Őszülök...

Na de ki mondta, hogy egyszerű lesz két gyerekkel? Sőt, már előre felkészítettek, hogy ki fog hullani a hajam mind egy szálig.

Nos, a hajhullás még várat magára, de előbb fogok őszülni, az biztos...

Van két imádnivaló kölyköm, akik egyenként tündérbogarak, ám ha mindketten egyszerre vannak ébren... Ami mostanában egyre többször fordul elő, Zorka a nappali szoptatások után ugyanis már általában ébren figyel egy-egy órácskát.

Szóval az egyik komolyabb megpróbáltatás a szoptatás. Kivételesen nem a babának, nem is a mamának, hanem Daninak.

Kb. 10 percig még csendben viseli, hogy Zorkát szoptatom, és elfoglalja magát valamilyen játékkal. Aztán megunja az önálló játékot, és elkezdi az ölembe hordani a duplódarabokat (jobb esetben), a félkilós kisautókat (rosszabb esetben), valamilyen jó vastag és éles szélű könyvet (legrosszabb esetben). Nekem ugye maximum az egyik kezem szabad ilyenkor, ezzel az eggyel kell elhárítanom, hogy az említett játékokat nagyobb lendülettel vágja hozzánk, csupa lelkesedésből.

Aztán elkezdi Zorkát finoman simogatni. Majd kicsit erőteljesebb simogatás következik, paskolgatással és lábhúzogatással kiegészítve - na itt kezdek besokallni, Zorkával együtt. És még csak ezután jön az a fejezet, hogy ő is szeretne feljönni az ölembe, ami sajnos a szopizó Zorkával nem igazán kivitelezhető, meg a fotel se elég nagy. De mindez nem zavarja fiatalurat, rendületlenül kepeszt fölfelé, árkon-bokron-Zorkán át, akkor én már erőszakhoz folyamodom és eltávolítom, aminek következtében ő sír (jobb esetben), ő és Zorka is sír (rosszabb esetben), mindhárman sírunk (legrosszabb esetben).

Kaptunk kölcsön egy szuper pihenőszéket, amit Daninál nagyon sokat használtunk, a nap nagy részét abban töltötte pici korában. Természetesnek vettük, hogy Zorkánál is nélkülözhetetlen lesz. Hát, kénytelenek vagyunk mégis nélkülözni, nem lehet ugyanis kisbébit a székben hagyni úgy, hogy Dani számára is elérhető legyen. Mert Dani azon nyomban, hogy Zorka elérhető közelségbe kerül, szeretetmegnyilvánul, ami nem veszélytelen Zorkára nézve, ezen kívül a pihenőszékben sajnos nincs eléggé védve az időnként nagyhirtelen felrepülő autókkal, motorokkal, dömperrel, és könyvekkel szemben. Ezeket mostanában Dani csak úgy hobbiból dobálja, amikor éppen eszébe jut.

Úgyhogy ma délután, amikor először voltunk itthon teljesen egyedül, kínomban előszedtem a hordozókendőt, amit még Daninak vettünk, de sose használtuk, mert Dani utálta a kendőbe való beszorítottságot. Zorka viszont úgy tűnik, szereti, egy idő után el is aludt benne. Nekem meg volt két szabad kezem a nagytesóra, ami nem mondom, hogy elég, de több, mint az egy.

Zorka amúgy továbbra is 'jókislány', ügyesen szopizik, nagyokat alszik, keveset sír, éjszaka is csak enni kér, aztán durmol tovább. A sok levegőnyeléssel kicsit meggyűlik a bajunk, de két napja elkezdtük használni az Infacol cseppet, ami már Daninál is nagyon bevált pocakfájásra, úgy néz ki, a szer hatására Zorkánál is javul a helyzet, kevesebbet szenved, nyög, nyom. És ha kézben van, meg a szülői ágyban piheghet, akkor végképp kerek számára a világ :-).

