Ovishittan

Anya ma újabb próbát tett velem ovishittan-tűrőképesség szempontjából. Legutóbb még elég rosszul viseltem, hogy anya magával vitt erre az alkalomra. Mondjuk, akkor még pici voltam. De most, hogy már nagy 9 hónapos vagyok, teljesen máshogy álltam a dolgokhoz. Mondhatjuk úgy is, hogy rettentően élveztem az ovit :-). A sok új játékot, építőkockákat, és a nagy babákat! amikkel állítólag csak a lányok játszanak, de nekem ennek ellenére nagyon tetszettek. Anióvónéni is segítségemre volt a sokféle játék felfedezésében, miközben anya az ovis gyerekekkel beszélgetett. A gitározásra aztán én is odamásztam a körbe, ez a programpont engem is érdekelt. Igaz, hogy akkor anya nem nagyon tudott játszani, amikor én kezdtem el a gitárt pengetni...

Az oviban van még egy giganagy tükör is, sokkal nagyobb mint itthon nálunk. Hát abban őrült jól meg lehet nézni magunkat, meg nyalogatni is lehet a tükörképünket, ha már a szánkba nem lehet bekapni valami miatt... Próbáljátok ki, milyen muris, amikor a másik baba a tükörben visszanyal :-)