Fehér húsvét

Egy éve, húsvétkor kezdtem el írogatni Dani napjóját, bár akkor húsvét kicsit későbbre esett, úgyhogy most még nem ünneplünk blogfennállási 1. évfordulót. Húsvétot viszont igen, úgyhogy boldog ünnepet mindenkinek :-). Fiatalúr éppen locsolókörúton van, és remélhetőleg sok piros tojással tér majd haza. Délután meg lehet, hogy elmegyünk szánkózni :-)

Távirányító

Tegnap este éppen a fürdéshez engedtem neki a vizet, amikor berontott a fürdőszobába, és egy laza mozdulattal elhelyezte a tv távirányítóját a kiskád alján. Mielőtt bárkinek kedve támadna elvégezni a kísérletet, hadd figyelmeztessek mindenkit, hogy a távirányítók nagytöbbsége nem vízálló. A miénk legalábbis nem az. Rögtön kikaptam a vízből, úgyhogy sokáig nem ázott, mindenesetre izgalmas volt utána használni, mert a gombok megnyomásával mindig egy másik csatorna jött be, mint aminek kellett volna. De ez a legkevesebb, a nagyobb gondot az okozta, hogy pl. nem lehetett lehalkítani a tv-t, mert a halkító és a hangosító gomb egyaránt hangosított. Még szerencse, hogy a készüléken is van halkításra szolgáló gomb, így azzal sikerült a bömbölő tv-ről kicsit levenni a hangerőt.

Azért dicséret illeti a gyártót, mivel ugyan nem vízálló a távirányító, de száradás után ismét tökéletesen működik.

Úgyhogy mégsem most fogunk beruházni új tv-re :-)

Kisóvodás

Már a harmadik nap, hogy délelőttönként az oviban kötünk ki. Amíg az anyja trécsel, addig ő felhőtlenül szórakozik. Imádja a helyet. Rám se néz, otthagy, megy a játékok után. És végre egy-egy olyan óra a napban, amikor nem kell tiltani és fegyelmezni, mert az oviban mint egy kis tündér aranyosan-ügyesen eljátszik, felfedez, jön-megy. Az oviban vannak pl. babák, amikből itthon igencsak hiány mutatkozik, fiúgyermeknek lévén, gondoltuk, nem szerzünk be babákat. De nagyon szereti őket. Az egyiknek még cumisüveget is dugott a szájába.

Élvezi a személyzet és néhány anyáskodóbb nagyóvodás kitüntetett figyelmét, és mindketten felüdülve megyünk haza, hogy ismét egy kellemes délelőttünk volt, ahelyett, hogy otthon egymás idegeit tettük volna próbára ezzel a kezdődő dackorszakos magatartással, amit a folytonos ellenkezés jellemez...

Énekelget

A "dalszöveg" meglehetősen monoton ugyan, mert általában abban merül ki, hogy "háá-hááááá-há", de egyértelműen dallama van. Főleg belefeledkezett pillanatokban dudorászik így hosszasan, meg ha énekelni kezdek neki, akkor néhány dúdoló hanggal válaszol.

Ja, és táncol is. A saját énekére még nem, de ha bármi más zenét meghall, rögtön ingatja magát jobbra-balra.

Baleset

Volt nagy sírás-rívás ma, és nem csak Dani sírt, hanem én is, mert én voltam a baleset okozója.

Sietősen közelítettem ugyanis a mellékhelyiség felé, és nem vettem észre, hogy ott lohol mögöttem, aztán amikor lendületből magamra akartam csapni az ajtót, akkor az ajtó széle pont fejbe találta, és repült is egy nagyot, majd a padlón landolt. Jó nagy sokk volt mindkettőnknek, meg azoknak is, akik végignézték. Azért nem repedt fel a homloka, csak csúnya véraláfutás keletkezett, meg egy irtózatos nagy púp. Ő előbb nyugodott meg, mint én, meg valószínűleg már nem fájlalja a dolgot, akármekkora nagy esésnek is tűnt, mert kb. 5 perc sírás után ugyanaz a vigyorgó Dani lett, mint előtte volt.

