Buliképek

A fantasztikusszuperszónikus szülinapi party képei a torta fotójára kattintva érhetők el :o).

Készülünk

Dani rettentően készül Zorka holnapi szülinapi partyjára.
Legalább annyira, mintha a saját szülinapjáról lenne szó.
Ma pl. tortát kellett rajzolnom, és tortát kellett gyurmázni, amin van egy gyertya, és amit ő segít majd elfújni a tesójának. Ezen kívül Zorka nagy örömére napjában többször is megrángatja a fülét "Bojdog szüjinapot!" felkiáltások közepette és legalább ennyiszer elmondja azt is, hogy "Nekem is jesz szüjinapom. Decembej tizenketten."
Még jó, hogy Zorka egyelőre nem fog megsértődni, ha tényleg Dani lesz a gyertyafújó, mint ahogy abból se csinált ügyet, hogy a múlt héten kapott, kifejezetten egyéves bébiknek való játékot egyelőre Dani bitorolja :o).

(És ha már a rajzoknál tartunk... Ma rajzolt két nagy kört, amik kicsit fedték egymást, közéjük meg egy vonalat. És elmesélte, hogy ez a medence, középen pedig a csúszda van, és holnap ott fognak Doresszel csúszdázni. Mellesleg a medencénk tényleg így néz ki, a rajzot meg csak azért nem tudom mellékelni, mert a rajzolás után a vagdosás volt a fő elfoglaltság.)

Kérsz?

(Fotó: Szabó András)

Szomorú, de az a helyzet, hogy meg kell tanítanom a fiamat bizalmatlannak lenni.
Kicsit ugyanis túlzásba viszi az utóbbi időben az idegenekkel való barátkozást. Ami persze természetes következménye annak, hogy falun élünk, viszonylag védett környezetben, ahol mindenki kedves vele, és mindenki szereti, és úgy gondolja, hogy az összes ember azért van, hogy őt szórakoztassa. (Pl. azt sem tudja elképzelni, hogy valaki más okból is jöhet hozzánk, mint vele játszani...)
És nem is az a baj, hogy nyitott, és barátkozó, és mindenkit leszólít az utcán, hanem az, hogy ez a barátkozósdi az utóbbi időben már félelmetes méreteket öltött, és néha már megijeszt vele...

Pl. szombaton, amikor a nagy sütős-főzős forgatagban egy teljesen idegen házaspárt elkísért egészen a tópartig, majd amikor a kedves házaspárnak feltűnt, hogy jön utánuk egy benemállaszája, felügyelet nélküli gyerekpalánta, visszakísérték az otthonához, még jó, hogy el tudta mondani, hogy a templom mellett lakik...
De ha kint vagyunk az udvaron, és valaki elmegy a kapu előtt, akkor is rögtön lelkesen kiabálja, hogy "Én is megyek veletek!" meg hogy "Várjatok!". És ha éppen nyitva lenne a kapu - amit mellesleg már ki tud nyitni - el is menne szó nélkül bárkivel...
Ma meg sétálni voltunk, és útközben egy bácsival találkoztunk, akit rögtön meginterjúvolt, hogy hova is megy, és amikor megtudta, hogy a buszhoz, szegény bácsi alig bírta magáról levakarni, amíg el nem tűnt a sarkon, kiabált utána, hogy várja meg, én meg húzhattam magam után, mint egy zsák krumplit...
Aztán egy sétáló kétgyermekes család után akart szegődni, mondván, hogy "Én is megyek veletek! Várjatok, felveszem a cipőmet! Addig itt maradjatok! Ne menjetek sehova! Mindjárt jövök!" Aztán amikor nem működtem együtt a cipőhúzásban, akkor egyszerűen mezítláb kezdett el utánuk rohanni, és a végén már nekem is szaladnom kellet, hogy valahogy megállítsam...

Csak valahogy rosszul esik kiábrándítanom, hogy nem minden ember kedves ezen a világon...

