Talán megúszom...

Most már bevallhatom - bár még mindig hármat kell kopognom a kiságyamon - hogy három hete veszélyeztetett vagyok egyfajta gyerekbetegséggel, amit egy gyapjas állatról neveztek el... Az úgy történt, hogy a barátnőm, Lana valami rejtélyes módon megkapta ezt a kellemetlen kórt. És egy pár nappal azelőtt, mielőtt teljesen bepöttyöspannásodott volna, váltottunk néhány baráti puszit... Anya izgult is rendesen, hogy elkaptam. De úgy tűnik, a jó öreg anyatej itt is közbelépett, a három hét lappangási idő letelt, és én még mindig egészséges vagyok! Remélem, hogy ez így is fog maradni! Azért még drukkolhattok :-)
Amúgy lassan nagyfiús napirendre váltok: az eddigi napi többszöri rövid alvásomat felváltja a délelőtti kicsi és a délutáni nagy szunya. Meg persze az éjszakai alvás, de az eddig is rendben ment. A babakocsizás közben már nem alszom, inkább nézelődöm: csupa érdekes dolgot látok, meg sok-sok új arcot vizsgálgathatok meg alaposan.
A másik, amiről még ma be szeretnék számolni nektek, az az átfordulás-sztorim. Történt ugyanis, hogy három hónapos korom után pár nappal sikeresen átfordultam a hasamról a hátamra. Iharosberényben történt ez a történelmi esemény, volt is nagy öröm. Nem is egyszer mutattam be az új mutatványt, nem foghatták rám, hogy csak véletlen volt. Amikor hazajöttünk, itthon is átfordultam néhányszor, és aztán úgy döntöttem, szüneteltetem kicsit ezt a produkciót. Hiába várták, hiába kérték, én maradtam úgy, ahogy letettek, senki kedvéért nem fordultam sehova. Volt ez egészen tegnapig, amikor úgy döntöttem, megörvendeztetem kicsit a szüleimet, és átfordulok ismét. Most már sokkal könnyebben megy a dolog, mint egy hónappal ezelőtt. Már a hátamról is majdnem át tudok fordulni a hasamra! Egy hajszál választ el tőle! Szerintem a napokban meglesz, és akkor értesítelek benneteket!
Na, megyek, a pancsimancsiig játszom még kicsit a kedvenc játékaimmal: Lotty katicával és Pempi vizilóval. Jól megrágom őket a két fogammal!

Pasinap

Amikor egyszer anya kiteszi a lábát...
Ma apukámmal pasinapot tartottunk, ugyanis először fordult elő életemben, hogy anya egyedül ment bevásárolni és kettesben hagyott minket. Na jó, hogy "nap", az túlzás, pontosan 4 órát töltöttünk így kettecskén. De ebbe sok minden belefért. Voltam például apával hittanórát tartani. Mondanom se kell, hogy én lettem a fő attrakció, az anyaggal nem nagyon haladtak, de ezt nem bánta senki. Viszont minden hittanos gyerek kistesót szeretne, legalább olyat, mint én :-) Már megérte elmennem, ha községünk és gyülekezetünk lélekszámának gyarapodását ezzel elősegíthetem... Az igazi kaland azonban csak az óra után következett, ugyanis a gépjárművünk, (nem tütü, nem autó, nem brrrr, hanem "C típusú 1.2-es opel Corsa") nem akart indulni. Apa hosszasan próbálkozott, miközben én nemteszésemnek adtam hangot az autósülésbe beszorítva. Végül egy jótevőnk értünk jött és hazaszállított mindket a saját autóján. Hát igen, ezért is kezdtem így a mai napról a beszámolót, hogy ha anya egyszer kiteszi a lábát... De végül minden jóra fordult, anya is megérkezett és végre ehettem egy nagyot.
Amúgy egyre többet beszélgetek, krrr, höe, kíííí, és egyéb hangokat adok, buborékokat fújok és mindent lenyálazok, meg kiabálok és sikongatok is, nagyon tetszik a hangom. És egyre kevesebbet alszom napközben, csak egy-egy félórára szunyálok el, nehogy lemaradjak valamiről. Már a babakocsi se ringat el, pedig ott régebben mindig nagyokat aludtam. Ági és Lana a tanúk rá :-) Viszont estére jól elfáradok, és hajnali 5-ig hangomat se hallják a szüleim. Akkor is csak gyorsan kortyolok néhányat a tejadagomból és már alszom is újra, egészen reggelig. Apukám csak azt sajnálja, hogy nem lettem iker, ha már ilyen jó fej vagyok. De így legalább annak örülhetek, hogy igazi különlegesség vagyok, mert belőlem csak egy van :-)

