, úgyhogy úgy látszik, csak itthon nyűgösködik, ha nem akkor ébredhet, amikor akar. Pedig eléggé stresszeltem emiatt az ottalvós buli miatt, ebéd után, egy óra körül még gyerekhangot is véltem hallani az udvarunkban, és kétségbeesetten rohantam az ablakhoz, hogy biztosan Danit hozzák haza óvónői kísérettel, mert nem hagyta aludni a csoportot... de erről szó sem volt, állítólag minden a legnagyobb rendben zajlott az első hosszúnapon.
Amúgy meg az egész nap a pelusmentesség jegyében telt, még a délutáni alváshoz sem kapott, úgyhogy én most egy rettentően büszke anyuka vagyok :o).
Különben meg hiányzik kicsit, sok nekem még ez a napi 8 óra, amit nélküle kell eltöltenem :o).
És ha már az alvásról esett szó, akkor meg kell említenem azt az örvendetes tényt is, hogy Zorka egyik napról a másikra úgy döntött, hogy már nem kel fel éjszaka. Keresem a hirtelen változás okát, de nem találom, úgyhogy valószínűleg benne történhetett valami csavar, hogy nagyhirtelen az egész éjszakás alvásra szavazott. Az első pár napban a megszokott időben nekem kipattant a szemem, és vártam-vártam a nyöszörgést, hogy mikor kell felugranom... hiába, azért ez alatt az egy év alatt hozzá lehetett szokni a rendszeres éjszakai kelésekhez. Talán a tegnapi volt az első éjjel, amit én is végigaludtam, de nagyon szeretném, ha erre most hosszútávon be lehetne rendezkedni.
És ha már az alvásról... akkor most én is megyek :o)
1 Comment:
A jóhoz könnyű hozzászokni:-)))
Post a Comment