Karácsonyfa

Azt hittem nagyobb katarzis lesz a Gyermeknek a karácsonyfa, de viszonylag hűvösen fogadta, amikor 24-én megérkeztek Nagypapával a sétából, és már feldíszítve állt a nappaliban. Biztos izgalmasabb lenne neki, ha a földön állna, és nem az étkezőasztal tetején, viszont úgy számunkra is olyannyira izgalmas lenne ez az egész karácsonyfázás, hogy ettől szerettük volna megkímélni magunkat. Majd talán jövőre már lehet rendes, nagykönyvi, földön álló és plafonig érő fa, de ebben az évben ez még kizárt. Szóval gyanítom, hogy ezért nem érdekli őt túlságosan mind a mai napig. Pedig nagyon készültem, hogy majd mit fog hozzá szólni, és hogy biztosan rettentően fog majd örülni a csillogó díszeknek, de csalódnom kellett.
Annál inkább érdekli őt a Főajándék, egy asztalka, mindenféle csörgő-zenélő-sípoló-forgó dologgal. Nagyon kreatívan használja a játékot, miután mindent kipróbált rajta rögtön szenteste, kedvenc foglalatossága volt, hogy felborítsa. Majd a rámászós módszer következett, és most megint az abszolút rendeltetésszerű használat dívik.
Egyébként pedig a nátha állandósult nála, időnként köhögéssel kiegészülve, ma még hőemelkedés is társult hozzá, úgyhogy holnap lehet hogy ismételt látogatást teszünk az orvosi rendelőben.