Kutyaharapás

Hihi... Most biztos jól megijedtetek! Pláne a Nagyi! Pedig csak vicceltem :-)
Szóval tegnap voltak nálunk vendégek, az Aba meg a Zsuzsi. Tök jó fejek, hoztak nekem egy játékkutyust. Rögtön a szívem csücskévé vált. Szerencsére nem harap, én ellenben már több helyen is rendesen megharapdáltam. A kedvencem rajta mégis a címke, ami a popsiján lóg. Hosszú perceket töltök el azzal, hogy ezt a szép, kék címkét a mutató- és a hüvelykujjam közé vegyem. Néha sikerül is. Amikor meg nem, akkor egyszerűen megmarkolom, az mindig bejön.
Tegnap még Vácon is voltunk, sétáltunk a Duna-parton. Apa kezéből nagyon jó kilátást nyílt a vízre. (Apa ebben nem fürdött meg, szerencsére, mert amúgy minden vízbe belemászik...) Lassan már nem is kell nekem babakocsi, nem mintha tudnék már járni, csak apa kezéből mégis mindent jobban látok...
Mellékelem a fotót az új kedvencemről, neve még nincs, javaslatokat elfogadok, mert már a Szüleim lassan kifogynak a névötletekből. Szóval a vendégkönyvbe csak bátran írjátok a névjavaslatokat, aztán majd választok!