Mindenesetre kezdek kétségbe esni, hogy mi lesz, ha jövő héten a másik nagymamánál fogunk eltölteni Kismókival egy egész hetet. Mert ott nem csak újság, könyv, szemétkuka meg befőttesüveg lesz a Fiatalúr által elérhető magasságban, hanem váza, meg díszes porcelán is...
2007. október 29., hétfő
Gyerekbiztos
Mindenesetre kezdek kétségbe esni, hogy mi lesz, ha jövő héten a másik nagymamánál fogunk eltölteni Kismókival egy egész hetet. Mert ott nem csak újság, könyv, szemétkuka meg befőttesüveg lesz a Fiatalúr által elérhető magasságban, hanem váza, meg díszes porcelán is...
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 13:48 2 megjegyzés
Címkék: kirándulás
2007. október 28., vasárnap
Utaztunk
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 21:48 3 megjegyzés
Címkék: kirándulás
2007. október 26., péntek
Nyamm
Ma reggel azon lepődtem meg, hogy amikor nem adtam kellő gyorsasággal a szájába a következő kanál tejpépet, ő kissé hisztérikus méltatlankodás közepette elkezdte hajtogatni, hogy "nyamm". Nem tudom, honnan szedte, ilyet biztos nem mondtunk ki előtte, a "nyamm" nem tartozik az aktív szókincsünkbe, esetleg a "hamm", de az is csak ritkán.
Tanulság: jobb, ha nem találgatunk, úgyis valami olyat fog mondani először, amit itthon nem hallott :-)
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 12:26 0 megjegyzés
Címkék: gagyogós
Tökmag
Ezt 24 óra leforgása alatt egy tökmaggal teli tálka, valamint egy tejeskávéval csurig töltött bögre bánta, na meg a fehér szőnyeg, ami jócskán kapott ez utóbbiból. Arról nem is beszélve, hogy az idillikus reggeli kávézásomnak is lőttek, és talán ez fájt a legjobban. Félkómás kávészürcsölés helyett ugyanis szedegethettem össze bögredarabokat és szilánkokat, valamint moshattam fel a 3 dl folyadékot, ezen kívül Dani reggeli átöltöztetését sem odázhattam tovább.
Pedig azt hittük, hogy a lakásunk gyerekbiztos. De hát eddig csak egy bizonyos magasságig kellett veszélymentesíteni, a többiről tudtuk, hogy még nem éri fel. A bögre is, meg a tökmagos tál is a "mégnemérifel" magasságban volt...
Úgy tűnik, a mércét most már kicsit feljebb kell tennünk.
Mindenesetre azt gondoltam, hogy a tökmag leverése után, amikor 2 másodpercen belül ott termettem a tett helyszínén, elég gyors voltam. De mint ma kiderült, mégsem, a reggeli peluscsomagban ugyanis gyanús héjas-egész tökmagvak voltak láthatóak...
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 11:07 2 megjegyzés
Címkék: hétköznapok
2007. október 23., kedd
Első lépések
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 13:10 3 megjegyzés
Címkék: fejlődésem
SOS kérdés
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 11:22 9 megjegyzés
Címkék: étkezés
2007. október 22., hétfő
Ebadta kölke nem alszik
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 9:26 0 megjegyzés
Címkék: nyaralás
2007. október 21., vasárnap
2007. október 16., kedd
Mikor nem fáj...
Kivéve, ha előre figyelmeztetem, hogy most éppen rosszaságot követ el, és ennek valami fájdalmas következménye lesz.
Hétfőn kipróbálta Kinga kis tologatós babakocsiját, de úgy tolta, hogy lehetett látni, ebből baj lesz. Szóltam is, hogy ne csinálja, mert elesik. Úgy lett. Dani azonban egy hang nélkül felállt, és mintha mi sem történt volna, játszott tovább.
Ma az egyik fiókot húzta ki úgy, hogy láttam, mindjárt becsípi az ujjait. És lőn. Persze előtte figyelmeztettem, hogy "nem-nem". Vártam, hogy mi lesz a reakció. Nem kért segítséget. Pedig nagyon be volt csípődve. Pár másodpercig dolgozott az ügyön, majd hang nélkül kiszedte a lapított ujjacskákat, kicsit legyezgette a kezét, de esze ágában nem volt sírni. Azért ennek ellenére puszikkal lett elhalmozva a kis kéz, ha már olyan gonosz anyuka voltam, hogy nem siettem rögtön a segítségére, szenvedését látva.
Úgy látszik, ha tudja, hogy tilosban jár, akkor valahogy kevésbé fáj...