Vasutas

Zorka-arc

Egyhetes Zorkalány

Éjszakák és nappalok

Manapság nálunk ez a kettő meglehetősen összefolyik. Zorkabébi még nem egészen veszi a lapot, hogy a nappal az arra való, hogy minél többet nyitva tartsuk a szemünket, az éjszakával ellentétben, amikor a szem zárva tartása lenne a cél. Persze ez egy éppen egy hetes Csöpptől nem is várható el, úgyhogy türelmesek vagyunk.

Na, de a tegnap éjszaka azért egész tűrhető volt, csak enni kelt fel Zorka, aztán visszaaludt, bár ez az éjszakai visszaalvás általában a szülői ágyban történik, a kiságyát ilyenkor nem szereti, úgyhogy köztünk szunyókál reggelig. A nappali alvások erejéig a kiságy is megteszi, ezen nem problémázik.

Közben Dani a duplórajongásból ismét visszatért a kisvonatozás iránti szenvedélyéhez, Keresztanyu jóvoltából újabb elemekkel bővült a sínkészlet, újabb hidak és alagutak színesítik a játékot, és már szét se szedi a síneket, hanem az immár hat darabból álló szerelvénnyel vasutazik erdőn-mezőn keresztül. A vonatelemeket összetartó mágnes használatára is már rájött, nem is kellett elmagyaráznom.

Zorkát továbbra is lelkesen szeretgeti, majd' kibújik a bőréből, amikor meglátja. Fickó után ő az egyetlen élőlény, akit önszántából puszilgat. A délutáni alvása után is rögtön robog be a szobánkba szemügyre vételezni az alvó tesóbabát.

Kedvenc könyve pedig, amit Keresztanyu napi százszor elmesél neki, az Anna és Peti sorozatból a "Kistestvér érkezik" című.

Egyébként pedig rettentően élvezi, hogy egész napos játszópajtást kapott Keresztanyu személyében, és ha Keresztanyu néhány percig rajta kívül még valami mással is merészel foglalkozni, rögtön reklamál.

Fürdetés

A hazajövetel estéjén még elnapoltuk az itthoni fürdetést, mert a kórházban hajnalban már egyszer megfürdették a lányzót, de ma este már nem volt appelláta, a kiskádban végezte Zorka. És csupa meglepetés ez a gyerek: kifejezetten élvezte a fürdést, pedig már fel voltam készülve, hogy a bátyjához hasonlóan az első hetekben komoly küzdelmet folytatunk a vízben.

Zorka egy szót se szólt a fürdetés ellen, elégedett arckifejezéssel nyugtázta, hogy mindkét szülője vele foglalkozik. Az öltöztetésnél aztán persze eltört a mécses, de ennyi lazán belefér :-).

Új blog

A kistesó születésével Dani egykeblogja bezárja kapuit, és ezentúl a Zorkával közös babablogon követhető figyelemmel a két kis Poronty életének minden említésre méltó epizódja.

Szeretettel várunk Benneteket oda is!

Porontyok

Új blog

A kistesó születésével Dani egykeblogja bezárja kapuit, és ezentúl a Zorkával közös babablogon követhető figyelemmel a két kis Poronty életének minden említésre méltó epizódja.

Szeretettel várunk Benneteket oda is!