Nekem meg még mindig fáj ez az esés, mert azt könnyebb feldolgozni, ha saját maga üti meg magát, vagy saját rosszcsontkodása miatt esik le a kanapéról, de hogy én okoztam fájdalmat neki, ezt nehéz elviselni...

Március 15.

Közben...

... 15 hónapos lett, én meg el is felejtettem a hófordulót.

• Legszembetűnőbb változás pillanatnyilag, hogy rohamos gyorsasággal jönnek ki a fogai. Jelenleg 12 fog látható a szájában, de a 13. és 14. is már nagyon fehérlik, úgyhogy napokon belül számítunk rájuk.
• Egyre jobban megy a bilizés, persze még nem jelzi a pisikakit, de ha ráültetjük a bilire, rögtön tudja, mi a dolga. A fürdés előtt már rutinszerűen pisil, most a reggeli bilizésre próbálunk ráállni, már egyszer nagydolog is sikerült bele, de sajnos az eseménynél csak a Nagyi lehetett jelen, viszont az eredményt eltették nekünk is, hogy megnézhessük. Fényképet most nem mellékelek :-)
• A "mammmm" szóval fejezi ki, ha kér valamit. Ez mindenre vonatkozik, ételre, játékra, vagy hogy hadd kevergethesse meg a kávémat. Szóval általában a "kérem" ill. "kérek" jelentéssel bír. Persze ha vadul mutogat a konyhapultra, ami zsúfolásig van rakodva mindenfélével, és türelmetlenül hajtogatja, hogy "mammmm", akkor elég nehéz helyzetben vagyok. Ilyenkor mindig bíztatom, hogy tanuljon már meg rendesen beszélni, és mondja el szépen, érthetően, hogy mit akar.
• Szókincsünk még viszonylag fejletlen egyébként, a "nem" az egész érthetően megy, főleg hogy közben rázza a fejét, és vannak a nemes időszakok, amikor mindenre nemet mond. Ezen kívül a "kutttya" a kedvenc szava (valami iszonyú magas hangon mondva), imádja a kutyusokat, főleg Fickót, de egyelőre még a cica is azt mondja, hogy vu-vu, sőt, a pipi is "kutttya", a kacsáról nem is beszélve. Ja, akkor az lehet, hogy a "kutttya" az általában az "állat" jelentéssel bír a szótárában, erre most jövök rá :-)
• Magasságát nem tudom, mert régen mértük, de 10,6 kg, ezt a múlt héten tudtuk meg, amikor a 15 hónapos oltásnál súlymérés is volt. Az oltást egyébként abszolút hősiesen viselte, csak a szúrás végén kesergett kicsit, de hamar megnyugodott.
• Kedvenc játéka most az alagutas sátor, ami kiválóan alkalmas bújócskázásra, meg kukucsolásra, feltéve, ha valaki bírja szusszal a vele való bújkálást.
• Kedvenc könyve a "Két bors ökröcske". Ez egy olyan fajta könyv, amit én csak később akartam a kezébe adni, mert szerintem már nagyobb gyerekeknek való ábrázolások vannak benne, szóval nem olyan vidám, színes, babás képekkel van tele. Aztán valahogy hozzá került mégis, és azóta nem lehet elvenni tőle, pl. etetni csak úgy tudom, hogy előttünk van a könyv, és közben nézegeti. (Ugye-ugye, kiből lesz az étkezések alatt újságot olvasó férfi... Előre is elnézést a jövendő feleségétől...) Szóval a rajzok már olyan nagy-gyerekesek, viszont van benne bácsi és néni, akik integetnek egymásnak (pápá-tátá), van kanál az asztalon, van cica (kutttya) a kerítésen, aki azt mondja hogy miaú (vu-vu), meg van benne két bors ökröcske is (szintén vu-vu). Szóval tetszik neki, ez van. A többi édes, színes, aranyos gyerekrajzos könyv meg el van felejtve.

Szekrény

Ruhásszekrénnyel bővült a gyerekszoba. Persze rögtön ki kellett próbálni :-) Rendkívül élvezte a szekrény összeszerelését is, bár csak az utolsó simításoknál vehetett részt személyesen, a munka oroszlánrésze álmában történt.

(Szponzorainknak köszönet :D)

Felmászó

Annyival nehezebb az életünk, hogy egyre több mindent elér. Vagy ha valamit nem ér el, akkor feláll valamire, amiről eléri. A székekre való felmászás mostanában a sláger, ami lehetőségek sokaságát nyitotta meg előtte, nekünk meg egyre szűkülnek a lehetőségeink, hogy mit hova tehetünk, hogy ne kaparintsa meg.

Már a bejárati ajtóhoz szerelt biztonsági rácson is biztonsági gyermekzár van, mert a hagyományos zárat kinyitja - na nem a hagyományos módon, mert úgy még nekünk, felnőtteknek se egyszerű - hanem nagyon kreatívan a kiskapu alsó kitámasztását húzza ki, és így löki ki az egész szerkezetet.

Gondolom, ez a székre-asztalra mászás mánia is elmúlik egyszer, addig meg mit tehetnénk: a veszélyes helyeken zárjuk az ajtókat.

Túrás

Annyival könnyebb az életünk, hogy már nem vesz be mindent a szájába. Már csak a nagyon egzotikus dolgokat vizsgálja be az ízlelőbimbóival. Ilyen pl. a vakondtúrás. A képen még csak készül az akcióra, a pillanatot pedig azért nem örökítettem meg, mert éppen fejvesztve rohantam hogy megakadályozzam a földdarab lenyelését. Mondjuk nem sikerült. De tutira ízlett neki, mert miután az első falattal végzett, úgy gondolta, jöhet a következő.

Nem a reklám helye

Még egészen kicsibébi korában használtunk néhány napig hasfájást enyhítendő egy bizonyos cseppet, amit előszeretettel ajánlanak babáknak és felnőtteknek egyaránt pocakproblémákra. Nem volt túl sikeres a kezelés annak idején, a hasfájás ugyanúgy kínozta tovább szegény Danit, csepp ide vagy oda. Valószínűleg ezért gondolhatta, hogy ez a gyógyszer nem ér semmit, ne tévesszük meg a még mit sem sejtő kismamákat, és ezért szakította le olyan nagy hévvel a reklámplakátját a védőnői rendelő ajtajáról. De pszt, ez titok, hogy mi voltunk a tettes :-).

Az elmúlt hét kalandjai közül csak egy apróság a fenti. Egyik délelőtt ugyanis Dani olyan nyűgös volt, hogy nem lehetett semmi értelmes elfoglaltsággal lekötni, így végső elkeseredésemben gondoltam, elmegyünk sétálni, és meglátogatjuk mamát a munkahelyén, mert már úgyis hazajövőben van. Ez a munkahely a fogorvosi rendelőt jelenti, ami szülőfalumban egy folyosón van a védőnői szobával. Dani nyűgössége persze a fogorvosi rendelőt látva sem enyhült, s miután nem kaparinthatta meg az izgalmasabbnál izgalmasabb műszereket, sőt, még a telefont se rángathatta le, őrjöngve kiviharzott, és a már említett kárt okozta a gyógyszergyártó cégnek. Persze előtte még feltörölte a rendelő padlóját is a földre vetem magam és úgy tombolok című mutatvánnyal, ami mostanában egyre gyakoribb viselkedési forma abban az esetben, ha valami nem az elképzelése szerint alakul.

(Eközben pedig anyukája békésen társalgott a régi szép időkről egy volt osztály-, és padtárssal, a Robival, aki néhány olyan kedves dícsérő szóval illette ezt a blogot, hogy most jutalmul szerepelhet benne :D)

Háp

Nem a jelmezbálban készült a kép, ez kérem az általános esti viselet néhány napja.

És ezzel a Dani-kacsa képpel búcsúzunk is pár napra.

Nagyilátogatóba megyünk ugyanis.