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 21:57 0 megjegyzés
Címkék: hétköznapok, vicces
Nagyon gagyog
Amikor pedig mondjuk a földön ülök vele, ő meg odamászik, és az arcát az én arcomhoz nyomja, és a fülembe suttogja, hogy "tyetyetye" azt az én anyai szívem komoly szerelmi vallomásként értelmezi.
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 12:27 0 megjegyzés
Címkék: gagyogós
Tapsol
Igen, ilyen ügyes már :D. Pár napja kezdte el a próbálkozást, és rendületlenül gyakorol. Még nem mindig sikerül eltalálni teljes tenyérrel a másik kezét, de ha igen, és még ráadásul nagyot csattan is, hatalmas az öröm. Megspékeltük még egy rövid mondókával is a tapsolást: "Tapsi-tapsi tapsika, tapsifüles nyuszika". Rettentően élvezi :D.
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 12:16 0 megjegyzés
2007. október 15., hétfő
Szombat dióhéjban
A dómban is végigaludta az idegenvezetést, de amikor a végén a pincészethez értünk, és borkóstoló volt kilátásban, rögtön felébredt. A nedüből azonban ennek ellenére nem kapott, max. egy kis kóstolót az anyatejen keresztül :-)
Fáradtan, de vidáman érünk haza...
Talán még fényképek is kerülnek ide az eseményről, ha eljutok odáig.
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 22:38 0 megjegyzés
Címkék: kirándulás
Majdnem mozi...
Vasárnap délután, a meglehetősen eseménydús hétvége után a hétfői szabadnapunkra felutaztunk a fővárosba. Terveztük ugyanis, hogy egy év kényszerszünet után végre elmegyünk moziba, végülis mi nagyonlaza szülők vagyunk, miért ne mozizhatnánk egy jót. A terv tartalmazta, hogy megérkezünk Pestre, Danit megfürdetjük, megestiszopizik, letesszük aludni, és mialatt ő jóízűen durmol, Nagypapa pedig éberen figyeli álmát, mi megnézünk valamit - gyakorlatilag mindegy is volt, hogy mit -, a közeli multiplexben.
Végére is értünk az esti rituálénak, Danit letettük az utazóágyba, kiosontunk a szobából... ...csakhogy ezúttal másképpen alakult a forgatókönyv, mint általában, meg mint ahogy azt mi szerettük volna. Két perc csend után kétségbeesett sírás hallatszott a szobából. Jó, igaz, elfelejtettük elvinni Sárit, a felhúzható zenélőt, amire el szokott aludni, de ez a sírás akkor sem jellemző rá. Bementünk, csitítgattuk, kivettük, játszottunk, szopizott még egyszer, sötétben szórakoztattuk az ágyunkon, szóval próbálkoztunk mindenféle módszerrel, de Fiúnk csak nem akart elaludni. Nagypapára meg ordító gyereket természetesen nem hagyunk. Úgyhogy az este 9-es mozinak lőttek, de még reménykedtünk a fél 11-esben. Gondoltuk, addig tutira kidől. De meghiúsította minden reményünket. Komolyan, ilyet már emberemlékezet óta nem csinált. Hiába volt minden erőfeszítés, éberen őrködött felettünk. Aztán úgy 11 óra felé elnyomta végül az álom, de addigra minket is. Viszont hajnali fél 6-kor kelt! Amikor máskor 8-kor fekszik, 8-kor ébred. Úgyhogy most megtudhattuk, milyen azoknak a szülőknek, akiknek nem szeret aludni a gyerekük. Rettentően sajnálom őket, és őszinte részvétem.
A délelőttünk ezek után enyhe nyűglődéssel telt, de aztán az autóban aludt, amíg ide-oda utaztunk a városban, úgyhogy végülis nem volt vele baj.
Moziba meg azt hiszem mostanában nem lesz kedvünk menni...
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 22:15 6 megjegyzés
Címkék: hétköznapok
2007. október 12., péntek
WC...
Első alkalommal még viccesnek találtam, sokadszorra már kevésbé az, ki kéne találnom valami trükköt a megelőzésre, mert magyarázni még hiába magyarázom neki, hogy a kaki a pelusba való, esetleg a WC-be, ha nagyon szeretné, de semmiképpen nem a fürdőkádba.