Papost játszik

Gyülekezetünk tagjai már elkönyvelték, hogy pap lesz ebből a gyerekből, amivel kapcsolatban nekem azért vannak kétségeim, de hát sose lehet tudni :o).
Szombaton, egy zenei fesztivál kapcsán nagy bográcsozás volt az udvarunkban, Dani persze minden (gulyás)lében két kanál volt, de nem is ez a mesélnivalóm, hanem az, hogy amikor Harangozóbácsi jött harangozni, bement vele a templomba, majd miután kiharangozták magukat, Andris bácsit letérdeltette az oltárhoz, ő bement a rácson belülre, majd kiosztotta az ostyát és a bort, és ezután megkérte Andris bácsit, hogy - helyi szokás szerint - az oltártól felállva a oltárt körbejárva távozzon.
Nem is hittem igazán el, hogy ennyire perfektül megy neki a szertartás, amíg be nem invitálta a templomba az összes főzős nénit - köztük engem is, úgyhogy szemtanú voltam - és ki nem osztotta nekünk is az úrvacsorát, majd a szokásos körbemenést is eljátszatta a lelkes statiszta gárdával :o).

Mondjuk a lelkészavatásomon már 15 hetes pocakbébi volt, úgyhogy lehet, hogy ez van a dolgok hátterében :o).

Ráró

Mivel a "ráró" szó még nem érthető Dani számára, ezért a versike a következőképpen alakul:

"Gyí, te paci,
gyí, te ló,
gyí te járóka,
hóhahó!"

:o)

13 kép

Az Egyéves a szülinapján...

... és hónapokra levetítve :o)...

Zorka 1 éves lett

S mivel a szülinapi party egy héttel későbbre tolódott, s csak jövő vasárnap tartjuk, így kirándulni voltunk, és Dobogókőn ünnepeltünk, meg egy délutáni séta erejéig Esztergomba zarándokoltunk el.
Dani egész úton kérdezgette, hogy hova megyünk, mi pedig türelmesen válaszolgattunk, hogy Dobogókőre.
Aztán amikor megérkeztünk, akkor is megkérdezte, hogy hol vagyunk, mi pedig még mindig türelmesen válaszoltuk, hogy Dobogókőn.
Aztán ahogy sétáltunk, felvett az útról egy követ, és kijelentette, hogy "Ez dobogókő" :o).

Hegedűs

Mostanában elég mozgalmas nálunk a zenei élet - néhány koncert meg egy CD-felvétel kapcsán - úgyhogy Dani kedvenc témájává is a muzsika lépett elő. Egyik nap trombitás bácsi akar lenni, másnap fuvolás, harmadnap hegedűs.
És akkor ezeket a zenészeket ugye utánozni se árt.
Trombita meg fuvola szerepére elég sok minden beválik a háztartásunkban, a fakanáltól kezdve a tölcséren át a távirányítóig (az anyja igazi fuvoláját még eddig sikerült eltitkolni :D), amikor azonban elővett két szál (nyers) spagettit, elkezdte őket egymáson húzogatni, és közölte, hogy akkor ő most "hegedűs bácsi", azt azért nem álltam meg nevetés nélkül :o).

Dani a konyhában

Az alvásról...

... annak apropóján, hogy ma először, igazi nagy ovisként, ott aludt Dani az óvodában.
És ügyes nagyfiúként viselkedett, szépen aludt, aztán szépen felkelt, amikor felébresztették, úgyhogy úgy látszik, csak itthon nyűgösködik, ha nem akkor ébredhet, amikor akar. Pedig eléggé stresszeltem emiatt az ottalvós buli miatt, ebéd után, egy óra körül még gyerekhangot is véltem hallani az udvarunkban, és kétségbeesetten rohantam az ablakhoz, hogy biztosan Danit hozzák haza óvónői kísérettel, mert nem hagyta aludni a csoportot... de erről szó sem volt, állítólag minden a legnagyobb rendben zajlott az első hosszúnapon.
Amúgy meg az egész nap a pelusmentesség jegyében telt, még a délutáni alváshoz sem kapott, úgyhogy én most egy rettentően büszke anyuka vagyok :o).

Különben meg hiányzik kicsit, sok nekem még ez a napi 8 óra, amit nélküle kell eltöltenem :o).

És ha már az alvásról esett szó, akkor meg kell említenem azt az örvendetes tényt is, hogy Zorka egyik napról a másikra úgy döntött, hogy már nem kel fel éjszaka. Keresem a hirtelen változás okát, de nem találom, úgyhogy valószínűleg benne történhetett valami csavar, hogy nagyhirtelen az egész éjszakás alvásra szavazott. Az első pár napban a megszokott időben nekem kipattant a szemem, és vártam-vártam a nyöszörgést, hogy mikor kell felugranom... hiába, azért ez alatt az egy év alatt hozzá lehetett szokni a rendszeres éjszakai kelésekhez. Talán a tegnapi volt az első éjjel, amit én is végigaludtam, de nagyon szeretném, ha erre most hosszútávon be lehetne rendezkedni.