Egy mozgalmas nap

A mai napom nem indult valami rózsásan, de végül csomó jó dolog sült ki belőle. Íme:
A reggelemről inkább csak címszavakban: üvöltöttem, sírtam, pityeregtem, bömböltem és ezt mindenféle variációban... Egy szóval nem volt valami jó kedvem. Asszem jön a fogam. (Legalábbis az őseim erre gyanakszanak.) Namármost, mivel ilyen csapnivaló kedvem volt a délelőtt folyamán, lemaradtam Zsanna barátnőm keresztelőjének megtekintéséről is. Sajnos. De apa mesélt róla, hogy ő is legalább olyan jó volt, mint én a múlt héten. Anya a keresztelői ebédre nem is akart elvinni, mert csak sírtam meg ríttam, de aztán végül mégis ott kötöttünk ki, és a csini pincérnők ringatásának hatására végül elnyomott az álom. Aludtam egy jót, amíg mindenki megebédelt a jobbnál jobb falatokból, és szinte kicserélve ébredtem fel. A rosszkedvemet mintha a szél fújta volna el! De ekkor már mentünk is haza a nagy ebédelésből.
Ezután a szokásos közös vasárnapi sétánkat ejtettük meg apával meg anyával. Most azonban nem a tó köré mentünk, hanem András bácsit és Klári nénit látogattuk meg. (Klári néni amúgy a védőnénim és nagyon bírom.) Jó nagy embertömeg fogadott minket náluk: épp a kisebbik András szülinapját ünnepelték. Mi is csatlakoztunk a vendégsereghez. Ismét egy csomó új embert ismertem meg. Ez aztán annyira elálmosított, hogy itt is aludtam egy sort... Amikor felébredtem, anyáék már készülődtek lassan hazafelé, és nem olyan régen haza is érkeztünk. Most hamarosan, perceken belül elmerülhetek egy lazító habos fürdőben... Utána pedig a jól megérdemelt vacsiadagom vár rám... Hmmm... Már alig várom...

Látogatóban Zsannánál

Ma este apával meg anyával látogatóba mentünk egy velem majdnem egyidős kislányhoz, Zsannához. Egészen pontosan 10 nappal vagyok idősebb nála. Látogatónk apropóját az adta, hogy pár nap múlva, vasárnap lesz a keresztelője, és őt apa fogja a keresztvízzel nyakon önteni. Nagyon muris volt vele együtt a járókában, ő az én számba dugta a kezét, én meg az övébe az enyémet, így kellemesen eltöltöttük az időt. Ha épp nem egymás szájában túrkáltunk, akkor legalábbis megfogtuk egymás kezét, jó pajtásokhoz illően, vagy egymás ruháját cibáltuk lelkesen. Nagyon klasszul éreztem magam! Fénykép is készült rólunk, majd anya elkéri Zsanna anyukájától, és akkor megmutatjuk itt is, micsoda buli volt a mai este! De most már késő van, úgyhogy visznek is engem csicsimicsizni. Vagyis búvázni. Ami az alvást jelenti bánkiul. Úgyhogy jó éjt, szép álmokat!

A 4. oltás

Ma reggel látogatóban voltunk a Doktornéninél, ugyanis megkaptam életem 4. oltását. Ezúttal is hősiesen viseltem a megpróbáltatásokat, amint ez már megszokott tőlem :-) Csak a szúrás pillanatában visítottam egy nagyot, aztán ismét a mosolyommal vettem le a lábáról a személyzetet, mostanában ezzel hódítok... Remélem, nem leszek lázas a szuri miatt. Anya szorgalmasan borogatja a szúrás helyét.
Ja, és minden jövendőbeli pelus-ajándékozómnak üzenem, hogy 7,2 kg vagyok, lassan a maxi pelusokra kell váltani :-)

Megkereszteltek

A 4 hónapos "szülinapom" után nem sokkal megtörtént a nagy eset: megöntöztek a keresztvízzel. Felettébb izgalmas nap volt ez számomra, sőt, nem csak ez, hanem a megelőző nap is nagy sürgésforgásban telt, hiszem már a keresztelőm előtti napon megérkezett a Keresztanyu, Keresztapu, Reni nagynénim és Adélék is az unokatesómmal, Doresszel. Jó sok ember vett körül így hirtelen, de én különösebben nem zavartattam magam, talán csak kicsit meglepődtem a nagy felfordulás láttán.

