2007. augusztus 21., kedd

Tüzijáték

Tegnap meglátogattuk a miskolci nagyszüleimet Budapesten (tudom, kicsit bonyolult ez így, de nálunk márcsak ilyen a család), hogy megnézzük a tüzijátékot, ugyanis az erkélyükről nagyszerű kilátás nyílik erre a látványosságra. Sajnos mire elkezdődött, pont elaludtam, úgyhogy a tüzijátékot inkább majd jövőre nézem meg, de azért ettől függetlenül is élménydús volt az este. Csomó új felfedeznivaló várt a pesti lakásban. Pl egy régi TV-készülék, ami még az a kicsi fajta, és nekem kb. derékig ér. Annyi érdekes herkentyű volt rajta, győztem mind megtapizni/bevenni a számba/lenyalni, mikor mit.
Beosontam a konyhába is egy óvatlan pillanatban, és a földön heverő, visszaváltásra váró üvegek közül kiválasztottam egy söröst; mire odaértek, már a számba is dugtam; majd tudományos kísérletet végeztem azzal kapcsolatban, hogy mi történik, ha földhöz vágom. Jelentem, arra az eredményre jutottam, hogy a sörösüvegek nem bírják az effajta megpróbáltatásokat, és apró darabokra esnek szét hatalmas csörömpölés közben. Legalább ezt se kell Márton bácsinak visszaváltani :-)
Egyébként pedig annyira inspiráló volt a környezet, hogy elkezdtem a bútorokba kapaszkodva lépegetni. Eddig ezt még csak a járókában gyakoroltam, ott már egy ideje körbe tudok menni, de a bútorokba kapaszkodva közlekedést csak most kezdtem el.
Amúgy gyanússá kezd válni nekem ez a Nagypapa, mert mindig az ő jelenlétében történik velem valami komolyabb fejlődési ugrás. Amikor először ültem fel egyedül, az is akkor volt, amikor meglátogatott bennünket...

2 Comments:

Névtelen said...

Kedves Dani!

Ahogy azt a mondás is tartja;kés, villa, olló - és sör - nem gyerek kezébe való. Ez a népi bölcsesség is utal arra, hogy az alkohol öl, butít és savakkal együtt aldehideket képez ;) A drága, és általam is igen nagyra becsült szüleid biztosan elmondták, hogy ellenjavalt dolog, maláta termékeket kóstolgatni ily' fiatalon. Gondold csak végig, most is csak egy kicsit ittál és rögtönt összetörsz mindent... Szóval, ha mindenÁron sörözni szeretnél akkor legalább alkoholmenteset igyál - mint jó apád, akit már egykori szobatársa nem csábít sörözésekre, és tisztes családapaként éli boldog életét. - Ugye Kata, most jó irányba nevelem a keresztfiamat :) - csak az a bökkenő mit fog ezekután mondni Danika, amikor egy verőfényes napon beállítok 120 üveg sörrel... Keresztapai és komai üdvözlettel: Don Áron, der Pate aus Pilis

Névtelen said...

Szia Keresztapu!

Apukám üzeni, hogy már várja a 120 üveg sört, és lehetőleg NE alkoholmenteset :-)(Vagy max. néhány üveg Schlossgoldot, hogy én is megkóstolhassam, nem akarok ugyanis a későbbiekben szégyent hozni családunk sörivó tradíciójára :-). Mert tudom, hogy nálunk még sört nem kellett kiönteni... Tej savanyodott már meg a hűtőben, 100 %-os narancslé is ment már tönkre...
Egyébként az összetört üveg történetesen éppen egy alkoholmenes sör egykori lakóhelye volt...Úgyhogy azért még nem merültem el teljesen az alkoholizmus sötét bugyraiban.
Puszil : Danikeresztfiad