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 17:25 1 megjegyzés
Címkék: hétköznapok
Bújócska
Kezdődött ez az ágyunkkal. Nagyon szeret alá bebújni és a másik oldalon kijönni. Az se tántorítja vissza, hogy időnként beüti a fejét, amikor kicsit hamarabb próbál felegyenesedni, mint azt az ágy engedné. Személy szerint nem találom annyira mókásnak ezt az új játékot, mert az "ágyalatt" pillanatnyilag lakásunk legporosabb négyzetméterei közé tartozik. És amikor kibújik a másik oldalon, akkor ezt porcicákkal felszerelkezve teszi...
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 10:21 0 megjegyzés
Címkék: fejlődésem, játék
10
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 9:28 0 megjegyzés
Címkék: fejlődésem
2007. október 9., kedd
Dani, a hangyák megmentője
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 21:14 1 megjegyzés
2007. október 8., hétfő
Egy hétfő délután a Csodák Palotájában
Szabadnapunkon felkerekedtünk, hogy végre megnézzük a Titanic-kiállítást a Millenárisban, és ne úgy járjunk, mint már sokszor, hogy eltervezzük, hogy elmegyünk egy kiállításra, aztán mire észbe kapunk, már nem is látogatható... Szóval most mindenképpen szerettünk volna még idejében érkezni. Aztán a nem éppen pénztárcakímélő belépőjegy láttán kissé hátrahőköltünk, de leginkább az tartott vissza minket a bemeneteltől, hogy babakocsit nem lehetett bevinni, márpedig mi babakocsival voltunk... Így aztán inkább a klotyókiállítást szemléltük meg, vicces volt, meg ingyenes, sőt még babakocsival is látogatható, tehát abszolút családbarát. Kár, hogy Dani éppen ezalatt délutánizott (nálunk ez a délutáni szunya :-), mert ugye ő nagy WC-fan, bár ezekhez úgyse lehetett volna hozzányúlni, akkor meg lehet, hogy mégis jobb, hogy aludt, na mindegy... Aztán gondoltuk, teszünk még egy sétát a parkban, ha már itt vagyunk, addig is hadd aludjon. De becsábultunk a Csodák Palotájába... És egyáltalán nem bántuk meg... Még ilyen picurkákkal, mint a Dani is abszolút élvezhető. Van egy kis játszóterület direkt picikéknek való játékokkal, elég soká elszöszölt ott, amíg mi a felnőttjátékokkal voltunk elfoglalva. Vagy éppen nagy komolyan figyelte, hogy anya meg apa miket művel, hogyan énekel egyedül négyszólamban, meg hogyan próbálja egy porszívócsőből kiáramló levegővel beleirányítani a labdát a kosárhálóba. Volt egy nagyon jópofa játék, amit Dani is kipróbálhatott, vagyis hogy ő próbálhatott csak ki igazán, mivel csak 20 kg alattiak számára készült. Egy hámba kellett beletenni, aztán egy sínen lehetett lóbálni, ugráltatni, lebegtetni, igazi űrhajóskiképzés volt, nagyon bírta. Aztán míg mi mindenféle reflextesztekkel foglalatoskodtunk, ő nagyszerűen foglalkoztatta a gépeket kezelő csajszit. Szóval nagy, családi élvezet volt a ma délután! Minden kisgyerekesnek ajánlom, mondom, még ilyen picikkel is teljesértékű. Hazafelé indulva még bementünk a játszótérre, ami a Millenárison van, ha arrafelé laknánk, biztos oda vinném a gyerekemet, annyira szép, és érdekes játékok vannak. Persze ez inkább nagyobbaknak, mint a Dani. Ja, és majd' elfelejtettem, hogy villamosoztunk! Bár nem annyira az utazás, inkább a körülöttünk álló sok-sok ember tetszett Daninak, mindenkivel igyekezett közelebbi kapcsolatba kerülni, osztatlan sikert aratva a járművön.
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 22:10 0 megjegyzés
Címkék: fotók, játék, kirándulás
2007. október 7., vasárnap
2007. október 6., szombat
2007. október 5., péntek
Mc
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 23:58 0 megjegyzés
Címkék: hétköznapok
2007. október 4., csütörtök
Találós
Mi a közös egy székben, egy lábbalhajtós kisautóban, egy bébilibikókában, egy dömperben, egy nagyméretű aktatáskában, egy szennyestartóban, és egy bébitornázóban?
....?
Mindegyik arra való, hogy maga elött tolva járássegítő eszköz legyen egy Majdnemtízhónapos Csemetének :-) Aki egyébként már néhány másodpercre ezen segédeszközök nélkül is megáll a maga lábán :-)
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 23:13 0 megjegyzés
Címkék: fejlődésem
Harap, rúg, szökik...
Bejegyezte: Zsukkata dátum: 22:39 0 megjegyzés
Címkék: hétköznapok, hűha