És ha már az alvásról... akkor most én is megyek :o)

Tesóm eladó...

... az árban megegyezünk - jutott eszembe ez a felirat, amit az egyik gyerekboltban egy pólón láttam, és jól megmosolyogtam.
Dani ugyanis ma felajánlotta elvitelre egy szem húgát. Látogatók jöttek hozzánk, csak úgy néhány percre, és viccből megkérdezték Danit, hogy elvihetik-e Zorkát. Mire Daninak felcsillant a szeme "Igen, vigyétek el nyugodtan!" válaszolta, még feléjük is fordított a babakocsit, és megigazította Zorka frufruját, hogy kellemesebb benyomást keltsen a Lány...

Könyvmolyok

2007. szeptemberében...


... és 2009. augusztusában

Golyófej

A történet a ködbe vesző múltba nyúlik vissza, amikor apumeganyu, még nem apumeganyuként ösztöndíjas volt Neuendettelsauban, és kis ösztöndíját sajnálta fodrászra költeni, így anyu hajat növesztett, amúgy meg beszerzésre került egy kis hajnyíró gép, amivel apu haját lehetett fodrászolni.
Fodrász pályafutásom ekkor kezdődött, és egyúttal itt véget is ért, amikor a 17 mm-re beállított hajnyíró észrevétlenül 3 mm-re állítódott át, és sikerült tarkopaszra nyírnom Életem Párját. Hajnyíró dobozba került, és a kis ösztöndíjból mégiscsak el lett különítve egy kisebb összeg hajvágás céljára.
A minap a spájzot takarítottam, amikor a sok kacat közül előkerült a vadiúj hajnyíró. És mivel Dani már komolyan izzadt a göndör fürtök alatt, úgy gondoltam, az életben még egyszer megpróbálom a hajnyírást, végülis Daninál nem nagyon lehet elrontani (amúgy közben rájöttem, hogy de igen, mondjuk ha a felénél tovább nem hagyja nyírni magát...), ha kopasz lesz, az se nagy gáz.
Nem volt egy sima ügy, de az akció sikerrel zárult. Többszöri nekifutásra, különböző igéretekkel, zsarolásokkal, praktikákkal sikerült Danit a hajnyíró közelében tartani, amíg végeztem a frizurájával. A leginkább az hatott rá, hogy "Emlékszel, nemrég Fickót is így nyírta a kutyafodrász néni, és milyen csinos lett!" :D

Közben percenként nézegette magát a tükörben, és megállapította, hogy "Nagyon cinosz leszek!"

Hát, mit mondjak, nekem fürtökkel jobban tetszik, de legalább nincs melege :o).

(Amúgy meg erőteljesen barnul a haja, ez az én nagy szívfájdalmam, de hát mitől lenne szőke, amikor senki nem szőke a családban...)

Bugyika

Nálunk nem az a leggyakrabban elhangzó mondat, így a szobatisztaság küszöbén, hogy "Menj egyet pisilni!", hanem az, hogy "Vedd már fel a bugyikádat!" Én ugyanis minden reggel rendesen felöltöztetem fiúgyermekemet (is), aki fél órán belül anyaszült meztelen rohangál a lakásban (és az még a jobbik eset, ha csak a lakásban, ugyanis ma az istentiszteletre gyülekezők közé rontott be a templomba, na jó, végülis ez alkalommal bugyika azért volt rajta :D).
Ha mázlink van, legalább az étkezésekhez felveszi, ha nincs, akkor az asztalnál is bugyika nélkül üldögél, és így van még egy dolog, ami elvonja a figyelmét az étkezésről, és amit esetleg meg lehet próbálni felszúrni a villára.

Ja, és ha már a bugyikánál tartunk... A múltkor talán kedves keresztanyja utasította, hogy vegye fel a kisnadrágját, mire ő kikérte magának: "Nekem nem kisnadrágom van, hanem bugyikám."
Belátom már én is, hogy nem kéne mindent kicsinyítő képzővel ellátni... :D