Porontyok

Dani puszit ad

Szundi

Zorka a kórházban

Dani ebben a pózban várt minket

Első nap itthon

Tegnap dél körül érkeztünk haza Zorkával a kórházból. Dani éppen a fotelben kidőlve aludt, úgyhogy nem volt aktív részese a megérkezési szertartásnak, de hát ez így alakult, és még csak azt se mondhatom, hogy majd legközelebb... :-).
Viszont amikor felébredt, nagy lelkesedéssel nyugtázta, hogy kisbaba van a háznál. Kicsit talán nagyobb lelkesedéssel is, mint kellett volna, de ezt a négy napos anyahiány számlájára írtuk. Zorkát simogatta - kizárólag a fejét, hiába mondtuk neki, hogy jobb lenne a lábsimizésre átállni -, aztán némi hajhúzogatás után konstatálta, hogy milyen rövid a haja, valamint nagyon tetszett neki, hogy Zorkának van füle, és eme testrészt határozottan meg is fogdosta. Aztán amikor kezdett elfajulni a nagy ismerkedés, akkor próbáltuk kicsit lecsillapítani a fiatalembert, aminek ő természetesen nem örült, és ennek a fura és teljesen új szituációnak - hogy jajdejó, anya mégse veszett el örökre, viszont itt szorongat a karjaiban valami kis ismeretlen lényt- hatalmas hiszti, meg visongás és sikítozás lett a vége, és csak egy kiadós délutáni alvás enyhített a traumán. Egyébként amikor a kórházban meglátogatott minket a Nagy és Okos Bátyus, akkor is nagyon lelkesedett Zorkáért, és már ott se szerette, hogy visszatartottuk a közelebbi testi kontaktustól kistesó épsége érdekében. Jelenleg még dolgozunk az ügyön, hogy úgy szeretgethesse meg a tesóját, hogy a bébi se lássa kárát, meg Dani is elégedett legyen - nem is olyan egyszerű feladat, főleg Zorka szopiztatása közben. Igyekszünk belerázódni a kétgyermekes életbe.
Amúgy Zorka egy kis tündérlány, az első pillanattól kezdve ügyesen szopizik, nagyon szeret enni, így alig veszített a születési - nem kis - súlyából. A kórházban egész nap együtt lehettünk, úgyhogy szorgosan gyakoroltuk a táplálás és táplálkozás ezen módját. Amikor éppen nem eszik, akkor nagyokat alszik, vagy okosan néz ki a fejéből. A nézelődés mondjuk főleg az éjszakai órákra van tartogatva, úgy tűnik, hogy éjjeli bagoly lesz, mert egytől négyig viszonylag éber, nem sír ugyan, de elvárja, hogy ezért cserébe vagy megszoptassák, vagy csak úgy egyszerűen kézben tartogassák. De egyelőre ennek is örülünk, végülis volt már egy éjszakánként ringatás ellenére is ordító gyerekünk, úgyhogy ha ringatás hatására csend van, vállalom. Az embernek a második gyereknél már ilyen kicsik az igényei :-).

NOB

Nem a Nemzetközi Olimpiai Bizottságról szeretnék írni, hanem arról, hogy Dani mától új státusszal rendelkezik a családban, ugyanis egy Nagy és Okos Bátyus lett. Kishuga a Hanna Zorka nevet kapta és 3900 grammal 54 centivel jött a világra. A kép őt ábrázolja. További beszámoló a kórházi napok után.

A laptopbirizgálási lehetőségnek örül ennyire...

Csak csendben...

Nagyon fifikásan rájött arra, hogy ha valami tiltott dologgal szeretne viszonylag hosszú időn keresztül foglalkozni, akkor azt a legnagyobb csendben kell, hogy megtegye, mindenféle nagyobb zajhatás nélkül.

A gáztűzhelyről pl. már olyan finoman tudja levadászni a lábast, amiben a déli maradék spagetti van, hogy meg se hallani, az embert egyszer csak az a látvány fogadja, hogy a Gyermek a konyhakövön falatozik a nagy lábasból főtt tésztát.

Ugyanilyen finoman emeli le pl. az elöl felejtett vasalót is a vasalóasztalról, nem lerántja, hogy azt mindenki meghallja, hanem hangtalanul veszi le, így van esélye, hogy akár percekig is babrálhasson vele, amíg szülei észre nem veszik.

Egyre inkább résen kell lenni, ez van.

Tesóváró

Alapesetben elég szűkmarkúan méri a puszikat, még a számára kedves személyek is csak kiemelt esetekben kaphatnak, de ha arról van szó, hogy adjon puszit Tesóbabának, akkor nem kell kétszer mondani, jön, és cuppant a pocakra, nem is egyet.

