2007. október 16., kedd

Mikor nem fáj...

...pl. az elesés, beütés, ujjbecsípés? Mert alapesetben ezek mind-mind krokodilkönnyeket csalnak Danibébi szemébe.
Kivéve, ha előre figyelmeztetem, hogy most éppen rosszaságot követ el, és ennek valami fájdalmas következménye lesz.
Hétfőn kipróbálta Kinga kis tologatós babakocsiját, de úgy tolta, hogy lehetett látni, ebből baj lesz. Szóltam is, hogy ne csinálja, mert elesik. Úgy lett. Dani azonban egy hang nélkül felállt, és mintha mi sem történt volna, játszott tovább.
Ma az egyik fiókot húzta ki úgy, hogy láttam, mindjárt becsípi az ujjait. És lőn. Persze előtte figyelmeztettem, hogy "nem-nem". Vártam, hogy mi lesz a reakció. Nem kért segítséget. Pedig nagyon be volt csípődve. Pár másodpercig dolgozott az ügyön, majd hang nélkül kiszedte a lapított ujjacskákat, kicsit legyezgette a kezét, de esze ágában nem volt sírni. Azért ennek ellenére puszikkal lett elhalmozva a kis kéz, ha már olyan gonosz anyuka voltam, hogy nem siettem rögtön a segítségére, szenvedését látva.
Úgy látszik, ha tudja, hogy tilosban jár, akkor valahogy kevésbé fáj...

0 Comments: