Szomorú, de az a helyzet, hogy meg kell tanítanom a fiamat bizalmatlannak lenni.
Kicsit ugyanis túlzásba viszi az utóbbi időben az idegenekkel való barátkozást. Ami persze természetes következménye annak, hogy falun élünk, viszonylag védett környezetben, ahol mindenki kedves vele, és mindenki szereti, és úgy gondolja, hogy az összes ember azért van, hogy őt szórakoztassa. (Pl. azt sem tudja elképzelni, hogy valaki más okból is jöhet hozzánk, mint vele játszani...)
És nem is az a baj, hogy nyitott, és barátkozó, és mindenkit leszólít az utcán, hanem az, hogy ez a barátkozósdi az utóbbi időben már félelmetes méreteket öltött, és néha már megijeszt vele...
Pl. szombaton, amikor a nagy sütős-főzős forgatagban egy teljesen idegen házaspárt elkísért egészen a tópartig, majd amikor a kedves házaspárnak feltűnt, hogy jön utánuk egy benemállaszája, felügyelet nélküli gyerekpalánta, visszakísérték az otthonához, még jó, hogy el tudta mondani, hogy a templom mellett lakik...
De ha kint vagyunk az udvaron, és valaki elmegy a kapu előtt, akkor is rögtön lelkesen kiabálja, hogy "Én is megyek veletek!" meg hogy "Várjatok!". És ha éppen nyitva lenne a kapu - amit mellesleg már ki tud nyitni - el is menne szó nélkül bárkivel...
Ma meg sétálni voltunk, és útközben egy bácsival találkoztunk, akit rögtön meginterjúvolt, hogy hova is megy, és amikor megtudta, hogy a buszhoz, szegény bácsi alig bírta magáról levakarni, amíg el nem tűnt a sarkon, kiabált utána, hogy várja meg, én meg húzhattam magam után, mint egy zsák krumplit...
Aztán egy sétáló kétgyermekes család után akart szegődni, mondván, hogy "Én is megyek veletek! Várjatok, felveszem a cipőmet! Addig itt maradjatok! Ne menjetek sehova! Mindjárt jövök!" Aztán amikor nem működtem együtt a cipőhúzásban, akkor egyszerűen mezítláb kezdett el utánuk rohanni, és a végén már nekem is szaladnom kellet, hogy valahogy megállítsam...
Csak valahogy rosszul esik kiábrándítanom, hogy nem minden ember kedves ezen a világon...
Kicsit ugyanis túlzásba viszi az utóbbi időben az idegenekkel való barátkozást. Ami persze természetes következménye annak, hogy falun élünk, viszonylag védett környezetben, ahol mindenki kedves vele, és mindenki szereti, és úgy gondolja, hogy az összes ember azért van, hogy őt szórakoztassa. (Pl. azt sem tudja elképzelni, hogy valaki más okból is jöhet hozzánk, mint vele játszani...)
És nem is az a baj, hogy nyitott, és barátkozó, és mindenkit leszólít az utcán, hanem az, hogy ez a barátkozósdi az utóbbi időben már félelmetes méreteket öltött, és néha már megijeszt vele...
Pl. szombaton, amikor a nagy sütős-főzős forgatagban egy teljesen idegen házaspárt elkísért egészen a tópartig, majd amikor a kedves házaspárnak feltűnt, hogy jön utánuk egy benemállaszája, felügyelet nélküli gyerekpalánta, visszakísérték az otthonához, még jó, hogy el tudta mondani, hogy a templom mellett lakik...
De ha kint vagyunk az udvaron, és valaki elmegy a kapu előtt, akkor is rögtön lelkesen kiabálja, hogy "Én is megyek veletek!" meg hogy "Várjatok!". És ha éppen nyitva lenne a kapu - amit mellesleg már ki tud nyitni - el is menne szó nélkül bárkivel...
Ma meg sétálni voltunk, és útközben egy bácsival találkoztunk, akit rögtön meginterjúvolt, hogy hova is megy, és amikor megtudta, hogy a buszhoz, szegény bácsi alig bírta magáról levakarni, amíg el nem tűnt a sarkon, kiabált utána, hogy várja meg, én meg húzhattam magam után, mint egy zsák krumplit...
Aztán egy sétáló kétgyermekes család után akart szegődni, mondván, hogy "Én is megyek veletek! Várjatok, felveszem a cipőmet! Addig itt maradjatok! Ne menjetek sehova! Mindjárt jövök!" Aztán amikor nem működtem együtt a cipőhúzásban, akkor egyszerűen mezítláb kezdett el utánuk rohanni, és a végén már nekem is szaladnom kellet, hogy valahogy megállítsam...
Csak valahogy rosszul esik kiábrándítanom, hogy nem minden ember kedves ezen a világon...
1 Comment:
Szerintem ne aggódj (bár én is ezt tenném), remélhetőleg átmeneti állapotról van szó. Ilyen helyzetben (még) nem voltam, Ricsinek csak akkor nagy a szája, amikor én is vele vagyok, amúgy ő pont a másik véglet, túlzottan is tart az idegenektől.
Post a Comment