Aztán tegnap előásott a rengeteg Duplo-figura közül egy kisbabát. Hozta mutatni az új felfedezettet, majd mutogatott a hasamra, és puszikkal halmozta el a kis műanyag bábut.

Tesóbaba ágya is már készen van, Dani eddigi ágyát kapta meg. Dani naponta többször is bejön a szobánkba, felkapaszkodik az ágyra, majd lelkesen mutogat a hasamra.

Mi lehet ennek a Kisembernek a fejében, komolyan kíváncsi lennék.

Lehet, hogy többet megért, mint gondolnám.

20 hónapos

Vidám, kedves és egyre huncutabb. Főleg esténként tör rá a nagy huncutkodás, színészkedik is ha kellően lelkes közönséget talál hozzá - márpedig általában talál, ha másban nem, a szüleiben -nagyon sokat nevetünk rajta.

Utánzásban az új példakép Fickó. Vagyis Dani négykézlábra ereszkedve rója a köröket az udvaron, a falhoz dörgölőzve járkál, időnként liheg, és a kutyakajáról se sikerül lebeszélnünk, bár csak játszik vele, nem eszi (aztán lehet, hogy titokban kóstolgatja, találtam már néhány félig csócsált darabot az udvaron...).

Újdonság még, hogy mióta ránk szakadt kb. 1 köbméternyi Duplo, azóta egyre többet egyedül is elvan a szobájában. Nagyon leköti pillanatnyilag a sok érdekes forma, szín, traktor, autó és repülő, ezzel fekszik, ezzel kel. Nekem meg egy picivel több szabadidőm lett így, ami nem is árt, ha a közeljövőre gondolok.

A nagyfiúság jeleként értékelem, hogy képes végighallgatni egész Boribon-történeteket, a mimikámat utánozza is olvasás közben, és szívesen leül velem képeskönyvet nézegetni, már nem csukja be idő előtt, hanem élvezettel hallgatja és a maga módján kommentálja a történteket, képeket. Erre az időszakra már nagyon vártam, a mesélés az egyik erősségem :-).

Amúgy meg egyre fogy az esélyünk, hogy legyen neki egy éppen 20 hónappal fiatalabb kistesója, pedig milyen kényelmes lett volna ezt válaszolni a "mekkora a korkülönbség köztük?" kérdésekre.

Utánozó

Még jó, hogy Dani egyelőre nemzetközi nyelven kommunikál, így abszolút nem okoz problémát, hogy lazán eltársalogjon német vendégeinkkel. Ráadásul, amikor mégis rákérdeznek hogy mit mond, teljes természetességgel válaszolhatom, hogy mi se tudjuk :-).

A vendégcsaládból különösen is a 9 éves hercegkisasszony-típus Maximilianét zárta a szívébe, folyton körülötte sertepertél, és utánozni próbálja mindenben, különös tekintettel a művészi torna mozdulataira, amiket Maxi a kertben gyakorol. Elég szórakoztató látvány :-).

És ha már az utánzásnál tartunk... új szokása, hogy utánoz, főleg nála kicsit idősebb gyerekeket, ennek következtében időnként veszélyes helyzetekbe sodorja magát, mint pl. tegnap, amikor a nagyobb gyerekeknek kialakított falmászó részen próbálta megközelíteni a csúszdát. Ideje veszélytelenebb példaképek után néznem...

Banánhéj

Ma reggel kapott Évi nénitől néhány banánt. Aztán amíg én Évi nénit kikísértem, átváltott önkiszolgáló üzemmódba, és elkezdett falatozni a gyümölcsből. Nem egészen hagyományos módon, de hát ki kellett így is próbálni, lehet, hogy a felnőtt társadalom csak titkolja, hogy a banán legfinomabb része a héj...

Humoros

Fiatalembernek határozottan fejlődik a humorérzéke.

