Épp itt van nálunk Kriszti és Martin, úgyhogy rövid leszek, végülis illik törődnöm az éppen aktuális látogatóimmal.
Bár most nem értem pontosan, hogy úgy kb. 3 hete mi ez a nagy nyüzsi nálunk, és hogy ez most már így lesz-e mindig, hogy állandóan új arcokat kell bevizsgálnom, és kézről kézre járok... De azért cseppet sem bánom a dolgot, nehogy azt higgyétek :-)
Hogy ki is fordult meg nálunk ebben a röpke három hétben? Hát, kezdődött azzal, hogy amikor apa hazajött a szegedi gyerektáborból, már itthon fogadta őt Mamin és rajtam kívül Julcsi, Imi és Balázs is. Ők voltak az első látogatóink azután, hogy Gabi néni és Manfréd bácsi elmentek. (Egyébként velük, mármint Gabi nénivel és Manfréd bácsival igazi kalandokat éltünk át a gyadai tanösvényen, babakocsival felfelé menet a rögös erdei utakon, 40 fok árnyékban, és egyszer el is tévedtünk :-)...hogy csak címszavakban számoljak be a nálunk töltött napjaikról... :-))
Na szóval, Julcsiék után egy hosszabb látogatást lett nálunk Katinagyi, a berényi Nagymamám. Itt volt nálunk egy egész hétig, volt kényeztetés rendesen. Közben a miskolci nagyszüleimmel eljött hozzánk a Dédpapám is, aki még nem járt nálunk, mióta itt, Bánkon lakunk, és ez az állapot már-már tarthatatlan volt.
Katinagyi után Anya unokatesója, a Rena töltött nálunk pár napot. Anyával egész nap kreatívkodtak, aminek eredményeképpen egy hatalmas kép került a szobám falára, Frakkot, a Macskák Rémét ábrázolva, természetesen Lukrécia, Szerénke, Irma néni és Károly bácsi társaságában. Majd rakok is fel egy képet a képről, nagyon muris. Csütörtökön, vagyis tegnapelőtt ismét a miskolci nagyszüleim társaságát élvezhettem, akik ezúttal Zsuzsa nénit, Apa Keresztanyukáját hozták magukkal. Szuper, hogy végre őt is megismerhettem!
És aztán így jutunk el a mai napig, Kriszti és Martin ugyanis tegnap érkezett meg hozzánk, és ez a látogatás még pillanatnyilag is folyamatban van.
Szóval zajlik az élet körülöttem.
Közben kúszóról mászó üzemmódra váltottam, profin mászok, és minden bútordarab és egyéb tárgy segítségével képes vagyok felállni. Sajnos még nem tudom megállapítani, hogy mely tárgyak nem alkalmasak erre a célra, pl. a pelenkatartó vödör nem bírta a terhelést, amikor abba kapaszkodva kezdtem lóbálni magam. A szüleim a szobámban található bútordarabokat már sikeresen a falhoz erősíttették, ám ne gondolják azt, hogy ezzel kiiktattak minden veszélyforrást körülem :-) Tegnap pl. beszereztem egy nagy dudort a homlokomra, maikor a kiságyban kívülről megkapaszkodva felálltam... de sajnos a gravitáció...
Szóval azt mondják, nem olyan egyszerű velem az élet mostanában... hát nem tudom... én azért élvezem :-)
Na, de még ezen kívül is rengeteg új dolgot tanultam az elmúlt hetekben, csak most tényleg sietek, úgyhogy amikor majd megint a normál hétköznapjainkat éljük, akkor szépen lassan mindenről beszámolok nektek.
(Persze a normál hétköznapok még odébb vannak, jövő héten ugyanis ismét vendégeink lesznek, mégpedig az a család Németországból, ahol anyukám még kisebb korában, amikor én még nem is voltam, bébiszitter volt. Jaj, de izgi!)
Bár most nem értem pontosan, hogy úgy kb. 3 hete mi ez a nagy nyüzsi nálunk, és hogy ez most már így lesz-e mindig, hogy állandóan új arcokat kell bevizsgálnom, és kézről kézre járok... De azért cseppet sem bánom a dolgot, nehogy azt higgyétek :-)
Hogy ki is fordult meg nálunk ebben a röpke három hétben? Hát, kezdődött azzal, hogy amikor apa hazajött a szegedi gyerektáborból, már itthon fogadta őt Mamin és rajtam kívül Julcsi, Imi és Balázs is. Ők voltak az első látogatóink azután, hogy Gabi néni és Manfréd bácsi elmentek. (Egyébként velük, mármint Gabi nénivel és Manfréd bácsival igazi kalandokat éltünk át a gyadai tanösvényen, babakocsival felfelé menet a rögös erdei utakon, 40 fok árnyékban, és egyszer el is tévedtünk :-)...hogy csak címszavakban számoljak be a nálunk töltött napjaikról... :-))
Na szóval, Julcsiék után egy hosszabb látogatást lett nálunk Katinagyi, a berényi Nagymamám. Itt volt nálunk egy egész hétig, volt kényeztetés rendesen. Közben a miskolci nagyszüleimmel eljött hozzánk a Dédpapám is, aki még nem járt nálunk, mióta itt, Bánkon lakunk, és ez az állapot már-már tarthatatlan volt.
Katinagyi után Anya unokatesója, a Rena töltött nálunk pár napot. Anyával egész nap kreatívkodtak, aminek eredményeképpen egy hatalmas kép került a szobám falára, Frakkot, a Macskák Rémét ábrázolva, természetesen Lukrécia, Szerénke, Irma néni és Károly bácsi társaságában. Majd rakok is fel egy képet a képről, nagyon muris. Csütörtökön, vagyis tegnapelőtt ismét a miskolci nagyszüleim társaságát élvezhettem, akik ezúttal Zsuzsa nénit, Apa Keresztanyukáját hozták magukkal. Szuper, hogy végre őt is megismerhettem!
És aztán így jutunk el a mai napig, Kriszti és Martin ugyanis tegnap érkezett meg hozzánk, és ez a látogatás még pillanatnyilag is folyamatban van.
Szóval zajlik az élet körülöttem.
Közben kúszóról mászó üzemmódra váltottam, profin mászok, és minden bútordarab és egyéb tárgy segítségével képes vagyok felállni. Sajnos még nem tudom megállapítani, hogy mely tárgyak nem alkalmasak erre a célra, pl. a pelenkatartó vödör nem bírta a terhelést, amikor abba kapaszkodva kezdtem lóbálni magam. A szüleim a szobámban található bútordarabokat már sikeresen a falhoz erősíttették, ám ne gondolják azt, hogy ezzel kiiktattak minden veszélyforrást körülem :-) Tegnap pl. beszereztem egy nagy dudort a homlokomra, maikor a kiságyban kívülről megkapaszkodva felálltam... de sajnos a gravitáció...
Szóval azt mondják, nem olyan egyszerű velem az élet mostanában... hát nem tudom... én azért élvezem :-)
Na, de még ezen kívül is rengeteg új dolgot tanultam az elmúlt hetekben, csak most tényleg sietek, úgyhogy amikor majd megint a normál hétköznapjainkat éljük, akkor szépen lassan mindenről beszámolok nektek.
(Persze a normál hétköznapok még odébb vannak, jövő héten ugyanis ismét vendégeink lesznek, mégpedig az a család Németországból, ahol anyukám még kisebb korában, amikor én még nem is voltam, bébiszitter volt. Jaj, de izgi!)
A Frakkos képet mellékelem:
0 Comments:
Post a Comment