Két fekete krampuszának kíséretében. Még műsort is adtunk nekik. Dani kb. 10 mp-es szemmeresztés után olyan hisztérikus üvöltésbe kezdett, hogy ilyet rég nem hallottunk tőle. (Bocsánat, Mikulásbácsi, reméljük, hogy nem riasztottunk el örökre, és jövőre ismét meglátogatsz minket! :D) Szóval az sem vígasztalta a Kislegényt, hogy az Anyja tartotta a kezében, meg hogy az Apja is jelen volt, ráadásul éppen nálunk volt Sebestyén, a kis barát is, aki szintén az ijedelem jeleit mutatta, bár sokkal mérsékeltebben, mint Fiúnk. Nem lehetett levenni a lábáról sem Mikulás-csokival, sem a Mikulás-szakállhúzogatás lehetőségével. Csak akkor nyugodott meg kb. 10 perccel az események után, amikor megígértem neki, hogy most egy évig nem fog hozzánk jönni a Mikulás.
Persze azt nem ígértem meg, hogy mi nem megyünk Mikulás-nézőbe, mert hogy ma délelőtt hivatalosak vagyunk az ovis mikulásrendezvényre.
De azt hiszem, jobb lesz, ha valahol közel a kijárathoz foglalunk helyet...
0 Comments:
Post a Comment