Frakkon pl. harsányan kacag, ráadásul pont ott, ahol valami vicces dolog történik. Mondjuk hogy kitörik az ablak focizás közben, vagy a macskák jól megjárják.

Ez utóbbi lehet, hogy a káröröm kategória, de hát ahhoz is érzék kell, nem?

Dani és Böbe

Böbét még nem ismeritek, és igazából idejekorán kell bemutatnom, mert Böbe születendő Kistesó felhúzós-zenélős babája, amit leendő keresztanyukájától kapott.

Daninak is van egy hasonló zenélő babája, a Sári, ami kezdetektől nagyon jó altatási segédeszköznek bizonyult, így reménykedünk benne, hogy Tesónál is be fog válni.

Szóval Böbe már múlt héten megérkezett hozzánk, és a Tesónak előkészített dolgok között pihent ma délelőttig, egy fiókban. Csakhogy reménybeli Bátyus ma kíváncsibb volt a kelleténél, és bekukkantott az említett fiókba. Persze azonnal lecsapott a babára, hiába próbáltam neki magyarázni, hogy az nem az övé. Böbe rövid úton megvált original csomagolásától, Dani meg ölelgette, fel is kellett húzni, és úgy táncolt vele, még puszit is adott neki.

Gondolom Tesóbaba nem fog megharagudni, hogy Dani tesztelte a játékot, csak az a baj, hogy Danibébi más területeken is értetlenül áll a tény előtt, hogy valami "gyerekdolog" nem az övé. Hogy a régi autósülése nem azért van előkészítve, mert abban akarjuk utaztatni, meg a méhecskés zenélő-forgó se kifejezetten neki lett előbányászva, sőt, egy másik kiságyra lesz majd erősítve - nehéz is lehet mindezt feldolgozni az embernek 20 hónappal a háta mögött.

Mert ugye az se egészen világos, hogy anya hasában van egy baba, aki egyben tesó is, ami viszonylag ismeretlen fogalom, és legtöbbször abban a kontextusban említtetik, hogy miatta nem szabad anya pocakján lovagolni, láthatatlan, de azért lehet neki puszit adni, mégpedig pont oda, ahol anya hasán az a hatalmas dudor éktelenkedik, meg ráadásul ez az elképzelhetetlen Valaki tulajdonviszonyban áll Böbe babával...

Titokzatos dolgok ezek...

Fűnyíró

Dani tegnap és ma nagy munkában volt: segített Apának füvet nyírni.

Ő is tolta rendesen a fűnyírót, úgyhogy nem lazsált, kivette részét a dologból.

Tegnap még elég előrelátó voltam ahhoz, hogy gumicsizmát adjak rá, ma már csak szandálban volt a melegre való tekintettel, úgyhogy a lábujjai olyan zöldek lettek a fűtől, mint egy kis marslakónak, és kétszeri fürdés ellenére is még makacsul tartják a színt, úgyhogy ma is tanultam valamit.

Árulnak valahol egyszer használatos zoknikat?

Látogat

Dani fiam élénk társadalmi életet él.

Azért ugyanis, hogy nekem legyen itthon egy kis nyugi - amiben kiélhetem a terhesség utolsó heteiből adódó takarítási kényszeremet - Apája elvitte magával ma délután is "látogatni". (Ez amolyan papszokás, nevezhető családlátogatásnak is.)

Fél 6 körül indultak a sétára, aztán úgy 9 óra tájékán már gondoltam, telefonálok egyet, hogy mégis hol járnak, mert ugye a vacsoraidő, meg a fürdés..., mire megtudtam, hogy Dani épp vacsorázik (körtét uborkával, kalácsot, meg parizeres sajtot), macskákat simogat és libákat néz, és a háttérben hallom, hogy komoly eszmecserét folytat, és be nem áll a szája - mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog este 9-kor.

(Persze csak a saját nyelvén mondja a magáét, a magyar nyelvtől egyelőre tartózkodik.)