Mindenkit elbűvöltem angyali mosolyommal :-)!

A templomban is egész jól éreztem magam, nem hiába szoktatott anyu a környezethez. A szertartás alatt jól szemügyre vettem mindent és mindenkit, amikor pedig nagyon untam magam, hangos ááásítással jeleztem... Aztán elszenderedtem. És ekkor történt valami katasztrofális: anyu átadott a keresztanyunak (na jó, ez még nem a katasztrofális része a történetnek :-), és Karcsi bácsi MEGLOCSOLT vízzel. Nem is egyszer! Hideg is volt, meg aludtam is volna inkább... Így aztán hangot adtam nemtetszésemnek. Szerencsére anyu ekkor visszavett magához, és pár perc múlva már nyugodtan alhattam tovább az ölében, egészen az istentisztelet végéig.

A nap további része a táplálkozás jegyében telt. Mármint nem nekem (én csak a szokásos adagomat kaptam), hanem a vendégeinknek. Én a babakocsimban ülve, meg néha egy-egy jószámdékú családtag ölében nézhettem végig a jobbnál-jobb falatok elfogyasztását a Tengerszem étteremben. A desszert pedig otthon várt ránk, a bánki nénik ugyanis rengeteg finom sütivel örvendeztettek meg minket. Igaz, én csak az anyatejen keresztül részesültem mindezekből a javakból, de így is megnyaltam mind a 10 ujjamat :-) ... sőt, az egész öklömet.

 

Eigene Slideshow erstellen   Alle Fotos ansehen

Első húsvétom

Ma ünnepeltem életem első húsvétját! Tudom, csak nyugtával dícsérjük a napot, de azt hiszem, így késő délután már elmondhatom: nem is telt olyan rosszul!
Délelőtt részt vettem életem első istentiszteletén. Jövő héten lesz ugyanis a keresztelőm, és anyukám szerette volna, ha egy kicsit már előtte is szokom a helyet, hogy ne érjen teljesen sokkélményként a dolog. Így - nagyon ravaszul - már az istentisztelet kezdete előtt fél órával kivitt engem a babakocsival, és nagy erőkkel tologatott, hátha elszenderülök. Mondanom se kell, hogy ennek a ringatózásnak nem bírtam ellenállni, és elnyomott az álom. Egészen addig, amíg a HARANG meg nem szólalt, az istentisztelet kezdetét jelezve. Mint tudjuk, az nem éppen a leghalkabb jószág... Rögtön kipattantak a szemeim! Lesz, ami lesz - anyukám mégis becsempészett a bébihordozóval a hátsó sorokba. És olyan andalítóan szólt az orgona, na meg olyan kellemesen ringatott anyu, hogy nem is tartott sokáig az éberségem, és még az isitiszi uncsi része - apa prédikációja :-) - előtt ismét álomra hajtottam a fejem. Csak akkor ébredtem fel, amikor már ismét kint voltunk, a templom falain kívül, és ezernyi szempár szegeződött rám, mosolyogva. Azt mondták, jó voltam... :-)
Délután a szokásos sétámon vettem részt a tó körül, a szép napsütésben. De a legjobb az volt, hogy ezúttal apa is velünk tartott! Nem is aludtam olyan sokat, inkább nézelődtem erre-arra.
Ja, és még valami érdekes történt velem ma. Eddig nem nagyon tudott meghatni, hogyha anya fölém tette azt a bébitornázónak nevezett játékot, ahol csörgők lógnak a fejem fölé. Ma viszont rájöttem: nem is olyan rossz dolog. Úgy csapkodtam két kézzel a csörgöket, csak úgy zengett a ház! Jó kis muri volt! Asszem anya csinált fotót is rólam e művelet végzése közben, hogy ti is meg tudjátok nézni!