Baleset

Volt nagy sírás-rívás ma, és nem csak Dani sírt, hanem én is, mert én voltam a baleset okozója.

Sietősen közelítettem ugyanis a mellékhelyiség felé, és nem vettem észre, hogy ott lohol mögöttem, aztán amikor lendületből magamra akartam csapni az ajtót, akkor az ajtó széle pont fejbe találta, és repült is egy nagyot, majd a padlón landolt. Jó nagy sokk volt mindkettőnknek, meg azoknak is, akik végignézték. Azért nem repedt fel a homloka, csak csúnya véraláfutás keletkezett, meg egy irtózatos nagy púp. Ő előbb nyugodott meg, mint én, meg valószínűleg már nem fájlalja a dolgot, akármekkora nagy esésnek is tűnt, mert kb. 5 perc sírás után ugyanaz a vigyorgó Dani lett, mint előtte volt.

Nekem meg még mindig fáj ez az esés, mert azt könnyebb feldolgozni, ha saját maga üti meg magát, vagy saját rosszcsontkodása miatt esik le a kanapéról, de hogy én okoztam fájdalmat neki, ezt nehéz elviselni...