Ovishittan

Engem a szüleim állandóan sokkolnak. A mai nap traumatikus élmánye például az volt, hogy anya magával vitt az oviba, a hittanórára. Az első pár percben még csak-csak türtőztettem magam, meg Zsuzsa óvónéni ölében, duruzsoló hangját hallgatva azért csak elvoltam, de amikor meguntam, akkor meglehetősen hangosan adtam ezt mindenki tudtára. És ettől a perctől kezdve hiába volt minden ringatás, babusgatás, gügyörészés, nem tudtak levenni a lábamról. Na, a Gitár hangjára azért kicsit elcsendesedtem, végül is nem zavarok bele, amikor szegény Gitár a legjobbat akarja kihozni magából. De ez már a hittanóra záró éneke volt :-). Szóval nem nagyon szeretek hittanórára járni. Ez vajon normális egy papgyereknél?